Önök írják

Szenttamas.rs

 

Egy horvátországi származású, Szerbiából kivándorolt, Németországban élő tanár,

feleség, anya (és még egy tucat női szerep, s a sorrend is felcserélhető)

naplója a Szenttamás.rs portálon

18. rész

 

A gyerekek napi rutinja

Néha úgy érzem, többet kellene a gyerekeimmel foglalkoznom. Úgy érzem sokszor, hogy nem tanulunk eleget, illetve Ádám többet szeretne. Valamilyen rendszert kell ebben is találnom, hiszen Kata kicsi, és nem érti, miért nem veheti fel a memóriakártya összes darabját, amikor játszunk. Ádám pedig igényli a foglalkozásokat. Ehhez hozzájön a szép idő, amelyet kinn kellene töltenünk.

Ádám 2-ig van oviban, utána hazajövünk, átöltözik, kicsit játszanak, majd terítjük az asztalt. Eddig csak Kata akart segíteni, és beérte azzal, hogy behozta az alátétet. Most viszont szeretne fordulni még egyet, és Ádám csatlakozott a munkához, így volt, hogy sírás lett a vége, mert azt szerette volna, amit Kata már bevitt. Na, de itt is meg kell találni, ki mit csináljon, és majd kialakul, mint minden. Majd ebédelünk, és – ha Ádám szépen és gyorsan evett – kimegyünk a játszótérre, ami általában 1 óra hossza, ha viszont tényleg gyorsan eszik, akkor 6 óra körül hazajövünk, mivel fél 7-kor vacsoráznak, 7-kor pedig fürdenek, majd alszanak. Korainak tűnhet, de azonnal elalszanak, és reggel is 7 óra körül kelnek, ami pont jó, hiszen így el tudunk készülni az óvodába. Attól, hogy nyár van és világos, még le lehet fektetni a gyerekeket hamarabb, ha igénylik, mert, ha rajtuk múlna, éjfélig nem mennének aludni. Ebbe a napirendbe alig tudjuk beszúrni a tanulást, de most már lassan minden nap megoldjuk, ha fél óra hosszáig, az is sokat számít.

A ruhákat most már Kata akarja kiszedni a mosógépből, ezért néha munkamegosztással teszik ezt, amiért mindketten „fizetést” kapnak, amelyet nagy örömmel tesznek a malacperselybe. A tanulás pedig? Ezek is fontos dolgok voltak, hiszen nem csak a könyvből lehet hasznos dolgokat tanulni, viszont előkerültek az iskola előkészítős füzetek, mivel jobbat nem találtam itthon, még ha Ádám csak négyéves is. Kata pedig kapott kifestőt és vastag színeseket. Ő egyelőre azt tanulja, hogy amikor teleszedi a kezét színesekkel, nem szabad járkálni és szaladgálni, hanem ülni és festeni. Ez utóbbi vonalak húzgálásával történik, és a minta sokszor az asztalon folytatódik. Ádám közben tud a saját füzetében dolgozni, és a festés helyett inkább csak a feladatot csinálja meg, és megy is tovább. Amikor ráun, odaül Katához, és néha komoly viták keletkeznek, hogy mit fessenek, és hogy Kata odaadja neki a színeseket, mert a vékony faszíneseket csak a nagy asztalon használhatja Ádám, mivel Kata még kicsi hozzá.

Néha nehéz megszervezni a mindennapjainkat, mert a gyerekek és a sors nem mindig azt szeretnék, amit mi. Viszont azért vannak a kihívások, hogy ezek által fejlődjünk. Majd kialakul...

 

Diéta

Sokan gondolják úgy, hogy tenniük kellene valamit a fogyás érdekében. Mindenek előtt viszont tisztázni kell a célt: Mit szeretnénk? Lefogyni, hogy utána újra tömhessük magunkat mindennel, vagy életmódot váltani? Ha lefogyunk, és visszatérünk az egészségtelen táplálkozáshoz, akkor mit várunk? Egyszer (vagy többször) már ártottak a régi étkezési szokásaink. Miből gondoljuk, hogy most nem fognak?! Ha életmódot váltunk, azt meddig szeretnénk csinálni? Készen állunk egy egész életen úgy táplálkozni? És a legfontosabb: mikor kezdjük? Hajlandóak vagyunk most azonnal elkezdeni, vagy majd holnap, vagy talán hétfőn? Ha most nem kezdjük el, holnap sem fogjuk, meg hétfőn sem. Előfordulhat, hogy tényleg annyira elszántak vagyunk, hogy a kitűzött időpontban elkezdjük, de erre nagyon kevés ember képes. Magamból kiindulva azt mondom, ha most azonnal, attól függetlenül mit ettünk ma eddig, képesek vagyunk elkezdeni, akkor el is fogjuk. Ha viszont tudjuk, hogy van még két-három napunk a kezdésig, akkor azt azzal töltjük, hogy előre bepótoljuk, amit nem ehetünk majd pár hónapig.

A több mindent megengedő diéták hívei a szénhidrátszegény életmód szélsőségességet és az egyoldalúságot róják fel, valamint a glikolízis fontosságát emlegetik. De melyik diéta nem tekinthető szélsőségesnek a mai cukrot cukorral táplálkozáshoz képest? Bár jobban belegondolva, inkább a cukorral cukrot a szélsőséges, mert azon kívül minden mást szerény mennyiségekben visz be az ember.

Elkezdted. Mit is kezdtél el? A legújabb kutatási eredmények a paleo és a ketogén diétát találják a legbiztonságosabbnak életvitelszerűen és fogyás szempontjából is. Mégis akkora vita és ellenkezés van jelen az egészséges táplálkozás témakörében, pedig nem csak az újabb, de a régebbi kutatási eredmények is a ketogén és a paleo táplálkozást írják le a leghatékonyabbnak. Belénk nevelték, hogy a zsír és a só káros, és már kész is van ok: nem tudjuk elhinni, hogy valami, amiről évtizedek óta azt halljuk, hogy káros, az egészséges lehet. Gondolkozzunk egy kicsit: aki zsír- és sószegényen táplálkozik, egészséges-e? Ennyi. Mert, ha a zsírszegény táplálkozás egészséges lenne, akkor nem lennének betegek. Aki pedig néha-néha megenged magának egy zsírosabb pörköltet, vagy hetente egyszer szalonnát eszik, ne gondolja, hogy zsírosan táplálkozik. Amikor azt mondom valakinek, hogy 10% zsírtartalmú joghurtot eszünk, azt kérdezik, nem sok az. Ha viszont valaki megiszik fél liter üdítőt, amely két evőkanál cukrot tartalmaz, arra nem mondják, hogy sok az a cukor, mert ez a megszokott. Mit jelent valójában a sok, és mit az elég zsír? És mit jelent a sok, vagy az elég cukor?

Az ember viszont mégis jobban szeretné a kényelmet, a megszokott ételeket belecsempészni új életmódjába. A paleo és a ketogén diétára/életmódra elsőre ránézve azt kell mondanom, hogy az egészségtelen táplálkozás szokásaiból fakadó kényeztető falatokat akarják ugyan egészségesebb formába csomagolni, de sajnos nem természetes élelmiszereket felhasználva. Nem tudom, mit is tegyek, hogyan is gondolkozzam ez ügyben. Szeretek sütni, de hogy szeretnék-e különleges tápszereket vagy xantán gumit tenni abba, amit az asztalra teszek, őszintén, nem tudom. Vagyis inkább nem, mint nem tudom, mert az egészséges, természetben fellelhető élelmiszereket részesítem előnyben. Természetesen a kígyóméreg is természetes, de én a táplálékokra gondolok, nem csak a természetben fellelhető dolgokra. Igen, sok mindent tisztázni kell még, tanulni, tanulni, tanulni, és felismerni, felfedezni, mi jó a számunkra.

 

Vérvételen voltam, avagy az epehólyag nélküli élet

Van az úgynevezett koleszterin mese, amelynek ellenkezőjét először dr. Lenkei Gábortól hallottam. Tőle annyit tudtam meg, hogy nem kell félnünk a zsírtól, mert akkor lesz magas a koleszterinszintünk, ha kevés zsírt viszünk be, mert ebben az esetben a szervezetünk termeli meg. Miután eltávolították az epehólyagom, megtudtam, hogy én, aki mindent teljes zsírosságában ettem, kevés zsírt fogyasztottam! Váo, hogy lehetséges ez?! Hát nem azt mondják, hogy zsírosan táplálkozunk?! De azt mondják. Én pedig zsírban sütöttem, olajat csak egy-két süteményhez használtam, vajat ettem, tejet ittam, mindenből a zsírosat. De nem ettem pl. szalonnát, mert azt kenyérrel kellett volna, és kerültem a kenyeret.

Akkor most mi is van?! A VivaNatura televízióban hallottam, hogy havonta jól be kellene ennünk zsíros dolgokból, hogy az epe ki tudjon ürülni. Ehhez képest, nem ezt tesszük. Mert igen, hasmenést kapunk a sok zsírtól, de azzal kiürül az epe, és jót teszünk magunkkal. Persze akinek van már epeköve, ezzel többet árthat, mint használ. És sokaknak van. A kórházban a sebész azt mondta, ne idegeskedjek: ha valamire azt lehet mondani, hogy rutin műtét, még ha nem is szereti ezt a kifejezést, akkor ez az. Naponta végzik. Megkérdeztem, hogy akkor az emberek felének nincs epéje? Mondta, hogy így valahogy. Rávesznek minket, hogy egyre kevesebb zsírt fogyasszunk, és egyre több epeköves/epehólyag nélküli ember van. Miért nem gondolkodnak el az orvosok, hogy mi ennek az oka? Nem az ő feladatuk lenne? Könnyű másokra hárítani a felelősséget, és elvárni, hogy meggyógyítsanak minket, de önmagunkon kívül ki ismeri igazán a testünket? Egy orvosnak sok más dolga és rengeteg betege van, akikre egyenként pár perc ideje jut. Miért pont a mi problémánkat venné a hátára és tekintené életfeladatának, hogy azt megoldja? Ideje kezünkbe venni a sorsunkat, és felébredni, mert ahhoz, hogy másoknak is segíteni tudjunk, nekünk kell egészségesnek lennünk.

Nebojsa Nedeljkovic

Mivel epe nélkül lehet élni, azt mondták, nincs szükség semmilyen ellenőrzésre. Már fél éve szénhidrátszegényen táplálkozom, és mindent normális zsírtartalommal fogyasztok, kivéve a 10% zsírtartalmú joghurtot. Aztán úgy másfél hónapja elkezdtem a ketogén diétát, ahol töpörtyűt és szalonnát reggelizek főtt tojással és jó zsíros sajttal. Gondoltam, ellenőrizzük le, hogy igazat mond-e Lenkei doktor és a többiek, akik azt állítják, a koleszterinszint akkor magas, ha nem eszünk elég állati zsírt (miért magas a vegánoknak?). Tehát bejelentkeztem vérvételre. Valójában a cukorra és a trigliceridszintre is kíváncsi lettem volna, viszont örültem, hogy nem itatták meg velem a rengeteg cukrot és ketózisban tudtam maradni. Egy összetettebb vizsgálattal többet tudtam volna meg, mivel az inzulinrezisztencia tüneteit észleltem magamon, de amint mondottam, inkább ketózisban akartam maradni, ezért hallgattam. Éhomi (éhgyomorra végzett) vérvétel volt, és másnap reggel mehettem az eredményeket megbeszélni. Ekkor tartottam 3. hete a ketogén diétát. A dr. Lenkei Gábor által emlegetett kísérletben az alanyoknál csak átmenetileg és csak 10%-kal növekedett meg a koleszterinszint a zsírban gazdag táplálkozással, úgyhogy én is ezért mentem az elején. A mellékelt vérvételeredményen láthatóak az epebajos értékeim is. A lényeg viszont a koleszterin, amely 240mg/dl alatt a jó, nekem pedig 165 mg/dl. Úgy gondolom, ez nem igényel további magyarázatot. Aminek pedig nagyon örülök, az a hemoglobin szintem, amely világ életemben alacsony volt, és vaspótlás nélkül soha sem volt a normál értékek között - ezidáig. Már egy éve nem szedek vastablettát.

Ezt a vizsgálatot azért végeztettem el, hogy lássák, nem a levegőbe beszélek, és hogy attól, hogy valamit szakértők mondanak, nem kell készpénznek venni. Mi is kísérletezhetünk ilyen veszélytelen dolgokkal, hogy rájöjjünk, mi a jó nekünk. Aki teheti, csináltasson egy vérelemzést, hogy megtudja, egészséges életvitelt folytat-e.

 

30. születésnapomra készült torta

Éveim számának első számjegye megváltozott. 29 éven át liszttel készültek a tortáim, amelyből 23 évig cukorral. Ezután váltottam, és már 6 éve sütök tönkölybúzaliszttel és mézzel. A liszt sem volt azonnal teljeskiőrlésű, hiszen nekünk is hozzá kellett szoknunk. Először a fehér, majd a kevés korpát tartalmazó liszt jött, és nemrégiben kezdtem csak teljes lisztet használni. Igen, teljeset, mivel a fehérnek, mire fehér lesz, kiszedik a szívét-lelkét, és nem marad, csak egy hizlaló, üres, íztelen por, akár még a cukorral is kiegyenlíthetném. Ketogén diétába nem illeszthető a tortám, de az egészséges életmódba igen. Nem állítom, hogy csak a ketogén diéta az egészséges, inkább egy csodálatos táplálkozásmódnak tartom, de ha ünneplünk, akkor egy kicsit megmézesíthetjük az életünket. Miért méz, ha sok benne a szénhidrát? Mert nem egyedül szénhidrát van benne, hanem sok hasznos és egészséges anyag is, amelyek az egészséges élet felé terelnek minket.



A receptért kattintsanak a következő linkre:

http://berta-irma.com/30-szuletesnapomra-keszult-torta

Berta Irma

(Forrás: Berta Irma blogja: http://berta-irma.com)

 

További írások a szerzőtől

Vissza a főoldalra