A méhész érdekeit nem védi senki
Minőségibb és több méz van, mint tavaly – állítja a szenttamási Bicók József
A bánáti, egészen pontosan magyarcsernyei születésű Bicók József elmondta, annak idején RTV-mechanikusnak tanult, de soha nem dolgozott a szakmában. Fiatal korában rövid időre külföldre került, ahol vasmunkával foglalkozott, majd miután hazatért, Szenttamásra költözött, és az itteni, ma már nem létező Jugodent fémfeldolgozó, csavarárut és kerékpár-alkatrészeket gyártó üzemben 27 évig lakatosként és gépszerelőként dolgozott.
− A céget 2004-ben magánosították, így mindannyian felmondást kaptunk. Ezt követően kezdtem el méhészkedni. Ez volt a negyedik szakmám, így természetesen nehezen indult minden. Szülőfalumban 30 családdal kezdtem, a kaptároknak 2006-ban egy kisebb akácerdőt is telepítettem, hogy a méhek és a méhész is árnyékban legyenek. Nem viszem sehova őket, ott is telelnek, van a közelben ivóvíz, így nem kell kijárni itatni. Tudjuk azt, hogy a méheknek nagyon fontos a víz, különösen nyáron, fiasításkor, a közeli csatornára járnak inni. Idényben minden 10-12 napban körüljárom őket, hiszen figyelni kell, hogy nincs-e veszély, nehogy rajozzanak, bővíteni kell a fészket, előkészíteni a mézteret, hogy legyen nekik hova hordani a friss nektárt – magyarázta József.
Kiemelte, az akácméz szempontjából az idei év szolid volt, az elmúlt öt év viszont nagyon rossznak mondható. Többször lefagyott a virág, tavaly például nem is volt tavasz, a télből szinte azonnal átmentünk a nyárba, így az akác szinte ki sem virágzott. Az idén lett akác- és mezei, vagy ahogy errefelé nevezik kevert méz is, és meg van elégedve a hozammal.
Szavai szerint az időjárás a méz minőségére is hatással van. Ha az akác virágzása idején esős az idő, akkor a méz sötétebb színű, ha viszont meleg, napos az idő, akkor világosabb.
Nagyon sok méhész ugyanakkor arra panaszkodik, hogy vegyszeres permetezés idején az állomány szinte megsemmisül.
− Ez egy olyan jelenség, ami ellen évek, évtizedek óta senki semmi konkrétat nem tesz. Nagykikinda környékén, de az egész Bánátban szinte folyamatos az ilyesmi, és miközben egész méhcsaládok pusztulnak ki, senki sem reagál, nincs felelős. Nem tudják kikutatni, hogy ki, mivel és mikor mérgezi a területet. Konkrét és személyes tapasztalatot is mondhatok: kint voltam a méheknél és abban gyönyörködtem, ahogy a szomszédos tarlón lévő tisztesfűn szépen dolgoznak. Délelőtt 11 óra körül jött a szomszéd, bekapcsolta a permetezőt, és lefújta a tisztesfűvel együtt a méheket is. Amikor rákérdeztem, hogy ezt miért kell így csinálni, azt mondta, őt nem érdeklik a méhek, neki a gyomot le kellett permetezni. És akkor mit tehet ilyenkor egy méhész? Semmit. Legfeljebb magában zsörtölődik, vagy káromkodik egy nagyot, és csinálja tovább – mondta József.
Az méz áráról szólva elmondta, az utóbbi években kissé emelkedett ugyan, de nem tudják annyiért eladni, hogy a méhészkedés teljes egészében kifizetődő legyen. Csupán a nyugdíj kiegészítése miatt, vagy inkább szeretetből, megszokásból dolgoznak.
Paraczky László
Szerkesztette és közzétette: Németh Dezső
