Könyvismertető

 

A MEGÉLHETETLENT PÓTOLJUK EGYMÁSSAL

Könyvismertető

 

Az ismertetés Kolozsvári Papp László romániai születésű magyar író munkásságát mutatja be a legújabb tudományos kiadás alapján. Kolozsvári Papp László tevékenységei kiterjednek a próza-, dráma- és forgatókönyvírásra, a publicisztikára, a műfordításra és a színészetre. Eredeti stílusa és nyelvezete miatt a huszadik század végi magyar irodalom kiemelkedő alkotójának tekinthető.

 

A kötetről

 

Az általam és Ispánovics Csapó Julianna által válogatott többszerzős kötet 2016 végén jelent meg a Kriterion Kiadónál, a szerző halálának tizenegyedik évfordulója alkalmából. A könyv címe Kolozsvári Papp László Madarak voltunk című regényéből származik, ami a szerző munkáiban kiemelkedően érvényesülő vágyak és illúziók motívumait kívánja jelezni.

A borítón kívül, amelyet Matei László készített, és amelyen a szerző látható, nyolc oldalon keresztül a könyvben fekete-fehér képmelléklet is árulkodik Kolozsvári Papp életéről: családjáról, munkatársairól, barátairól. A fotókat Papp Ágnes Klára, az író lánya bocsátotta a rendelkezésemre.

Az előszóban „Miért nem futnak ki a dolgok…?” címmel vallok arról, hogyan is alakult ki a könyv, milyen indokok és célok játszottak szerepet a létrehozásában. Megállapítom, hogy korunk irodalomtörténet-írása mindmáig elmulasztotta az író életének és alkotásainak méltó vizsgálatát. Annak ellenére, hogy Kolozsvári Papp nyelvezetében, stílusában, alkotói technikájában eredeti és meghatározó életművel gazdagította a magyar irodalmat. Ezt a hiányt szeretné a kötet kezdeményező kísérletként betölteni.

A négy fő fejezetbe (Emlékezések / Tanulmányok, esszék, kritikák / Melléklet / Nekrológok) tagolt huszonhárom írás a szerző jellemét, életét, valamint széleskörű munkásságát mutatja be. Némely szöveg korábban már napvilágot látott különféle folyóiratokban (leginkább az író barátaitól), néhány szöveg megírására pedig én kértem fel a könyv születése előtt a szerzőket, akiknek szövegei aztán különféle periodikákban kaptak helyet, s később ide is bekerültek.

Az első fejezetben Kolozsvári Papp legközelebbi barátai számolnak be arról, milyen is volt ő valójában mint író és mint barát.

Lászlóffy Aladár esszéjéből kiderül, hogy a szerző munkássága Budapestre települése után kezdődött el, és Magyarországon teljesedett ki. Hangulatában és emlékeiben azonban mindig visszatért szülőföldjére, amit kényszerből kellett elhagynia. Ezt igazolja választott írói előneve is. Műveiből nemzedékének olyan közösen megélt tényezői jutnak előtérbe, mint a megélhetés gondja, a hányattatás. Első sikereit a világirodalom fontosabb műveinek átültetésével szerezte meg, ezt követően fordult a szépirodalom és kritikaírás felé. Lászlóffy véleménye szerint Kolozsvári Papp írásait legfőképpen a szenvedély, az irónia hatja át; szövegei magával ragadóak, egyszerre mélységeket és magasságokat feltáróak.

A Szakolczay Lajossal készített beszélgetés témája a Szakolczayval az aluljáróval című esszéregény, amelyben többek közt az írói technikákról kérdeztem az irodalomtörténészt.

Kolozsvári Papp legkiemelkedőbb egyik művéről, a Malomárok című családregényről Kántor Lajos ad leírást Fellegek a Malomárok felett címmel.

A könyv második fejezetének első tanulmánya szintén a Malomárokkal foglalkozik, de elméleti szempontból. Orbán Gyöngyi a műalkotás narratív szerkezetét vizsgálva állapítja meg, hogy a regény „az út motívuma köré szerveződik: a feltehetően emigrációból hazalátogató elbeszélő előbb a szülővárosának folyóvizéből elvezetett Malomárok útját követve, majd a városnak az elődök élettörténete által kirajzolódó ’térképét’, utcáit, tereit bejárva kísérli meg rekonstruálni – a számvetés igényével – az itt élők sorstörténetét” (27).

Zsávolya Zoltán a Gyilkosság Normandiában című regényt a krimivel hozza összefüggésbe. Malek Izisza Madarak voltunk és A diák utolsó története című műveket elemezve megállapítja, hogy mindkettő az elszigetelt értelmiségi és a magára maradt egyén problematikáját járja körül. Véleménye szerint a magára utaltság és az intellektuális közösség társadalmából való kiszorulás a Kolozsvári Papp-regények fő motívuma. Belőlük a közép-kelet-európai értelmiség általános helyzete mutatkozik meg.

Vass Norbert A diák utolsó története című kisregényt mutatja be. Ez a mű szerinte a pubertáskor „leírásaként” is olvasható. Mikor a gyermeki tisztából izgatottá, lázassá, vergődővé válik a gyermek lelke. Eközben az ébren vagy az alvás közben, esetleg gondolatban átélt csatangolások, remélt kalandok, vágyak és fantáziálások pontos képet rajzolnak meg Kolozsvárról is.

Kosztrabszky Réka a „Vénasszony-történeteket” dolgozza fel tanulmányában. A három történet egykor kizárólag folyóiratban jelent meg. Az író A vénasszony első történetét nem publikálta. A második és harmadik történetet a Kortárs és a Lyukasóra című folyóirat közölte le több részben. A hiányzó darab nem teszi lehetővé a ciklus egészére vonatkozó értelmezést – ahogyan ezt Kosztrabszky megállapítja –, ettől függetlenül a két történet önmagában vizsgálhatóvá válik.

Toót-Holló Tamás a Holló úr című novelláskötetet mutatja be, melyben „Kolozsvári Papp olyan írói világot teremt, amely egyszerre modern (…), hiszen híven kifejezi a huszadik század emberének kiútkereső és kiutakat sohasem találó nyugtalanságát, s egyszerre tradicionális, hiszen bátran visszatér a lányokat szöktető és kincseket kereső férfiak, a hazajáró kísértetek, a megmagyarázhatatlan természeti tünemények és a holtig tartó, keservesen megszenvedett szerelmek tematizálásának hagyományához” (73). Ebben a könyvben létező személyek ülnek együtt kitalált személyekkel a vendéglői asztaloknál, és a mesemondás határoz meg minden fordulatot (73). Kolozsvári „maga is megvallotta, hogy egyfajta missziót kívánt teljesíteni ezzel a prózaírói vállalkozásával: a posztmodern trükkök kiúttalanul belterjes, életidegen világából igyekezett visszatalálni az olvasókat meghódító, érdekfeszítően izgalmas, üdítően fantasztikus és mámorítóan szenvedélyes történetekhez” (74).

Steinmacher Kornélia két tanulmányának egyike a Kolozsvár-ciklus másik elbeszéléskötetéről, a Kleotéra történetéről szól, amely tizenhat elbeszélést tartalmaz. Többnyire anekdotikus történetek ezek, keretes szerkezetbe ágyazva.

Kabdebó Lóránt a Monológok a határon című novelláskötetet ismerteti. Takács Tímea ugyancsak ezt a könyvet elemezve állapítja meg, hogy Kolozsvári Papp munkásságában gyakran alkalmazott technika az első személyű elbeszélésmód, illetve az általa monológnak nevezett novellatípus. Halmi Annamária a Körkép antológiákban megjelent öt novellát vizsgálja (Kirándulás, Hogy boldog lehessek viszonylag, B. játékai a valósággal, Piruett akció, Nyomaink).

Kolozsvári Papp László román nyelvű műfordításairól András Orsolya és Kovács Kinga Tünde készített tanulmányt. András Orsolya a Kanári és hóvihar műfordításról jegyzi meg, hogy a szövegben előkerülnek a látvány és láthatóság metaforái, a határhelyzet problémái (mint az álom és emlékezés, látomás és utazás), melyek feltűnnek Ioan Grigorescu kisregénye mellett Kolozsvári Papp első elbeszéléskötetében is. Kovács Kinga Tünde pedig lexikai kérdéseket elemez Romulus Guga regényének fordításán, a Halál utáni életen.

Forgách Kinga Orsolya az író kritikai kötetét, a Miért kicsik a törpék? című gyűjteményt mutatja be. Ezekben a kritikákban az ésszerűség, a rendszerváltás utáni időszakról szóló helyzetjelentések, a politikai felhang a feltűnő. Csipkelődő, humoros és éleslátó írások ezek, amik korábban a Kortársban jelentek, és amelyek műfajilag valahol az irodalom és publicisztika határán mozognak. A műben tetten érhetőek a szerző műveinek jellegzetességei: a kitérők, az anekdoták, a mesei elemek, az ironikus hangvétel, a nyelvi játék. A szerző új műfajt akart teremteni ezzel a kritikaírói stílussal, egyben rá akart világítani a társadalmi, politikai, morális, kulturális mélypontokra.

Steinmacher Kornélia másik tanulmánya az író két meseregényével foglalkozik: a Galambóci Boldizsár csínytevéseivel és A nagy hóemberháborúval. Ezekben különös, sokrétű, varázslatos és remek humorral telített világot hoz létre Kolozsvári Papp László.

Sényi Fanni az író publikált drámáiról: a Hazánk fiairól, az Édes otthonról, a Világítókról és A korsóról foglalja össze gondolatait. A Bolyaiak – amelyet Kolozsvári Papp a Kortárs folyóiratba szánt – nem jelent meg, kézirata megsemmisült.

Csantavéri Júlia, Kolozsvári Papp egykori televíziós munkatársa, az író forgatókönyveiről foglalja össze mondanivalóját. Ezt követi Papp Attila Zsolt filmvázlata, aki a Holló úr elbeszélései alapján dolgozta ki munkáját.

A könyv harmadik fejezete három nekrológot tartalmaz Kolozsvári Papp László barátaitól: Kalász Mártontól, Lászlóffy Aladártól és Szakolczay Lajostól. A beszédek 2005. április 25-én, az író temetésén hangzottak el a Kismarosi temetőben.

„A megélhetetlent pótoljuk egymással”… című könyvet végeredményben Ispánovics Csapó Julianna utószava zárja, melyben a szerkesztő a kötetben megjelent írások lényegét foglalja össze.

 

(„A megélhetetlent pótoljuk egymással”: Kolozsvári Papp László emlékezete. Kriterion Kiadó, Kolozsvár, 2016. 196. 2600 Ft)

 

ONDREJCSÁK Eszter

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsésztudományi Kar

Irodalomtudományi Doktori Iskola

Budapest (Magyarország)

ondrejcsakeszter@gmail.com