Mit kíván a szenttamási magyar közösség?
Szenttamás, 1848. március 15. – Szenttamás, 2020. március 15.
Szenttamás egy nagyon sokat szenvedett települése volt az 1848-as szabadságharcnak abból kifolyólag, hogy vegyes, szerb és magyar volt a nemzetiségi összetétele, de emellett is többségében szerb, a sajkásvidék, de a déli, szerbiai határvidék közelsége, a magyar tömbhöz való távolsága, meghatározó tényezők voltak, hogy egy előretolt bástyáját képezze a szerb ellenállásnak, a nyílt császárpárti hatalomnak.
Az egész dolog a valóságban egy kicsit másképpen indult 1848 tavaszán. Erről tanúskodnak a szenttamási Csáby Ferenc plébános feljegyzései, melyet a Kalocsai Levéltárban, valamint a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban leltünk meg.
A szöveg az eredeti kézirat írott változata.
Íme a bevezető:
[1006:] „Szent-tamás mezővárosában 1848-ban a mozgalom csírájának a története.
A pozsonyi országgyűlés 1848 évben.
1848 évvel, valamint magyar hazánkra, úgy Szent-tamásra nézve is végzetteljes napok kezdődtek.
Az országgyűlés V. Ferdinánd magyar király által összehíva, 1847 évi pünkösd után, 24. vasárnap, mely vasárnap november 7-re esett, ült össze Pozsonyban. Ezen ország gyűlésre nagy befolyást gyakorolt az 1848-ki év elején kiütött francia forradalom.
A francia mozgalmak okozták, hogy a magyar országgyűlés a szabadelvűbb törvényeket hozta, a földesurak a dézsmáról, a főpapság a papi tizedről önkényt lemondván, eltörültetett a robot, a nemeség elvállalta az adózást – a nép az alkotmány tárczában felvétetett, szóval kimondatott a törvény előtti egyenlőség elhatároztatott, hogy a magyar katonaság folyamatosan Magyarországon szállásoljon, és felelős Minisztérium neveztessék ki, - E törvényeket V. Ferdinánd magyar király 1848-év április hó 11-én szentesítette, mely napon az országgyűlés is szétoszlatott (1848 törvény cikk.)
Az új törvények kihirdetése Szent-Tamáson
Az új törvények, melyek a hazára áldást hozának látszottak, az egész országban örömnyilvánítások és a legnagyobb ünnepélyeséggel hirdettek ki Szent-tamás mező-város összes lakoságai is, az örvendezők között álltak. A szent-tamásiak is örömtelt szívvel üdvözölték azon törvényeket, melyek oly szép jogokat nyújtottak, s annyi boldogságot és jóllétet ígértek a népnek, nem is sejtvén akkor a siralmas napokat, melyek csak hamar rájuk nehezedtek.
Nagybőjt vége felé egyik vasárnap reggel 8 órakor a magyarok és a vadráczok (szerbek) összecsoportosultak a városházánál, hanem 9 óratájban, magyar nemzeti zászló alatt melyet Ivanics István rácz jegyző hordozott, a legnagyobb barátságban és testvéries egyetértésben, megindultak a róm. katholikus templomba. A róm. katholikus templomban Csábi Ferencz plébános ünnepélyes Hálaadást tartott, szent misét mondott, és hathatós szavakkal intette a népet a barátságos egyetértésre és egymás iránti testvéri szeretetre.
[1007:] A róm. kath. templomnál a nép szinte ünnepélyes menetben, a magyar zászló elővitele mellett, a vadrácz (szerb) templomba vonult, hol a „Hálaadást” és a néphez intézett beszédet Gyorgyevics Ábrahám szerb esperes tartott. Isteni tisztelet után, az összes nép a város házához húzódott s a háromszínű magyar nemzeti zászlót, a városháza előtt leásott magas fenyő oszlopra feltűzvén, csendesen szétoszlott és hazatért.
Bíró volt akkor Szt-tamáson Kuszli István róm. kath. magyar ember, és Ivanits István szerb megyei biztos pedig, róm. kath. Ki Szt-tamáson lakot Alföldi Mihály.
Általános (/vadrácz /szerb) mozgalom
Az 1848-iki törvények keletkezését Bécsben nagyon zokon vették. A császári ház főherczegei, és a velük rokon érzelmű főurak, azokban a birodalom szétdarabolásának csíráját látták, s ezért azok életbeléptetését minden áron megakadályozni törekedtek.
Föllázították a magyar korona alatt élő nemzetiségeket, elhitetvén velük, hogy a magyarok nemzetiségöket akarják elnyomni. A Vadráczok (szerbek) fellázdtak leginkább Rajacsics József, karlóczai vadrácz mitropolita izgatására tömegesen, fegyverhez nyúltak. – A vadrácz (szerb) mozgalom először is a Húsvét hétfőn Április 24-én Nagy Kikindán, és husvét szerdán április 26-án O Becsén kitört, commines ...irányu népfelkelésben mutatkozott, melyekben a nép legalsó osztálya, magyarok és vadráczok vegyesen, a középületeket feldúlták, a levéltárakat megsemmisítették, és főkép a vagyonossak és urak ellen dühöngtek, az utóbbiak közül többeket, kiket kézre kerítettek, embertelen módon felmészárolván. De a vadrácz mozgalom csak hamar világos, határozott, és komoly irányt vett. – Már május elején, a felkelt vadráczok, erősödve a bécsi kormány által Szerbiában toborzott Szerviánusokkal és Titelben. 8 csajkás ágyút magukhoz véve, a római sáncokba vonultak, hol Gospogyincze körül tábort ütöttek. – A magyar kormány a vadrácz mozgalmak elnyomására nemzetőséget szervezett, és ezeket a rendelkezése alatt álló kevés sorkatonasággal O-Kér alatt és O Becsén táborba szállította.
[1007:] A Sz-tamási vadráczok /szerbek/ föllázadnak a magyar bíró kimenekül
Az általános vadrácz /szerb/ lázadásból, a Szent-tamási [1008:] szerb /vadrácz/ lakosok sem maradtak ki, sőt Szent-tamás csakhamar a szerb mozgalomnak legjelentékenyebb pontjává vált. – A húsvéth szerdán O-becsén kitört zavargások után, a Szent-tamási vadráczok is mozogni kezdtek. – Nem tetszett nekik a magyar nemzeti zászló, nyíltan kikeltek az újabb magyar törvények ellen, éjjel nappal titkos gyűléseket tartottak, Vörös sapkát, és szerb kokárdákat kezdtek hordani, a magyar tábornak küldendő élelmi szereket vonakodva, s mindegy erőszakolva szolgáltatták ki; míg titkon éjjelenként a római sánczokban levő vadrácz tábort segítették. Többször megtámadták derék esperesüket, Gyorgyevics Ábrahámot, azt vetvén neki szemére, hogy őket magyarokká akarja tenni, holott pedig a derék és művelt öreg csak csendre, békére, és a törvényekhezi ragaszkodásra intette; annyira fenyegettek, s zúgtak ellene, míg végre is kényszerült a derék honfi Szent-tamásról kimenekülni, és a bekövetkezett események alatt magát családjával együtt a magyarok közt meghúzni. – De a vadráczok /szerbek/ itt nem állapodtak meg, hanem a Nikolics család, Hadzsics Sándor, Stefanovics testvérek, és a Petrovics Pál vadrácz plébános izgatására, kik Szent-tamási /szerb/ vadrácz mozgalomnak fő tényezői voltak, elkezdték a magyarokat a városból kiűzés és lemészárlással fenyegetni, mert mint ők állították, ők t. il a Vadráczok itt az urak, a magyarok csak zsellérek. A fenyegetések és zavargások napról napra odafokozodtak, hogy a legrosszabbtól tartván, lassan lassan egyes családonként kezdtek a városból kimenekülni, maga a bíró Kuszli István állhatván ki a személye ellen intözött zavargásokat, éjjel, úrnapra virradóra, vagy is június 22ik virradóra Szent-tamásból kimenekült, a kimenekült bíróról azonban ki még most is él, a Szent-tamási magyarok azt állítják, hogy ő nem annyira a vadrácoktóli félelemből, mint inkább azért menekült ki, mert félt hogy a magyar kormány által, a zavargások alatti magatartása miatt, szigorú felelőségre vonattatik balesemények meggátlására, katonai erőt szándékozott Szent-tamásra küldeni, de ő a vadráczoktól, megvesztegetve lévén, oly tartalmú értesítést nyújtott a felsőbbi hatóságoknak, hogy Szent-tamáson a legnagyobb csend és béke uralkodik.
...”
Eddig az idézet a szenttamási Csáby Ferenc plébános feljegyzéseiből, hogyan is kezdődött a szenttamási magyar közöség kálváriája 172 évvel ezelőtt, de még egy rövid részletet az idézett, szintén a levéltári anyagból, amiből kiderül az is, hogyan sikerült megakadályozni az 1848. évi feltámadási körmenetre tervezett szerb mészárlást.
Csáby Ferenc jelentése a Kalocsai Érseki Hivatalnak.
„Méltóságos Püspök Úr, és Érseki Helettes legkegyelmesebb Uram!
Siralmas, s fájdalommal teljes sorsunkat, menyire gyengélkedő egésségem engedi minél rövidebben fel terjeszteni fő kötelessségemnek ösmervén le írom azon borzasztó és szívet rázó eseményeket, melyeken június első napjátul fogva egész 14-dik júliusig által éltünk.
Már feltámadáskor el volt a szerbektül határozva, hogy bennünket amidőn a Templomban fogunk lenni meg támadnak; de ez nem sikerült mert korán értésemre esett, hogy a szerbek el vannak készülve az öldöklésre, s azértis már négy orára délután a feltámadásnak vége volt, ezt látván a szerbek, még jobban meg bőszültek, s hozzam követeket küldöttek mondanam meg ki volt az aki oket elárulta; ök gyanakodtak Georgevits Ábrahámra első Papjukra kiis vélük sohasem tartott, mi valoba igaz nem is volt; mert ő jobban felt mint én népetül: de az elfajult követek fenyegetéssel kényszeríttettek, hogy adnám elő a levelet melyet Papjuk írt hozzam, látván tehát a dolognak rossz ki menetelét, kentelen voltam előttük Papi Hitemre a nagy Istenre meg esküdni, ezután tapasztalható volt már irántami rettentő Ármánykodásuk mert egyszerre fegyverbe láttuk az egész szerb nemzetséget kik ének szóval járták az utczákon, és a magyarokat rettentéttek ki gunyoltak vertek, ahol egyessen találattak. ...”
Eddig a részlet.
Ezek a jelenések rávilágítanak a szenttamásiak 1848-as szenvedéseinek a kezdetére, de arra is, hogy akkor is voltak igazi emberek, akiknek fontos volt, hogy emberek legyenek, de a folytatásra, ami 1848. június 22-ike után történt, most nem térek ki, hiszen túléltük az elmúlt 172 évet, itthon vagyunk, és ha megfogyatkozva is, de emlékezünk.
Nekünk sajnos nem maradt meg, vagyis elődeink nem hagytak ránk emlékhelyeket, amelyek az utódokat a dicső szabadságharcra emlékeztetné, így csak az írásos szomorú feljegyzésekből tudunk rólunk, temetőinket felszántották, rájuk házakat, utcákat építettek.
Most a további megmaradásunkhoz további anyaországi támogatásokra van szükségünk, hogy el ne fogyjunk, hogy egymást támogatni tudjuk, hogy legyen hol összejönni, magyar szót gyakorolni, ünnepelni, dicsekedni.
Mi az, ami most a legfontosabb nekünk?
Egy olyan közösségi ház, ahol a szenttamási magyarság összejön, ahol otthonosan érzi magát, kulturális egyesületeink dolgozni tudnak, ahol elhelyeznénk a szenttamási magyarságot érintő fontos dokumentumokat, összegyűjtött értékeket, mert ezekből is van, csak lassan elvesznek, olvasni, társalogni, tanulni, kézimunkázni, előadásokat, irodalmi, énekes és verses esteket szervezni tud, vendégeket fogadni, akikkel megosztaná örömét a templom mellett a központban. Ez már valóság, minden megvan, csak a anyagiak hiányoznak hozzá, azaz az is megvan, csak valakinek el kell döntenie, hogy akarjuk-e. Ha még sokáig várunk, akkor már nem lesz kinek ezt megcsinálni, és rengeteg összegyűjtött anyag elvész. Emlékezzenek vissza, már több mint tíz éve hogy gyűjteni kezdtük az anyagot a szenttamási helytörténeti tanulmányokhoz, és eddig összesen öt könyvet jelentettünk meg, mely hosszadalmas kutatómunka és eltökéltséget bizonyít, hogy ennek a közöségnek van gazdag múltja, és mindig volt is kulturális élet, még akkor is, amikor nem volt rávaló. Ezt tovább kellene vinni, hiszen nagyon sok anyag van, amit még ki kellene kutatni, feldolgozni. Gyorsan pereg az idő, nincs mire várni, mert nemsokára nem lesz kitől gyűjteni, az utódok eltüzelik, kidobják az értékes sárga fényképeket, papírokat, elköltöznek.
Választások lesznek hamarosan, és e választások legnagyobb hozománya éppen ennek a közösségi központnak, közösségi háznak kell lennie. Ezt már tovább nem lehet halogatni, menekülni tőle, nem venni tudomást róla. A környező helységekben mindenhol megépültek a közösségi házak, de minket mindig kikerültek az anyaországi támogatások. Most itt az alkalom, hogy igenis ez legyen a legfontosabb választási ígéret, melynek megvan minden valós alapja, csak akarni kell megcsinálni. Nincs mire várni.
Tudom, mindenki a jobb megélhetést akarja, a kényelmet, a jó munkahelyet, de erről nem a csak a szenttamási magyarság dönt. A szennyvízcsatornahálózat és a szennyvíztisztító kiépítése nem tőlünk függ, erről már régen bebizonyosodhattunk, úgyszintén a csatorna szennyezése vagy a Krivaja folyó újbóli megtisztítása, vagy az utak felújítása, iskoláink, óvodáink működésének a biztosítása. De van egy itt is nagyon támogatható és megvalósítható projektum, az pedig a katolikus templom előtti nagy körforgalom megvalósítása, amely egy szép és biztonságos környezetet teremtene az autós forgalomnak, a gyalogosoknak is, főleg az iskolás gyerekeknek. E tervnek is itt a folytatásban a látszatterve, csak akaratra és pénzre lesz szükség. Ez olyan terv, mely szintén érint bennünket, a magyar közösséget, de a döntéseket már mások hozzák meg nélkülünk.
De térjünk vissza az ünnepünkhöz, március 15-éhez, a magyar szabadságharc kezdetének 172. évfordulójához.
A szenttamási magyarságnak, habár sokat szenvedett az elmúlt 172 évben, voltak szép idői is, amikor érezhető volt a haladás, a fejlődés, a felvirágozás, de voltak törések, szenvedések, amikor nagyon lentről kellett folytatni a megmaradást. Mégis talpra álltunk, és habár fogyatkozva, az itthon maradottaknak meg kell teremteni a feltételeket, itt a szórvány szélén, hogy tovább vigyék e közösséget, hogy az megmaradjon magyarnak a nyelvében, a felfogásában és részeként az egyetemes magyar nemzetnek.
A mellékletben bemutatom azt, amire megvan minden papír, minden engedély már öt éve, csak az anyagi rész hiányzik, és holnap el lehet kezdeni az építkezést. Legyen ez a következő választások legfőbb célja, se több, se kevesebb.
Németh Dezső
