IN MEMORIAM
Prof. dr. Szlimák Sándor
(1928‒2018)
Dr. Szlimák Sándor 1928. december 28-án született Szenttamáson. A jobb megélhetés reményében a család Belgrádba költözött, de az 1941. április 6-i bombázást követően visszatértek a biztonságosabb Szenttamásra.
Mérnöki oklevelet 1958-ban szerzett, és 1978-ban védte meg doktori disszertációját a belgrádi Bányászati és Földtani Karon. Okleveles földtani mérnökként dolgozott a háború utáni Jugoszlávia legkiemelkedőbb kutatóintézeteiben: a belgrádi Geozavodban és az Energoprojekatban, valamint a zágrábi Geofizika és Geoexportban.
Előadó és tanár 1979-től Zágrábban, majd docens Belgrádban a Bányászati és Földtani Karon, itt dolgozott egészen nyugdíjaztatásáig. Mint geofizikai kérdésekkel foglalkozó mérnök Đevđelijatól a Karavankákig a legtöbb víztároló tervezésében részt vett: Mavrovo, Veles, Đerdap I. és II., Zvornik, Jablanica, Konjic, Grančarevo, Dubrovnik, Split, Boško blato, Senj, Kruščica, Skoplje, Rudo-korito, Jajce I. és II., Solakovac, Čapljina, Bajna bašta és a Bajna bašta reverzibilis, Vuk bijela, Višegrad, Roge-i vízíerőművek és a Meljei gát tervezésében és kivitelezésében.
Terepen dolgozó csoportoknak volt a tudományos vezetője, terepen történő mérések eredményeit elemezte és magyarázta a külföldi és hazai szakembereknek, több mint 250 terv készítésében vett részt. Meghatározta a földrengéstől veszélyeztetett építkezési terep több mint 50 gócpontját a régi Jugoszlávia területén. Terepi kutatócsoportok vezetőjeként magyarázta az elvégzett geofizikai tervezőmunkát külföldön a nemzetközi bizottságok előtt: Líbiában, Irakban, Iránban, Szudánban, Jordániában és Törökországban. ltthon és külföldön 60 tudományos munkája jelent meg, Franciaországban, Németországban, Kanadában és Amerikában vett részt tudományos tanácskozásokon.
Recenzense volt több mint 30 hazai és külföldi tudományos munkának. Több esetben kérték ki hozzáértői véleményét a robbantások és működő vibrátorok hatásáról az építészetben. Szakmai előadásokat tartott a Horvát Geológiai Társaságban Zágrábban, a Zágrábi Vásáron a Bányászok Tribünjén, a Szerbiai Mérnökök és Technikusok Társaságában Belgrádban.
Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének és a Szerbiai Mérnöki Tudományok Akadémiája (AINS) köztestületének.
Nyugdíjaztatása után az idejét tavasztól őszig a szenttamási szülői házban töltötte feleségével ismerősei és barátai társaságában.
Szülőfalujáról 2010-ben jelent meg Az én Szenttamásom a XX. században című visszaemlékezése.
Nyugodjék békében!
szenttamas.rs
