A SZABAD GONDOLAT MŰFAJÁNAK GYAKORLÁSA
Kiosztották az esszépályázat díjait a Magyar Tanszéken
Ötödik alkalommal hirdette meg az idén esszépályázatát az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke egyetemi és mesterhallgatók, valamint doktoranduszok számára. Az idei pályázatra 25 munka érkezett. A dr. Bence Erika, dr. Ispánovics Csapó Julianna, Romoda Renáta doktorjelölt, dr. Samu János (elnök) és dr. Törteli Telek Márta összetételű zsűri pontozásos döntése értelmében az első díjat Balázs Csilla (BTK), a másodikat Gandis Csongor (MTTK) vihette haza. A bírálóbizottság egyforma pontszámmal két harmadik díjat ítélt oda Zsoldos Búzás Brigittának (MTTK) és Józsa Mónikának (MTTK). Az esszépályázat különdíjasai: Mester Bettina (MTTK), Firic Tamara (MTTK) és Fekecs Emese (BTK).
A Bölcsészettudományi Kar kék termében tartott díjkiosztó ünnepségen a jelenlévőket először dr. Csányi Erzsébet, a Magyar Tanszék vezetője köszöntötte, aki kitért az öt éve indított esszéíró verseny jelentőségére, hisz alapvetően fontos az íráskészség, a kritikai gondolkodás fejlesztése az értelmiségivé nevelés folyamatában. De a projektnek egy felsőoktatási játékteret is sikerült létrehoznia itt Vajdaságban, hiszen összeköti az Újvidéken székelő Magyar Tanszék és a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar hallgatóit: ‒ Az esszé a reflexió és a kritikai érzék terepe, és ami különösen fontos, ez egy képlékeny, rugalmas műfaj, a szabadság műfaja.
A zsűri elnöke, dr. Samu János, az MTTK tanára a pályázatokat értékelve elmondta, abszolút elégedettek a beérkezett munkákkal, számbelileg és tartalmilag is: ‒ 25 pályamunka érkezett, ami rekord az elmúlt évekhez képest, és amelyekben a fiatalok az értekező próza esszéisztikus vonalát folytatják. Remélhetőleg leendő irodalmárok, akik nem kanyarodtak el a tanulmány irányába, a széppróza potenciális útvesztőjét e tekintetben is elkerülték úgy, hogy ezek egészen szabályos esszék, szövegek lettek. Ami a témákat illeti, azok rendkívül változatosak: mindegyikre jellemző a szubjektivitás, a szubjektív hangnem, az erőteljes retorizáltság. A témakörök pedig a személyes életbölcselettől a szerelemfilozófián, az internet logikáján át a Facebook buktatókig, az irodalmi témák feldolgozásától a detektívregény specifikus problémaköréig terjedtek. A pályázatnak kiváló csoportépítő hatása van.
Dr. Bence Erika, a BTK tanára, aki kezdetektől fogva tagja a bírálóbizottságnak, felszólalásában hangsúlyozta, hogy tisztelegni kell a kreatív gondolkodás és a fiatal alkotóerő előtt, aminek köszönhetően az esszépályázatot - a kulturális közélet kisajátítottsága, az érdektelenség, az alkotói kapacitások kihasználatlansága mellett is - mindmáig sikerült fenntartani, folyamatossá tenni és hagyományszerűvé alakítani. Megszólítani a fiatalokat, az egyetemi hallgatókat és a kutatókat: ‒ Amikor az olvasási kultúra hiányáról, a fiatalok olvasási szokásainak hiányosságairól, nem-olvasásról beszél a pedagógustársadalom, az sem elhanyagolható tényező, hogy a pályázatra benyújtott esszék nagyobb hányada témáját is az irodalom világából vette, könyvekről, regényekről, műfajokról szól – s e világban (miként az első díjazott alkotás) az esszéíró saját megszólítottságát ismeri fel és fejezi ki Gion Nándor Latroknak is játszott című regénytetralógiája kapcsán egy Gion-falvi (szenttamási) szemével.
Dr. Ispánovics Csapó Julianna zsűritag felszólalásában Szinay Balázst idézte, aki szerint „az esszé a jelenleg rendelkezésre álló ismeretekből táplálkozó személyes vélemény, álláspont kifejtése valamely témában, melyre erős befolyással van a szerző aktuális, léthelyzetekből fakadó impressziója, sajátos nézőpontja”: ‒ Idei pályázatunk esszéírói így mondtak véleményt egy-egy irodalmi műről, műfajról, motívumról, a mindennapi nyelvhasználatról, egy rendhagyó tanártípusról és még sok mindenről. A téma megfelelő kifejtésének, a meggyőző érvelés fogásainak engedve az esszéolvasó mindig könnyebben hódol be, ha az írásmű szabatos, helyes magyarsággal, eredeti, élvezetes stílusban íródik – mutatott rá az egyetemi tanár. Hozzátette, a hitelesség, a hatásosabb meggyőzés érdekében az esszének nem tesz rosszat, ha a témához kapcsolódó saját gondolatok, meglátások, következtetések kifejezése szakirodalom segítségével történik, miközben egy új mű keletkezik.
Dr. Utasi Csilla, a rendezvény szervezője dr. Törteli Telek Márta zsűritag értékelését olvasta fel, miszerint megfigyelhető, hogy az alkotók, a szöveg írói képesek logikai-kritikai irodalmi képességüket és reflexióikat, reflektív gondolkodásukat integrálni, azaz mintegy kívülről látni szövegüket. A fiatalok az irodalmi szöveget több esetben is kiindulópontként használták a kreatív íráshoz, s ilyenkor az irodalmi szöveggel történő találkozás a meghatározó. A kiindulópontként használt mű „ugródeszkaként” szolgált a hallgatók szövegeihez. Itt nem csupán produkcióról beszélhetünk, hanem azt megelőzően az irodalmi szöveg recepciójáról is, miközben az alkotó tovább játszott a szöveggel, mintegy társszerzővé válva.
A jelenlévőknek alkalmuk volt meghallgatni egy-egy részletet a díjnyertes munkákból. Az első díjas Balázs Csilla szenttamásiként saját maga is bejárta Gion Nándor Latroknak is játszott című tetralógiájának helyszíneit, és azokat mosta össze az 50‒60 évvel ezelőtti, a regényekben említett eseményekkel. Az itt tapasztaltakat jegyezte fel, adta át a közönségnek. Elénk tárult a szenttamási kálvária a kápolnával, ahol Rojtos Gallai a Krisztusnak, és ‒ ,,mivel ott voltak” ‒ a latroknak is citerázott.
Fekecs Emesének, a Magyar Tanszék másodéves hallgatójának a munkáját különdíjjal jutalmazta a zsűri: ‒ A könyv a négerek helyzetét tárja elénk a 18. században, Angelo Soliman igaz történetét mondja el. Megpróbáltam rávilágítani, hogy milyen kegyetlenül bántak abban az időben azokkal a négerekkel, akiket Európába hurcoltak. A munka tulajdonképpen szemináriumi gyakorlatnak indult, de menetközben kibővítettem, és beküldtem – mondta a hallgató.
A vonat meghibásodása miatt a szabadkai diákok csak késve érkeztek meg a díjkiosztó ünnepségre, de a műsor végén ők is átvették az okleveleiket és a könyvjutalmakat.
P. L.