Fontos az anyaországon kívül élő magyar közösségek megismerése
Négynapos Vajdasági körúton járt az elmúlt hétvégén a budapesti Deák Téri Evangélikus Gimnázium 10/A osztálya. A diákok a kirándulás során betekintést nyertek az itteni magyar közösségek életébe, megismerkedtek néhány civil szervezet működésével, emlékhelyeket kerestek fel, több helyen koszorúztak, és sok-sok érdekesség birtokában tértek vissza a magyar fővárosba.
Tóth Katalin, a gimnázium magyar szakos tanárnője elmondta, igen tartalmas, látnivalókban gazdag négy nap van a csoport mögött: ‒ Szabadkán, Zentán, Óbecsén és több más településen volt egy-egy állomása a csoportnak. Aracson megtekintettük a pusztatemplom romjait, és megismerkedtünk annak rövid történetével. Két éjszakát Székelykevén töltöttünk, ahonnan tettünk egy nagy utat a Vaskapu-szorosig, ma délelőtt Belgrádban jártunk, Szenttamás és a Gion Nándor Emlékház megtekintése pedig a kirándulás utolsó állomása. Örülök, hogy itt tölthettük a délutánt, és hogy a kiállítás és az író személyes tárgyai mellett lehetőségük volt a gyerekeknek megtekinteni a Gion-regényekben szereplő helyszíneket. A neves író emléke előtt tisztelegve megkoszorúztuk az emlékházon lévő táblát, közben pedig elhangzott egy részlet az író Latroknak is játszott című regényéből ‒ sorolta a Tóth Katalin. Mint mondta, véleménye szerint minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy az anyaországi diákok eljussanak a határon túli magyar közösségekbe: ‒ Végzőseink, azaz a 12. osztály már hagyományosan néhány napra Erdélybe szokott kirándulni. Ahol osztályfőnök vagyok, és ahol nem is, azokat az osztályokat is igyekszem legalább egyszer elvinni valamelyik határon túli magyar lakta területre. Ezt a délvidéki kirándulást Tari István segítségével sikerült megvalósítani – tette hozzá a tanárnő. Megjegyezte, a diákok számára ez egy teljesen ismeretlen világ, ugyanis a 32 gyerekből mindössze ketten jártak eddig Vajdaságban: ‒ Egy csomó ismeretlen dologgal találkoztak, és az eddigi beszélgetésekből az derült ki, hogy nagy örömmel fogadják be azt, amit itt kapnak, jómagam pedig úgy érzem, hogy nagyon sok mindent, amiről az elkövetkező két évben tanulni fogunk, az itt hallottak meg is előlegezik.
A budapesti gimnázium magyartanárnője elmondta még, hogy Adán is jártak, ahol az ottani műszaki szakközépiskolában a helyi és újvidéki gyerekekkel is találkoztak, és egy hosszabb beszélgetés alakult ki a csoportok között. Kellemesen légkörben beszélgettek, volt miről társalogniuk, és nem tűntek idegennek egymás számára. Ez különösen fontos, hiszen ha közelebb kerülnek egymáshoz, jobban megismerhetik a másikat – szögezte le Tóth Katalin.
P. L.
