Művelődés

Szenttamas.rs

 

Újra Szenttamás volt a magyar népzene fővárosa

Szenttamáson szombaton este újra a színültig megtelt Városi Sportcsanokban szervezték meg immár 17. alkalommal az Őseink Zenéje elnevezésű rendezvényt, amelyen a magyar nyelvterület valamennyi tájegységéről hangzottak el dalok, s mutattak be táncokat.

Az eddigiekhez hasonlóan a hivatalos megnyitó előtt újra szerveztek kísérőprogramokat. 17 órától a Népkönyvtárban megnyílt a népi iparművészeti alkotások első vajdasági zsűrizésének minősített tárgyait bemutató kiállítás, 18 órától a sportcsarnok kistermében gyermekfoglalkozásokat szerveztek a legkisebbeknek, az előcsarnokban pedig kézműves termékek várták az érdeklődőket, a népzene kedvelőit és a szórakozni vágyókat.

Az esti koncerten, amely 2,5 órás volt, felléptek: Bakos Árpád és barátai, Csonka Ferenc és zenekara, a szenttamási Bódorka leánykórus, a dél-bánsági tagokat tömörítő Csörömpölő zenekar, a horgosi Bartók Ifjúsági Táncegyüttes és a magyarkanizsai Tisza Néptáncegyüttes.

Megnyitó beszédében Radivoj Paroški polgármester kiemelte, immár harmadszor jutott neki az a megtiszteltetés, hogy megnyithassa a térség egyik legnagyobb népzenei rendezvényét: ‒ Az Őseink Zenéje nem csupán a szenttamási magyarok, hanem a térségben élők egyik legszebb, legtömegesebb, és tartalmilag talán a leggazdag rendezvénye, amely mindenkit jókedvre, vidámságra ösztönöz. Minden nemzet köteles ápolni saját hagyományait és történelmét, amihez a zene, az ének, a tánc is hozzátartozik, és minden más, amit az ősök hagytak az utókornak. Minden elismerésem ezért a szervezőknek és nemcsak nekik, hanem mindazoknak, akik a kultúrával foglalkoznak, hiszen évről évre meggyőződhetünk arról, hogy munkájukat sikeresen végzik.

Kiss Csaba, az egyik szervező elmondta, a rendezvény célja, hogy a zene, az ének, a tánc által megőrizze és közelebb hozza, megismertesse a magyar hagyományokat, a kultúrát, a nyelvet és az emberi kapcsolatokat: ‒ Az egész úgy történik, hogy már novemberben tárgyalni kezdünk az emberekkel, akiket ismerünk, vagy az ismerősök ismerőseivel, hogy ki az, aki ráér, elvállalja a fellépést. A dolog persze pénzfüggő is, fontos, mennyi pénz jön össze, amiből megvalósulhat a rendezvény. Idén minden jól sikerült, ugyanis mindenki, akit megkerestünk ráért, az anyagiakat pedig a község teljes egészében biztosította. Szenttamásról tudni kell, hogy mi már szórvány magyarság vagyunk, és ez egy olyan méretű esemény, amely egy kicsit felráz bennünket. Vannak természetesen csoportok, akik ezen a téren működnek, gyerekből viszont egyre kevesebb van, az elvándorlás nagy.

A szombati műsort a Bódorka leánykórus nyitotta meg. A kórus a Pitypang néptánc egyesület keretein belül alakult 2018 elején. Tagjait a közös népdaléneklés szeretete hozta össze és a vágy, hogy együtt tanulva felfedezzék, minél jobban elsajátítsák ezt a műfajt. Tavaly először szerepeltek a Szólj, síp szólj! vetélkedőn, amelyen ezüst fokozatot értek el. Az Őseink Zenéje rendezvényen a csoport vajdasági népdalokat adott elő.

Csonka Ferenc prímás 25 éves népzenei munkássága alatt bejárta nemcsak a Kárpát-medencét, hanem Európa több országában is vendégszerepelt. Díjak és kitüntetések tulajdonosa, szakmai körökben jegyzik nevét, zenekarával aktív táncházi zenészek. A zenekar tagjai: Varga Orsolya, Borsodi Árpád, Kelemen Zsolt, Vladimir Kolarik és Csonka Ferenc.

A prímás a sajtó képviselőinek elmondta, örömmel tett eleget a szervezők felkérésének, és örömére szolgál, hogy újra felléphetnek ezen a nagyszabású rendezvényen: ‒ A legelső, akkor még jelentéktelennek tűnő rendezvényen tizenhét évvel ezelőtt is felléptünk. Néhány év múlva azonban már mindenki tudott róla, azóta pedig az egyik legjelentősebb ilyen jellegű rendezvény Vajdaságban. Tény az, hogy a január holtszezonnak számít a népzenei rendezvények terén, hiszen szabadtéren ilyenkor szinte semmit sem lehet szervezni. Az eredeti elgondolás, 17 évvel ezelőtt éppen az volt, hogy egy olyan időszakot kell találni a közös muzsikálásra, amikor többé-kevésbé ráérnek a zenészek, és így jött képbe a januári hónap. Eleinte úgy indult az egész, hogy az Őseink Zenéje kizárólag a zenészek rendezvénye, vagyis tudta mindenki, hogy ha eljön Szenttamásra, itt jelen lesz az összes vajdasági aktív népzenész. Ez az elmúlt években módosult a különböző igények és a megváltozott helyzet miatt, s most már táncosok is fellépnek a rendezvényen. Ettől függetlenül mégis a magyar népzene áll a rendezvény központjában, s talán ez az a momentum, amit a rendezvény hozzátett a különböző vajdasági népzenei megmozdulásokhoz.

A Bakos Árpád és barátai nevű formáció több éve jelen van a vajdasági és a nemzetközi zenei palettán. Szuggesztív erejű előadásmódjuk elvarázsolja a közönséget. Repertoárjukon nem csak magyar, de macedón és szerb népdal-feldolgozások is hallhatók. Ehhez párosulnak még autentikus hangszereik (koboz, tapan, tarabuka, macedón tambura és kaval), melyeket igyekeznek úgy megszólaltatni, hogy a hagyományos előadásmód mellett jelen legyen a mai improvizatív hangzásvilág is. Az együttes különlegessége, hogy a többnemzetiségű zenészekből összeállt csapat úgy próbál egy közös zenei nyelvet és formát létrehozni, hogy közben mindannyian megtartják saját zenei és szellemi hagyományaikat. A zenekar tagjai: Balša Pešikan (macedón tambura, hegedű), Tóth Szilárd (lavta), Leonid Pilipović (tapan, tarabuka) és Bakos Árpád (ének, koboz, kaval). Bakos Árpád elmondta, örül annak, hogy zenészként és nézőként is először vehet részt a szenttamási rendezvényen, zenekara pedig a magyar mellett a macedón és a szerb népzenét is követi. A kérdésre, hogyan látja a szenttamásiak mozgalmát elmondta, meglepődött azon, hogy rengeteg a fiatal, és mindenki jól szórakozik: ‒ Rengeteg a fiatal zenész és táncos, korukat és számukat sem tudom meghatározni, de ez mindenképpen nagyon jó és dicséretes. Elsősorban azért, mert mindenki lehetőséget kap a bemutatkozásra, amire Vajdaság-szerte nem igazán van lehetőség, külföldről is csak nagy ritkán érkeznek meghívások. Ebből a szempontból követendő példa az, amit itt Szenttamáson csinálnak. Megteremtik a helyzetet, a körülményeket, hogy létrejöhessen egy ilyen találkozó, hogy bemutatkozzunk, megmutassuk magunkat másnak és egymásnak. Kevés ilyen hely van, és az idő is sokszor kevés, hogy egy kicsit leüljünk beszélgetni a zenész kollégákkal, táncosokkal, itt viszont ilyesmire is megvan a lehetőség, ezért is jó itt lenni – magyarázta a vajdasági és a magyar zenei élet kiemelkedő egyénisége.

A Dél-Bánságot képviselő Csörömpölő zenekar 2000-ben a pancsovai Petőfi Sándor MME-ben alakult. Zömében dél-bánáti néptánccsoportoknak szolgáltatják a talpalávalót táncházakban és fellépéseken, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. A csapat tagjai: Kovács József (kontra), Polyák Dániel (hegedű), Kiss Samu (klarinét), Kolarik Vladimir (cimbalom, harmonika), Kemény Oszkár (bőgő) valamint Keményné Gojković Mária (ének). Kovács József kiemelte először lépnek fel az Őseink Zenéje rendezvényen, így a zenekar a közel húszéves fennállása ellenére is a repertoárt hatványozottan gyakorolta: ‒ Bukovinai, galgamenti, kalotaszegi és szilágysági dallamokkal készültünk, és a hosszantartó tapsból ítélve őszintén remélem, hogy a közönségnek tetszett a produkció. Ugyancsak bízok abban, hogy megmaradunk, fennmaradunk és létünk bővülni fog – üzente a torontálvásárhelyi zenész.

A Szécsi Zsolt által vezetett Nívó Díjas horgosi Bartók Ifjúsági Táncegyüttes az immár nemzetközivé fejlődött Vajdasági Gyermek Néptánctábor, valamit a Vajdasági Szólótánc Fesztivál kizárólagos operatív lebonyolítói és szervezői. Az 1933-ban alakult, jelenleg 180 aktív tagot számláló Horgosi Bartók Magyar Művelődési Egyesület a hagyomány, a népzene, a néptánc és a népi kultúra népszerűsítése mellett feladatának érzi a régi értékrend mai világszemléletű tolmácsolását, valamit annak beillesztését a mai társadalmi normákban. Az együttes táncrepertoárja nagyon széleskörű nyelvterületek táncanyagából táplálkozik, ami a viseletekben is részben tükröződik, fejtette ki Szécsi Zsolt, a táncosok művészeti vezetője: ‒ Az egyik műsorszám különlegessége, hogy egy régi, tordai nótákból összeállt válogatásból állítottam össze a koreográfiát, a másik produkció keretében pedig eredeti és nagyon attraktív néptáncot vittünk színpadra. Csoportunk Délvidék egyik válogatott táncosokból álló reprezentatív táncegyüttese: Horgos, Kispiac, Martonos, Királyhalma legjobb táncosait tömöríti. A Szenttamásra hozott koreográfia ,,friss” anyag, ugyanis nálunk már nagyban folynak az előkészületek a nyáron sorra kerülő Durindóra és Gyöngyösbokrétára. Mind a négy tánccsoportunk teljes erőbevetéssel dolgozik, rendszeresek a próbák, ugyanakkor minden meghívásnak – így a külföldieknek is – igyekszünk eleget tenni ‒ mondta a horgosi táncosok vezetője.

A magyarkanizsai Turbolya csoport a Tisza Néptáncegyesület legidősebb, ifjúsági, reprezentatív néptánccsoportja ugyancsak két koreográfiával mutatkozott be a szenttamási rendezvényen. Tóth Ágnes csoportvezető elmondta, az első produkcióban a Sárpilisi fonóban című koreográfiát mutatták be, amelyet Varga Viola és ifj. Gazsó Tibor készített, ezt követően pedig a 2018-as évben többszörösen arany minősítést nyert dél-alföldi táncokkal lépett fel a csoport, melyet a szegedi Goda Kata és Horváth Dániel készítettek: ‒ Az utánpótlást illetően elmondhatom, hogy pár évvel ezelőtt volt egy visszaesés, ugyanis nálunk is nagy az elvándorlás. Az utóbbi időben azonban újból stabilizálódni látszik a helyzet, és jelenleg négy kis csoportunk működik több mint 90 aktív taggal.



 

A szombat esti rendezvényt a Gion Nándor Kulturális Központ szervezte. Támogatója Szenttamás Község önkormányzata, a Bethlen Gábor Alap és a Magyar Nemzeti Tanács volt.























 

Paraczky László

Fotók: Paraczky László és Lukács Attila