Egy horvátországi származású, Szerbiából kivándorolt, Németországban élő tanár,
feleség, anya (és még egy tucat női szerep, s a sorrend is felcserélhető)
naplója a Szenttamás.rs portálon
73. rész
Cukormentes karácsonyt és boldog új életet!
November 1-jén elindult a család cukortalanítására irányuló programom.
Sokan vannak, akik elgondolkodnak azon, érdemes-e bármit is tenni a család, a környezet egészségéért, esetleg meg szabad-e vonni a gyerekektől a cukrot, a bolti édességet. Van-e értelme ezen gondolkodni, és mi történik, ha megtesszük? Ha a családunk támogat, a párunk is érdeklődik az egészséges élet és étel iránt, könnyű dolgunk van. De mi van, ha nem? Mi van, ha hülyeségnek tartja? Mi van, ha teljesen ellenáll minden próbálkozásunknak? A vaskalapos embert lehet, hogy csak akkor lehet megváltoztatni, vagy módosítani a gondolkodását, ha nagyon-nagyon kupán vágja az élet, mi viszont minél hamarabb szeretnénk segíteni a környezetünknek, hogy az élet pofonját csak kisebb mértékben kapja meg, vagy el tudja kerülni. Nekem is vannak a környezetemben olyanok, akiknek szívesen segítenék, de mégsem tudom, hogyan csináljam. Van, aki teljes mértékben ellenzi, sőt a gyerekeimet sajnálja, mert nem kapnak cukrot, miközben én mások gyerekeit sajnálom a folytonos köhögés- és lázcsillapító miatt. Nem, nem mondom, hogy az én gyerekeim soha sem kényszerülnek ilyenre, de a havi megfázásokat évi 2-3 alkalomra redukáltuk, és azok is csak 1-2 napig tartanak. Igen, amíg mások egy vagy két héten át az ágyat nyomják, mi pár nap alatt túl vagyunk az egészen.
Vajon mik lehetnek az első lépések, az ötletek? Hogy kezdeném én, ha most kezdeném?
A férjemmel sokáig külön oldalról próbáltuk megközelíteni a témát, és valójában az segített a váltásban, hogy én ezt vagy azt nem főztem az ebéd mellé, vagy én kísérleteztem ki a házi kenyereket, majd a férjem is elkezdett részt venni a sütésben, vagy épp a sózásban, amíg nagyon sótlanul főztem, legalábbis szerinte. Nem, nem féltem a sótól, de anyukám sótlan főztje után meg kellett szoknom a sósabb ízeket, míg a férjem a cukros paradicsomlevesről átszokott a mézesre, onnan a méztelenre, és most tart a picit sósnál, az utóbbi időben pedig tehetek már bele egy kis zöldséget is. A paradicsomleves evolúciója a páromnál 7 évig tartott. Ha rá is kell szánni néhány évet az étkezési reformra, próbáljuk meg. Mi is többször visszaálltunk a cukorevésre, majd újra elhagytuk, míg eljutottunk a majdnem 100% ketogén táplálkozásig, de megérte. Miért? Próbáld ki! Csatlakozz november 1-jén a programhoz: minden héten egy cikk és egy videó vár rád, amelyek 7 napon át lesznek elérhetőek. Minden héten új ötletek, új tippek. Irtsuk ki a cukrot karácsonyig, vagy épp húsvétig, vagy jövő karácsonyig – mindegy, de mennie kell!
Ne higgyen nekem senki, inkább járjon utána mindenki!
A cikkek egy hétig lesznek elérhetőek, minden pénteken frissül a tartalmuk.
Like-olják az Anya, a szupernő Facebook oldalt, és kapcsolják be az értesítéseket, hogy ne maradjanak le a programról!
Berta Irma
(Forrás: Berta Irma blogja: https://berta-irma.com)
