Ötéves a szenttamási Pitypang Néptáncegyesület
Március utolsó hétvégéje mozgalmasan telt a szenttamási Pitypang Néptáncegyesületben. 29-én, pénteken került megrendezésre a 30. KNV, a Középiskolások Népművészeti Vetélkedője, másnap, szombaton pedig a 34. Szólj, síp, szólj! népzenei rendezvény, amelyen az általános iskolás gyermekek méretették meg magukat. A két nap eredménye összesítve: 1 arany (Bódorka leánykórus), 4 ezüst (Lázár Konrád, Varnyú Levente, Varnyú Kristóf, Lázár Violetta-Szabó Robertina hangszerszólisták és kettősök kategóriája), valamint 3 bronzérem (Szilke énekkórus, Bimballó citeraegyüttes, a Suttyó néptánccsoport kamara táncegyüttese). A gyerekek minden évben szorgalmasan készülnek, így évről évre gyarapszik az érmek száma, de a megmérettetés, a lehetőség, hogy részesei lehetnek egy több száz gyermeket mozgósító közösségi eseménynek, meghatározó élmény egy gyermek életében. Az egyesület vezetősége, csoportvezetője ezt maga is nagyon jól tudja, hiszen a többségünk gyermekként maga is résztvevője, versenyzője volt e rendezvényeknek, és akit a népzene világa egyszer megszólít, az egy életre a hatása alá kerül, és ha szerencséje van, felnőttként tapasztalataival, tudásával segítheti a fiatalabb generációt megismerkedni e csodálatos világgal. Az egyesület 5. születésnapja alkalmából Andróczky Andreával, az egyesület egyik alelnökével beszélgettünk.
− A Pitypang Néptáncegyesület az idén ünnepeli megalakulásának 5. évfordulóját, tehát viszonylag fiatal egyesületről van szó, mégis ez alatt az öt év alatt óriási munkával, lelkesedéssel, kitartással sikerült egy közel 100 tagot számláló gyermek néptáncegyesületet létrehozni. Öt évvel ezelőtt ilyenkor még mi magunk sem gondoltuk, hogy októbertől ilyen nagy fába vágjuk a fejszénket, de a sors, a körülmények úgy hozták, hogy mégis így történt. Szenttamáson a 2000-es évek közepétől a Hagyományápoló Klub keretein belül folyt a néptáncoktatás, 2014 szeptemberében az egyesület elnöke, a néptánccsoport vezetője felkért bennünket, ha van rá lehetőségünk, folytassuk tovább a munkát, mivel ők már nem tudják. Kis gondolkodási idő után, otthon a családdal közösen megvitatva, végül úgy döntöttünk, elvállaljuk a feladatot. Némi tapasztalattal már rendelkeztünk, mivel a szülők már az év januárjától havonta váltakozva látták el az akkori tánccsoport körüli ügyes-bajos dolgokat, tehát volt elképzelésünk, mit és hogyan szeretnénk megvalósítani. Ágotának, a mennytársamnak (ő a másik alelnök) akkoriban mind a három fia táncolt, de már az én kislányom is, aki 3 éves sem volt. Lázár Rajda Karolina elsőként csatlakozott hozzánk, azóta is csoportvezetőként erősíti a csapat munkáját, és az ő gyermekei is táncolnak. A civil életben való szerepvállalás egyébként nem áll tőlünk távol, hiszen a férjem az Európa Polgár Díjas Emberi Jogi Központ elnöke, a közösségért való tenni akarás egész eddigi életünket végigkísérte, a gyermekekkel való foglalkozás pedig ennek az egyik legnemesebb formája. Így indultunk öt évvel ezelőtt. A Pitypang Néptáncegyesület 2014 októberében alakult, és már abban a hónapban megtartottuk az első toborzást, ellátogattunk az óvodákba, az általános iskolába, szórólapokat osztottunk, plakátoltunk. Minderre azért volt szükség, mert ezt megelőzően kevés gyerek vett részt az néptáncoktatásban, ráadásul a legkülönbözőbb korcsoportok keveredtek, és ez – ellehetetlenítve a minőséges csoportfoglalkozások lehetőségét − megoldhatatlan probléma elé állította az oktatókat. A kampánynak végül meglett az eredménye, két korcsoportban kezdtük a néptáncoktatást, egy kis- és egy nagyobb csoportban. A foglalkozások szakmai része Cseszák Korcsik Anikó és Cseszák Balázs becsei koreográfusok, oktatók irányítása alatt zajlott. Ők a kezdetektől velünk vannak, elismerésre méltó munkát végeznek, nekik köszönhetően a próbák kitűnő, fesztelen, baráti hangulatban, és mégis komoly szakmai keretek között telnek. A gyerekek szeretik, és igénylik is ezt a fajta hozzáállást, évről évre többen csatlakoztak hozzánk, lassan igény mutatkozott egy harmadik csoport elindítására is, úgyhogy 2017 szeptemberében (újra) gondoltunk egy nagyot, és a már megszokott év elejei toborzás helyett a helyi általános iskola előcsarnokában táncházat szerveztünk. A mai fiatalok többsége számára ismeretlen a táncház fogalma, téves elképzeléseik vannak róla, és nehezen lehet őket elcsábítani egy ilyen rendezvényre, ezért úgy gondoltuk, ha iskolai óra alatt kapnak ebből egy kis ízelítőt, akkor talán sikerül felkelteni az érdeklődésüket a hagyományos paraszti kultúra páratlanul gazdag örökségének megismerésére. A rendhagyó tanítási óra fergeteges hangulatúra kerekedett, a tanárok és a diákok is táncra perdültek, az idénykezdő próbára pedig annyi gyerek jött el, hogy a harmadik csoport megalapítása egyáltalán nem volt kérdéses. Ekkor már megközelítőleg 70 gyerek járt néptáncórákra a Pitypang Néptáncegyesület keretein belül. A megalakulásunkat követően a szülők részéről érdeklődés mutatkozott hangszeroktatásra is. Felhívtuk Németh Dezsőt, a valamikori Citerazene-barátok Klubjának elnökét, az Aranycitera verseny szervezőjét, rendelkezésünkre bocsátaná-e a régi citerákat, ő igennel válaszolt, az Arany János Művelődési Egyesülettől pedig elkaptuk a hegedűket. Időközben természetesen saját hangszereket is sikerült vásárolnunk. A Szenttamási Népkönyvtár elvállalta, hogy biztosítja a helyszínt a próbákhoz, így már semmi nem állt útjában egy új csoport, a népzenei csoport megalakításának. Ez 2016 végén meg is történt. Az általános iskola sportcsarnokában a két leendő hangszeroktatónk, Micsik Béla törökbecsei citeraoktató és Cseszák Zsombor, az óbecsei Fokos zenekar prímása közreműködésével hangszerbemutatót szerveztünk, amely szintén nagy visszhangot aratott a gyerekek körében. Csaknem 25 kis zenészpalántával megalakultak a hegedű-, citera- és tamburacsoportjaink. A hegedű oktatását azóta Zsombortól a Fokos Zenekar másik prímása, Szabó András vette át. 2018 elején az egyesület keretein belül megalakult a Bódorka leánykórus, amely idén már 2 aranyérmet szerzett: februárban kiemelt aranyat szereztek a X. Dunán innen, Tiszán túl, Kárpát-medencei tehetségkutató versenyen, ezzel biztosították a továbbjutást Miskolcra, a döntőre. A felkészítésüket Anikó mellett Kovács Blanka tanárnő segíti. Nagyon jóleső érzés, hogy szinte minden évben tudtunk újítani, bővülni, a saját rendezésű műsoraink is teltházasak voltak, különösen a karácsonyi műsorok, amelyeket igyekeztünk olyan szellemben összeállítani, hogy aki a faluban kulturális tevékenységet végez, azt meg is tudja mutatni. Az évzáró műsorok a népzene jegyében teltek, a saját éves termésünk bemutatásán kívül minden évben más településről, vendégegyüttesekkel színesítettük műsorainkat, amelyek kitűnő alkalmat szolgáltattak a kapcsolatépítésre, barátkozásra. A hagyományos húsvéti locsolkodás, valamint a karácsonyi betlehemezés megszervezése szintén szívügyünk, ilyenkor a gyerekek népviseletben házról házra járják a falut, éltetik, élővé teszik e gyönyörű szokásokat, amelyeket nem szabad elhagynunk. Ezen kívül nagy hangsúlyt fektetünk a csapatépítő programokra is, innen származik a karácsonyi és az évzáró műsorok utáni táncházak ötlete is, 2017 júniusában sikerült egy egész napot közösen eltöltenünk Adán, a medencén és a paintball pályán. Felejthetetlen élmény volt. Az egyesület minden évben megjutalmazza legaktívabb tagjait, akik jutalomtáborozásban részesülnek, minden évben hárman a Batyu táborban, hárman pedig a kiskunmajsai Lurkó táborban gazdagíthatták tudásukat. Tavaly a Suttyó nagycsoport Dabason, a Szent László Néptánctáborban vehetett részt. A népművészet értékeinek megőrzése mellett, nemzeti identitásunk megtartása, erősítése alapcélkitűzésünk, ennek jegyében született egy másik saját kezdeményezésünk, ez pedig hogy minden gyermek családja ingyenes heti vajdasági sajtót igényelhetett az év elején – mondta végezetül a Pitypang Néptáncegyesület egyik alelnöke.
A néptáncegyesület működését az Andróczky Alapítvány támogatja.
P. L.
