Művelődés

Szenttamas.rs

 

 

Az együttjátszás öröme

Móra Regina Pöttömváros című meseregényéről

 

 

Az 1977-ben született, Szabadkán élő és tanító Móra Regina sikeres és termékeny író. Ahogyan a legtöbben: versírással kezdte, prózaírással folytatta. S kezdettől fogva egyre-másra gyűjti, „halmozza” a díjakat. A Gion Nándor Novellapályázaton több novelláját is díjazták. 2010-ben első díjat nyert a Sikoly verspályázatán, s versei még abban az évben Színek címmel könyv alakban is megjelentek. 2014-bena Gion Nándor Emlékház és a Forum Könyvkiadó Intézet közösen kiírt regénypályázatán nyert első díjat, s ez az első regénye 2015-ben Peremlakók címmel meg is jelent. Az ugyancsak a Gion Nándor Emlékház és a Forum Könyvkiadó közös, 2015-ös ifjúsági regénypályázatán Pöttömváros című meseregényével aratott sikert: megnyerte az egyik, kiadásra érdemesítő díjat, s meseregénye 2017-ben meg is jelent.

A Pöttömváros a vajdaságiak, de az európaiak, sőt a világ számos más lakosa számára is oly ismerős és természetes, megszokott állapotot örökít meg: milyen az, amikor sokféle nemzet képviselője – Pöttömváros esetében, meseregényről lévén szó – mesebeli lény és kisállat él – és játszik(!) együtt békés egyetértésben.

Különös helyen épült ez a Pöttömváros: egy kertvárosi családi ház pinceburkolata alatt! Őslakosai Tücsökék, két szeretni valóan „virgonc” lókötő fiacskájukkal: Tibivel és Tomival, valamint az öttagú Manó család három ugyancsak virgonc, cserfes, minden nap újabb meglepetéssel szolgálós manólányával: a 2P-vel: Polettel és Pannival, valamint a legtöbb kalamajkát okozó, lassan cseperedő, őket mindenben utánozni kívánó Rozival. Az Egér család egy patkányinvázió elől külföldről menekülve érkezik a városba. Polett lelkesen anyáskodik a parányi, félénk egérfiak, Pici és Mici felett. A frissen beköltözött Mókus családdal hamarosan mindenki megbarátkozik, és megtanul velük, ha törve is, de „mókusnyelven” társalogni, csak a 2P makacsolja meg magát: ők ugyan nem kínlódnak már megint egy újabb nyelvvel! Az óvodában a Macskalánnyal is csak taglejtésekkel hajlandóak érintkezni. Mókus Mirella engedékenyebb: szinte játszva megtanul manóul, s azontúl már szent a béke, és folyhat a játék. Lassan összekovácsolódik a sokféle család. Még a trollságát nem tagadó aranykezű pékmestert is barátságukba fogadják. Igyekeznek megérteni, miért olyan féktelenek a Tücsök-fiúk: szüleik elváltak, s édesanyjuk egymaga nem bír velük. Az autista Hangya Heni másságát is megértik, s végül elfogadják.

Közben persze szó esik minden féléről, ami a gyermekolvasót érdekelheti, s ami voltaképpen vele is megtörténhet: Kiesett tejfogaik „vigaszdíjául” hogyan lopja párnájuk alá a Fogtündér a maga ajándékát. Mi történik akkor, ha valamelyikük levetett karúszóját a mosdóban felejtve ugrik fejest a medencébe, holott nem tud még úszni. Szabad-e minden tápláló, jó szívvel készült ételt visszautasítani, s helyette napokig mindig kedvencüket, ez esetben a Momblinak nevezett édességet követelni? Mi történik a rágógumival, ha egy egész napos gyötrés után végül az emberlánya kócos hajában köt ki kibogozhatatlanul, de nem kivághatatlanul? Milyen lehet egy, az éppen csak totyogó Rozi által titokban, de annál nagyobb buzgalommal kreált szivárványszínű falfestmény? Hogyan regulázható meg egy éhes, de jóhiszemű kóbor kutya? Hogyan mérleghintázzunk biztonságosan, „meglepetés-lerepítések” nélkül? Milyen egy olyan kalácssütéssel és tojásfestéssel „felturbózott” húsvétvárás, amelyben az egész család (smég a nyuszi is?) részt vesz? Hogyan lehet az „uncsi” matekot nemcsak megtanulni, de meg is szeretni? Milyen „abszolút igazságokra” van ahhoz szükség, hogy egy fogalmazásversenyen minden versenyző győztes lehessen? Milyen lehet az Álomvilág, s hát még a Fantáziavilág – belülről? S közben élvezetesen és életszerűen peregnek a Manócsalád cseppet sem unalmas, sőt gyakrankisebb-nagyobb izgalmakat is felszikráztató mindennapjai, amelyekből nyilván sok „embercsalád” kicsije és nagyja is magára ismerhet, s amelyekből valósággal árad a – csúcstechnológiás világunkból olykor bizony hiánycikknek számító – megértés és a feltétlen szeretet?

Móra Regina jó ismerője a gyermekvilágnak és a gyermekléleknek. Pedagógusként minden napját tanuló nebulók között tölti, s ha hazamegy, már nem is három, hanem – négy saját kislány várja. Rövidre szabott, figyelemfelkeltő címekkel ellátott frappáns, velős, tanulságokkal „megspékelt” mondanivalójú fejezetei jóízű, természetes humort árasztanak, az elmesélt apró, mindennapi történetek „kalandok” élettől duzzadóak, a megélt valóságot lehelik. Jól esik megfürödni bennük.

A tetszetős kis könyv külön érdekessége és értéke, hogy színes illusztrációit nem mások, hanem az írónő három saját, vérszerinti kislánya illusztrálta. Ez a könyv tehát egy ritka, a maga módján egyedi, saját „családi kreáció”!

 

Jódal Rózsa