VÉGET ÉRT A 17. TÉLI TÁBOR
A szenttamási Hagyományápolók Klubja az idén január 5–9 között szervezte meg a sorrendben 17. téli kézműves táborát. Kancsár Márton, a klub elnökségi tagja elmondta, hogy a táborban az idén is korosztályok szerint folyt a munka, és ismét a régi kézműves mesterségeket, valamint a hulladékanyagok újrahasznosításáról tanulhattak a gyerekek.
–Több csoportban folyik az oktatás. A gyerekek korongozással, kosárfonással, táskafonással foglalatoskodott, a fiatalabbik korosztály pedig papírmunkákat készít az óvónénivel. Egyszerűbb dolgokat, kisebb vázákat, gyertyatartókat készítenek a gyerekek. Nagyon soknak ez az első munkája, úgyhogy nem várhatunk el komolyabb alkotást – mondta a korongozás szakértője.
A tábor fő célja ezúttal is az volt, hogy a szünidőt hasznos dolgokkal töltsék, továbbá hogy a különböző korosztályok megtanuljanak társalogni egymással, mondta a tábor egyik vezetője, Srekk Ilona, óvónő. Az oktatók az érdeklődési kört szem előtt tartva külön hangsúlyt fektettek a gyerekek kézügyességére és esztétikai érzésére is. Minden nap arra próbáltam rámutatni, hogy a különböző apróságokhoz, kézimunkázáshoz nem kell mindig drága alapanyagot vásárolni, hanem elegendő előszedni a hulladékanyagokat is, amik körülvesznek bennünket, és ezeket újrahasznosítani. A műanyag-üdítőspalackokból így készültek madárházikók, kiskosarak, a papírtasakokból pedig álarcok, ezen kívül pedig többféle csomagolási módot is elsajátíthattak a gyerekek. Papírtálcákból és -tányérokból ajtókopogtatót és állatkákat, fonalakból karkötőket fontunk, a szívószálakból pedig nyakláncokat készítettünk. Az idősebbek ugyanakkor fűzfavesszőből kosarat, agyagból apró használati tárgyakat, műanyag zsinegből pedig táskákat fontak.
– Megbeszéltük közösen, hogy mit szeretnének, mijük van, milyen alapanyagok, tehát hulladékuk otthon, azt elhozták, és érdekes dolgokat készítettünk. Egyformán dolgoztunk, mert az volt a cél, hogy megtudjuk egymástól a tiszteletben tartást, mindaz mellett, hogy elsős, hatodikos vagy hetedikes diákok ültek egymás mellett – hallottuk Srekk Ilonától. Mint mondta, tekintettel arra, hogy csaknem minden technikát alkalmaztak, maga is meglepődött azon, hogy a gyerekek milyen szép munkákat produkáltak, szorgalmasak voltak, úgy a vágást és tépést, mint a fonást illetően, ugyanakkor gyönyörűen rajzoltak és festettek is.
– Amikor dolgoztunk, még szépítettük a foglalkozásunkat, hogy énekeltünk. A vallást is egy kicsit beiktattuk, azaz a valamikori szokásokat, az étkezés előtt imádkoztunk, és meglepődtem, hogy a gyerekek nagyon szépen tudnak imádkozni. Meghatódtam és kellemesen érintett – tette hozzá az óvónő.
Az öt nap alatt délelőttönként összesen mintegy 150 gyerek fordult meg a hagyományápolók téli kézműves táborában. Az elkészített munkákból január 9-én 13 órakor közös kiállítást rendeztek, amelyre a szülőket és a nagyszülőket is meghívták.
P. L.
