Dögtemető és bűz
A szenttamási Községi Képviselő-testület legutóbbi ülésén Zoran Mladenović, a Szerbiai Szocialista Párt képviselői csoportjának frakcióvezetője megjegyezte, hogy a község keleti részén található egykori dögtemető kérdése még mindig megoldásra vár: Van-e lehetőség arra, hogy a községi mezőőr szolgálat emberei napi szinten ellenőrizzék a dögtemetőt és környékét? – tette fel a kérdést a képviselő. Mint mondta, az arra lakó polgárok újra panaszkodnak, hogy elviselhetetlen a bűz, emellett pedig sokan a szemetet is ide hordják.
A kérdésre a polgármester, Radivoj Paroški válaszolt, és elmondta, tud a problémáról, az üggyel kapcsolatban pedig már több polgár személyesen is felkereste: ‒ A Graditelj Közvállalat nemrégiben teljesen rendbe szedte a dögtemetőt és környékét, a bejáratnál figyelmeztető táblát is elhelyeztünk, ennek ellenére a polgárok egy része továbbra is oda hordja az állati tetemeket és a szemetet is. Megerősítjük ennek a résznek a felügyeletét, és tervben van a terület újbóli rendezése. Bízok abban, hogy újabb intézkedésekkel elejét vesszük a felelőtlen viselkedésnek és a törvénybe ütköző folyamat folytatásának. Úgy gondolom, hogy amennyiben a polgárok továbbra is figyelmen kívül hagyják a felszólításokat és kikerülik az ottani sorompót, kemény büntetésre számíthatnak. Talán ez elriasztja a többieket az ilyen viselkedéstől – magyarázta a polgármester. Mint mondta, a szemétkihordással megbízott közvállalat a jövőben a számlák kézbesítésekor röpcédulákon értesíti a polgárokat arról, hogy a vállalat a kommunális hulladék szemét mellett más dolgokat is, például a nagyméretű hulladékot és állati tetemeket is elszállít.
Hogy pontosabb képet kapjunk arról, hogy a település szélén, az egykori dögtemető közelében élők milyen problémával szembesülnek, Szögi Andrással beszélgettünk, akinek tanyája az egykori Sintér-tanya közelében, a dögtemető tőszomszédságában van: ‒ Évek óta kritikus a helyzet, hiszen a kisebb-nagyobb állati tetemek mellett az emberek a szemetet is ide hordják. Most még tűrhető a bűz, mert hideg van, de ha megérkezik a meleg idő, a környéken több száz méteren érezhető az elviselhetetlen bűz. A bajt fokozza, hogy a tetemek miatt nagy falka kóbor kutya uralkodik a környéken, széthúzzák az állati maradványokat, ezáltal nagy a fertőzésveszély. Estefelé, vagy amikor keletről fúj a szél, a tanyán lehetetlen élni. Az áldatlan állapotot többször is jelentettük az illetékeseknél, a közvállalat járművei kijöttek, dolgoztak, egyengették a terepet, de miután elmentek, minden folytatódott ott, ahol abbamaradt – panaszkodott András. A kérdésre, hogy mi lenne a tartós megoldás, elmondta, évtizedekkel ezelőtt itt a Krivaja partján volt két nagyobb, megfelelő fedelekkel ellátott kút, amelybe az állati tetemeket beledobálták, a kutakat és a helyet rendszeresen fertőtlenítették, de ez a gyakorlat évekkel ezelőtt megszűnt. Szerinte újból kellene megfelelő helyet készíteni, ahova felügyelet mellett lerakhatnák az állati tetemeket. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor ezt a területet teljesen le kell zárni és felszámolni.
Bár a nap már lemenőben van, Andrásék figyelmeztetése ellenére is úgy döntöttem, kimegyek, és lefényképezem a helyszínt. A cikk ugyanis csak akkor hiteles, ha vannak hozzá fotók. Az aszfaltút végén nyitott sorompó fogad. Innentől a bűz már jól érződik és a dűlőúton nem lehet kocsival tovább menni. A körülkerített telek idelátszik ugyan, de nem tudok fotózni, mert még mindig túl messze van. Balról tőlem, kb. 100‒150 méterre négy kutya húz egy hatalmas valamit, nem tudom kinézni, hogy pontosan mit. Rájuk kiáltok, elszaladnak, de tisztes távolságban megállnak. Közben a körülkerített részből előront egy nagyobb falka kóbor kutya, és nagy ugatással felém tartanak. Visszarohantam a kocsihoz, és a szántóföld szélén lassan megközelítettem a terepet. Nem tudtam túl közel menni a bejárathoz, mert a bűz annyira elviselhetetlen lett, hogy kapkodva szedtem a levegőt. Így is volt mit fotózni. Miközben óriási csaholással körbevették a kocsimat a kutyák, leengedtem az ajtón az üveget és kattogtattam a gépet. Félig lerágott borjúfej, többfelé széttépett birkabőr, az egyik műanyag zsák tele elpusztult baromfival, temérdek szemét mindenütt....
Innentől már nem tudok mit írni.
Paraczky László
