Kié ez az ország?
A magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház előadása a szenttamási Zsebszínházban
Az Andrási Attila által rendezett előadás ősbemutatója 2014. január 24-én volt Budapesten, ezt követően pedig az ország kis településeit követően a Felvidéken, Erdélyben és a Délvidéken is láthatta a közönség. Az Udvari Kamaraszínház jelenleg két darabbal járja a tartomány településeit, ebből az egyik a Kié ez az ország? című előadás.
A darab főszereplője Jónás Gabriella, aki az erdélyi származású Széplaky Vera színésznőt alakítja. A május 10-i szenttamási bemutatót megelőzően Jónás Gabriellát és Kálló Bélát kértük mikrofonhoz. Elsősorban arra voltunk kiváncsiak, hogyan is indult annak idején a darab, miről szól, és hogyan fogadta a közönség.
A mű cselekményét ismertetve Jónás Gabriella elmondta, mint ahogyan az összes többi udvari kamaraszínházas előadás, ez is azokkal a történelmi időszakokkal, tényekkel foglalkozik, amelyeket annak idején nagyon nagy léptekkel tanultunk az iskolában, a részletekre viszont igazából senki nem figyelt oda: − A darab főszereplője egy Erdélyből Budapestre áttoloncolt színésznő, aki menekülés közben elszakad a fiától, nem tudja magával hozni. Hosszú évek telnek el, mire rájön, hiába lett sikeres színésznő, a gyermekét meg kell találnia. De akkor már olyan háborús helyzet van Románia és Magyarország között, hogy csak egyedül utazhat, titokban és más néven, mert időközben újból férjhez ment. Miközben keresi a fiát, különböző szörnyűségeken megy keresztül, mire ráakad. A gyökerek és az identitás azonban itt is közbeszól, mert a gyermek nagy utat jár be. Megjárja a poklok bugyrait, hogy eljuthasson a menyország kapujáig, mindennek ellenére azt választja, hogy hűséges marad a gyökerekhez. Végül ha nem itt, akkor ott, de a családnak együtt kell maradnia. Valahogy így lehetne összefoglalni a darab üzenetét.
A főhőst alakító színésznőt a beszélgetés folytatásában arról faggattuk, hogyan élte meg a darabot, mennyire tudta átérezni, belerajzolni magát az erdélyi származású színésznő életébe.
‒ A felkészülés alatt a darab mindenkiből kihozta saját élményeit, azaz mindenki a magánéletében talált hasonló történetet. A szétszakadt családoknál például volt, akiket kényszerítettek a szétszakadásra. Tehát mindenkinek volt megélt élménye, amire támaszkodni tudott, és gondolom, ez volt az a pillanat, amikor nem egy irodalmi múltban kellett keresni a karaktereknek, figuráknak a lelki lényegét, hanem azt a saját múltunkban már megtaláltuk.
‒ Hol játszották az elmúlt öt évben a darabot, és milyenek a visszajelzések a közönség részéről?
‒ Mindenütt megértették a lényeget. Talán az erdélyi közönség reagált a legérzékenyebben a történetre, hiszen oda „hazavittük” az előadást. Jártunk Kárpátalján, bejártuk Magyarország apró falvait és Vajdaságot is. Ha a cselekmény nem is ebben a történelmi időben játszódik, a mai napig is fájós emlék, és ez a lényege az egésznek – magyarázta Jónás Gabriella.
Elmondta még, hogy az Udvari Kamaraszínháznak (még) nincs állandó társulata, de már szerveződik. A tagok, akik az előadásban játszanak, más színházakban is szerepelnek, szabadúszó színészek, ezért néha az egyeztetésnél gondok vannak, nehéz összehangolni az időpontokat, s nem sikerül olyan gyakran játszani a darabot, mint ahogyan szeretnék. A csapat fiatal, erős és iszonyatos erővel pörgeti, viszi a hátán az előadást, de van néhány idősebb, tapasztaltabb színész, aki az elmúlt évek, évtizedek tapasztalataival együtt szárnyal a fiatalokkal.
− Az Udvari Kamaraszínháznál az a gyakorlat, hogy az író együtt dolgozik a színészekkel, és azokból a visszajelzésekből ír tovább, amit a színészektől kap. Mi ennek eleget teszünk, és megpróbáljuk a magunk módján olyan visszajelzésekkel inspirálni őt, hogy a darabot is segítse – magyarázta Kálló Béla, Jászai Mari-díjas színművész, rendező, színházi műhelyvezető, a darab délvidéki bemutatóinak koorinátora. − Színészként és koordinátorként közvetlenül is részese vagyok az előadásnak, így a turnénak is. A turné egyébként két részből áll: az első, a Kié ez az ország című előadás Szenttamásról indul, innen Törökbecsére majd Bácsfeketehegyre megyünk, a másik előadás a Tizennyolc című darab, amelynek bemutatója Zomborban lesz május 14-én, majd május 15-én Óbecsén láthatja a közönség, azt követően pedig a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban mutatjuk be. Erre a hónapra tehát ez a két előadás van előlátva, de folyamatosan jelen vagyunk Vajdaságban, és aki kiváncsi ránk, az valahol bizos utol tud érni bennünket – mondta Kálló Béla.
Paraczky László
