Művelődés

Szenttamas.rs

 

SZOMBATON TARTJÁK A 24. ARANYCITERÁT SZENTTAMÁSON

Interjú a rendezvény szervezőjével, Németh Dezsővel

 

A szenttamási Gion Nándor Kulturális Központ az idén is meghirdette az Aranycitera vetélkedőt, a vajdasági általános és középiskolás citerások népzenei versenyét. A részletekről Németh Dezsőt, a kulturális központ elnökét és a rendezvény főszervezőjét kérdeztük:

Szombaton, május 11-én újra benépesül a szenttamási Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola előcsarnoka.

Az idén már a 24. Aranycitera előtt állunk?

N. D. Igen, az idei a sorrendben 24. lesz az 1995-ben indult vetélkedőnek, ami tulajdonképpen az abban évben Szenttamáson megtartott Durindónak és Gyöngyösbokrétának az egyik kísérőrendezvényeként jött létre, mégpedig azért, hogy a kicsik is bemutatkozhassanak. A verseny azóta több korcsoportban folyik, a citerások korától és számától függően. A kategóriák: alsósok, 1–4 osztályig, felsősök, 5–8 osztályig és a középiskolások, továbbá a szólisták és kettősök, valamint a kisegyüttesek lépnek közönség elé.

A beszélgetés folytatásában próbáljuk meg röviden összefoglalni az elmúlt két és fél évtizedet. Hogyan kezdődött az Aranycitera, volt-e nemzetközi jellege, mi a célja és egyéb, kiemelhető dolgok…

N. D. A kilencvenes évek elején Vajdaság-szerte újból népszerű lett a citeramuzsika. Előkerültek a szekrényaljáról a régi elfelejtett citerák, sok gyerek érdeklődött, tanult, Szenttamáson több csoport volt akkor, és citeráztak még az idős zenészek, Döme Ferenc és Széchényi Pista bácsi is. A gyerekek sikeresek voltak a Szólj, síp, szóljon, az idősek pedig a Durindón. Így került sor az első Aranyciterára 1995-ben. Tekintettel, hogy a kicsik fellépése hatalmas sikert aratott, már biztosra vehető volt, hogy a következő évben is megszervezésre kerül. Évről évre szaporodtak a kis citerások, mi pedig minden évben megszerveztük a rendezvényt, majd az azt követő szakmai értékelésen igyekeztünk rámutatni a felkészítő pedagógusoknak a hibákra, hogy a következő évben még magasabb legyen a színvonal. Ez az értékelés nagyon hasznosnak bizonyult, a citerazene értékesebb lett, és emelkedett a produkciók színvonala. Az Aranyciterán több alkalommal is felléptek magyarországi citeraegyüttesek. Sokat tanultunk tőlük. Rendezvényünk csak egyszer, az 1999-es évi bombázások alkalmával maradt el. Megálmodója Zatkó Ibolya tanárnő volt, aki már sajnos nincs közöttünk, de emlékét és munkáságát a ma már felnőtt citerások szép emlékként őrzik. Szenttamás mindig is híres volt citerásairól, citerakészítőiről. Csak a legismertebbet, Rojtos Gallait említeném, aki Gion Nándor A latroknak is játszott című regényében tett halhatatlanná.

A citera és a citerazene iránti szeretet ihlette meg Borsi Ferencet és Fehér Emanuellát Szenttamási citerák című tanulmánykötet megírására is. A szerzők 2009 és 2011 között több alkalommal néprajzi gyűjtést végeztek, és ennek nyomán 30 asztali citerát írtak le, és dokumentáltak. A rendezvény az első évtizedben folyamatosan bővült, mint említettem, többször volt nemzetközi is, majd lassú visszaesés jellemezte, mint általában társadalmunkat. Fontos megemlíteni, hogy az itt szereplő nemzedékből kerültek ki a mai citeraoktatók, akik továbbadják a hangszer húrjainak pengetését az utókornak. Az Aranyciterán eleinte nagy számban voltak fellépők a szórványból. Megemlíthető Ürményháza, Székelykeve, Hertelendifalva, Torontálvásárhely, Doroszló, Nemesmilitics, Kúla, Magyarcsernye, Kisorosz, Szentmihály, Bácsföldvár, sőt Újvidék is. Ezekről a településekről már régen nem jelentkeznek résztvevők, viszont örvendetes, hogy ismét vannak citerások Torontálvásárhelyen, Székelykevén és Bánát más településén is, ahol fiatal, lelkes oktatók segítségével megtanulják a citeramuzsikát.

Az Aranyciteráról szinte senki sem megy haza üres kézzel, a szervezők okleveleket, különdíjakat, sőt egy időben igazi citerát ajándékoztak a legjobbaknak.

N. D. Igen, több alkalommal díjként sikerült citerát ajándékoztunk a legjobb felsős kisegyüttesnek, legutóbb, a huszadikon a bácsgyulafalviak vitték haza. Lassan negyed évszázada töretlen az érdeklődés a fiatalok körében a rendezvény iránt.

Egyáltalán mennyien neveznek be a májusban sorra kerülő versenyre?

N. D. A tavalyi évben Vajdaság tíz településéről 19 szólista, kettős és kisegyüttes vetélkedett az Aranyciteráért. S talán itt említeném meg, hogy az utóbbi években teljes volt a műsor, hiszen csaknem mindenki itt volt, aki Vajdaságban citerázik. Az idei rendezvényre eddig Temerinből, Muzslyáról, Bogarasról, Zentáról, Törökbecséről, Palicsról és Szenttamásról jelentkeztek fellépők. De várjuk a székelykevei és az erzsébetlaki csoportok jelentkezését is. Őszintén remélem, hogy ismét egy szép népzenei élményt tudunk nyújtani minden citeramuzsikát, népzenét kedvelőnek, és ezúttal is mindenkit nagy szeretettel várunk.

A rendezvényt általában több népzenei program is kíséri. A szervezők az idénre milyen meglepetést terveztek?

N. D. Amíg a fellépéseket követően a zsűri visszavonul, értékel, a közönséget és a fellépőket a szenttamási Pitypang Néptáncegyüttes csoportjai szórakoztatják. A népszerű szenttamási fiatalok újra több műsorszámmal kedveskednek a közönségnek.

Mit kell még tudni az idei rendezvényről?

N. D. Azt mindenképpen szeretném hozzátenni, hogy az idén a zsűri tagjai Borsi Ferenc népzene oktató, jelenleg az Óbudai Népzenei Iskola tanára és Szabó Gabriella, az Újvidéki Rádió munkatársa, több népzenei rendezvény szervezője. Az idei versenyt Szenttamáson ismét a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskolában tartjuk, május 11-én 14 órai kezdettel.

Jelentkezni még mindig lehet, azaz május 9-ig, a következő elérhetőségek egyikén:

gionnandoremlekhaz@gmail.com ímélcímen

vagy a 063 253 606-os telefonszámon.

 

Paraczky László