A térség természeti jellegzetességei határozták meg a gazdasági és társadalmi jellemzőket. Ezek együttesen hatottak a tárgyi és szellemi kultúrára, mely kialakította Békés megye Viharsaroknak nevezett szegletében a jellegzetesen dél-békési, orosházi identitást. Orosházára és környékére vonatkozóan írásos emlékek egyáltalán nem maradtak. A tatárok teljesen elpusztították a koraközépkori falvak vidékét. A középkori Orosháza általában Békés megyéhez tartozott, neve csak 1466-ban tűnik fel egy oklevélben, ekkor a Komlóssy család birtoka volt. Mohács után Orosháza és Szentetornya népe a töröknek is adózott. A tizenöt éves háború idején, az 1595–96-os hadjárat alatt a törökök zsoldjában álló krími tatárok elpusztították a szandzsák nagy részét, köztük Orosházát is. 1596-tól 1744-ig – közel másfél évszázadig – Orosháza lakatlan pusztaság volt.

1720-ban, a török kiűzése után III. Károly Harruckern János Györgynek – Savoyai Jenő herceg seregei élelmezési igazgatójának – adományozta a békési pusztát szolgálataiért cserébe. Harrukern Ferenc báró 1743-ban lett a megye főispánja. A lakatlan pusztára lehetőleg egynemzetiségű és egy vallású embereket toborzott. Ekkortájt kerestek új hazát a Tolna megyei Zombán élő magyar nemzetiségű, evangélikus vallású, szabad költözködésre jogosult családok, akiket a katolikus földesúr, Dőry Ignác hitük miatt elüldözött. Az első anyakönyv megőrizte a település alapításánál jeleskedő Dénes Sándor tanító nevét, aki az alábbi „fő ügyvivők”-kel érkezett: Ravasz György, Rajki Pál, Szilasi István, Szalai János, Sitkei Mihály, Német György, Győri István és Köcze István. Az 1743/44-es év telét a szomszédos Csabán töltötték el, majd 1744. április 24-én (Szent György napján) megszállták az orosházi pusztát, építkezni kezdtek. A Zombáról és a Dunántúl más részéről jöttekkel néhány hónap alatt 70 családra szaporodott a település.

Körülbelül másfél évtizedig tartott a folyamatos betelepülés, a tiszta magyar faluba néhány szlovák és német iparos költözött, akik itt alapítottak családot és Orosházán maradtak.

Az orosháziak kérték, hogy fatemplomuk helyére a nép nagy számának megfelelő templomot állíthassanak téglából. 1792-ben létrejött a helyi római katolikus egyház. Későbbi templomuk 1832-ben épült a mai Kossuth-szobor helyén. A népesség betelepülését segítette még az a körülmény, hogy Orosháza centrális helyzetben volt a térségben, s utak találkozásában feküdt már akkor is.

Az 1830-as években több kolerajárvány, valamint az 1836-37-es zsellérlázadás bolygatta fel a település életét, jelezve a korszak társadalmi, politikai problémáit. 1838-ban 252 orosházi zsellér állt vádlottként a gyulai törvényszék előtt. Néplázítás miatt többeket börtön és pénzbüntetésre ítéltek.

Az 1848. március 15-i pesti forradalomról csak három nappal később hallottak Orosházán. Április 4-én az evangélikus templomban kerületenként 25 képviselőt, összesen 100 főt választottak meg. Mivel az 1848. évi áprilisi törvények nem megfelelően rögzítették a jobbágyfelszabadítás körülményeit, valamint a délvidéki katonai események miatt az orosháziak fellázadtak és elfoglalták a Csákói pusztát. Az alispán november végén felhívást intézett a lázongó Orosháza lakosaihoz, melyben kemény büntetést helyezett kilátásba, ha a jogtalanul elfoglalt földeket nem hagyják el. 1848. december 8-án maga Kossuth Lajos írt kiáltványt Békés vármegye lakosaihoz. December 9-én megérkezett Orosházára a kormánybiztos, a Lehel-huszárok ellenőrzése mellett december 12-én és 13-án az orosháziak visszaadták az elfoglalt csákói földeket, és az izgatókat törvényszék elé állították. Elrettentő példaként kivégezték Oláh István históriást.

A szabadságharc bukása utáni önkényuralmi rendszer visszáságai az 1850-es évek elejére egy sajátságos menekülési és lázadási formát hoztak létre az Orosháza környéki pusztákon is: a betyárcsoportok tevékenységének felélénkülését. A Rózsa Sándorral is kapcsolatban álló betyárok elleni hajsza a politikai üldözés szimbólumává vált az elnyomott nép körében. A kiegyezéssel kialakuló, prosperáló Orosháza a vasút megjelenésével az első világháború végéig hatalmas gazdasági ugrást hajtott végre. Átformálta a község kapcsolódási pontjait, s ennek következtében a társadalmát (pl. a zsidók nagyobb arányú megjelenése Arad térségéből), emellett a politikai törekvésekben is egyre radikálisabb eszmék, irányzatok születtek meg. A kiegyezés után Orosháza község választópolgárai felkérték Táncsics Mihályt az 1869-72-ig terjedő országgyűlésben való képviseletre, aki meg is nyerte a választást.

1870-ben kapcsolódott be a település a Nagyvárad–Fiume közötti vasúti vonalba, amely biztosította a különböző termékek nemzetközi piacokra való kijutását, és lehetőséget teremtett a mezőgazdaság erőteljesebb kapitalista fejlődéséhez, és a nagybirtokok versenyképességéhez. A tőkeerősebb orosházi parasztság felvásárolta a környező kincstári és uradalmi földeket Pusztaföldvártól Szentetornyáig, és az itt termelt jó minőségű búzát főként Ausztriába, Németországba és Svájcba szállították. Az ipar szerepe is a kiegyezés után kezdett kimagaslani, ugyanis ekkor vált országos és nemzetközi hírű gazdasági ágazattá a malomipar, a cirokseprűgyártás és a téglagyártás. Így Orosháza az Alföld déli részének egyik kereskedelmi központjává fejlődött, amelyben nagy szerepe volt földrajzi elhelyezkedésének is. A dualizmus kori fejlődés mellett azonban erőteljes, főleg az agráriumot érintő társadalmi problémák hatására egy országos visszhangot is kiváltó agrárszocialista tüntetésre került sor 1891. május 1-én, amelynek több szervezőjét fogházbüntetésre ítélték.

Az I. világháború végén, 1918. november 1-jén Orosházán is hatalmas népgyűlést tartottak, amely támogatta az őszirózsás forradalom célkitűzéseit. 1919. március 22-én Orosházán megszüntették a Nemzeti Tanácsot és megalakították az Orosházi Proletár Direktóriumot. 1919. április 28-án a román csapatok megszállták Orosházát. A románok ittléte 1920. március 28-áig tartott, ugyanakkor bevonult Orosházára a Nemzeti Hadsereg, majd Horthy Miklós kormányzót is köszönthették a község vezetői, mikor Orosházán átutazott. A trianoni békeszerződés okozta földrajzi és gazdasági kiszolgáltatottságot kellett a településnek ledolgoznia: 1925-ben, majd 1926-ban bekapcsolták Orosházát a vidéket behálózó kisvasúti rendszerbe (AEGV).

A gazdasági válságot követően 1934-ben némiképp javult a helyzet Orosházán is. A Féja Géza és Erdei Ferenc által 1937-ben viruló kisbirtoknak nevezett Orosháza másik serpenyőjében volt azonban kb. kétezer nincstelen, akik valóban nyomorogtak. Erdei Ferenc szerint Orosháza az 1930-as évek végére tanyás agrártelepülés volt. Az ipari fejlődés is az agráriumhoz kötődött az alapanyagok és a piaci kereslet vonatkozásában. A fejlett baromfi-feldolgozó üzemen kívül jelentős a malomipar (Tóth és Pipis malom) és a két nagyobb téglagyár (Kristó, illetve Dénes).

1944. március 19-én Orosházát is megszállták a németek, 1944. júniusban Orosházáról több mint 200 zsidót küldtek haláltáborokba, 187 fő soha nem tért vissza. A második világháborúban elesett orosházi katonák száma becslések szerint legalább 1000 lehetett. Orosháza 1944. október 6-án felszabadult a német megszállás alól, a szovjetek és hazai támogatóik vették át a hatalmat. A földosztásnál napok alatt 1000 igénylő jelentkezett földért, házhelyért, és kb. 6000 katasztrális holdat kértek. A felosztásra került kakasszéki Zselénszky-birtok, a kiscsákói Geiszt-birtok és egyéb kisebb földterületek nem elégítették ki az igényeket.

A belügyminiszter döntése értelmében Orosháza 1946. január 1-jével város lett. Idecsatolták a szomszédos Szentetornyát és a vásárhelyi határból is egy részt. Az orosházi parasztság életében döntő változást hozott az, hogy két termelőszövetkezeti csoport alakult. 1952. december 31-ére a település földterületének 75 százalékát kollektivizálták. A város fejlődésének új lendületet adott az 1957-től meginduló földgázkutatás és az 1963-ban termelni kezdő üveggyár. A megye iparosításában Orosháza és vidéke jelentős feladatot vállalt és látott el. A megyei tanács 1968-ban készítette el Békés megye településfejlesztési tervét. Ez Orosházát középfokú regionális szerepkörre jelölte ki.

A városhoz kapcsolódó tanyavilágot elsorvasztották, míg 1949-ben az összlakosság 32,6 százaléka élt tanyán, 1970-ben már csak 12,5 százaléka. A hatvanas évektől kezdve átalakult Orosháza városképe, csökkent az addig meghatározó tanyavilág, legtöbben az új lakótelepeken jutottak először fürdőszobához, vezetékes vízhez, csatornához, gázfűtéshez. Az ország a nyolcvanas évek második felétől válságba került, a pénzügyi kormányzat Orosházának sem garantálta a tervezett forrásokat, s a kiútkeresés itt is a rendszerváltás menete szerint zajlott le. Az így létrejött utóbbi évtizedek már napjaink történetét képezik.

Testvértelepülések: Kína – Panjin
Magyarország – Tolna Megye – Zomba község
Románia – Nagykároly
Románia – Tusnádfürdő
Szerbia – Szenttamás (Srbobran)
A fotók a www.oroshaza.hu honlapról vettük kölcsön.
Forrás Orosháza város hivatalos honlapja.
Bővebb információ:
http://www.oroshaza.hu/ honlapon

The post Orosháza appeared first on Szenttamás.

A Jánoshalmára érkező vendég már messziről láthatja a város szívében található Szent Anna Római Katolikus Templom 48 méter magas tornyát. A ma látható épületet 1788. július 26-án szentelték fel Szent Anna tiszteletére. Az 1900-as évek elején Foerk Ernő tervei alapján két oldalhajóval és a szentély résszel bővítették. A jelenlegi festést 1932-33-ban, Kuczka Mihály székesfehérvári templomfestő iparművész készítette, Szabó István apát-plébános megrendelésére. Különösen figyelemre méltóak a színes üvegablakok, melyek Zsellér Imre budapesti üvegfestő műhelyében készültek az egyházközség és a hívek adományaiból. Kevés plébániatemplomnak van úgynevezett huszártornya, amely a hosszú épület derekán látható. Az első világháborúban a templom öt harangját „besorozták”, és csak a 30-as években tudták pótolni őket. A mai templomnak 4 harangja van, a legöregebb a Szent Család harang, mely 1723-ban Budán készült. A középső és a lélekharangot Szabó István apát-plébános öntette 1937-ben. A délidőben megszólaló 17 mázsás nagyharang először a budapesti Hősök terén szólalt meg 1938-ban, az Eucharisztikus Világkongresszuson. Innen hozták haza Jánoshalmára, ahol csigák segítségével ötven ember húzta fel a toronyba. A harangot Szlezák László aranykoszorús mester öntötte Budapesten Szent Anna tiszteletére, és az első világháborúban elesett jánoshalmi hősök emlékére. 1992-ben készült el az Isteni Gondviselés Kápolna, amelyben az oltár, a tabernákulum és a feszület egyedi fafaragású. A templom előtt ritkaságszámba menő kovácsolt- és öntöttvas keresztet láthatunk. 1876-ban került felállításra a mohácsi csata 350 éves évfordulója alkalmából. A XIX. századra jellemző felvidéki öntöttvas-művességet reprezentálja.

A templom mellett, az egykori piactér helyén ma a park csodálatos fái alatt tehetünk egy szemet és a lelket is felüdítő sétát. A város polgárai által adományozott, kandeláberes sétány egyik legalkalmibb sétánya Jánoshalmának, hiszen ezen már több ifjú pár sétált végig a lakodalmas menettel a polgári esküvőről (Polgármesteri Hivatalból) az egyházi esküvőre (Szent Anna templomba). A sétányon haladva, a templom háta mögött Nepomuki Szent János szobra látható, mögötte pedig a Magyar Hősi Emlékmű. 1924-ben avatták fel a Sidló Ferenc szobrászművész által készített klasszicista jegyeket hordozó emlékművet. Az I. világháborúban elhunyt jánoshalmi hősök neve szerepel rajta. Előtte két kopjafa, az egyik az 1848-49-es szabadságharcban részt vett katonák, valamint Madzinyi János emlékére, a másikat dr. Szobonya Zoltán emlékére emelték. Velük szemben a park közepén a Kő Pál által készített, 1981-ben felállított Hunyadi-szobor található, emléket állítva a település régi földbirtokosának Hunyadi Jánosnak, akiről a település a nevét kapta.

A sétány a mai Polgármesteri Hivatal épületéhez vezet, ahol a 18. század második felében már állt az egykori Községháza. Homlokzatán dr. Szobonya Zoltán halálának 40. évfordulója alkalmából emelt tábla, akit 1958. szeptember 29-én Kecskeméten végeztek ki mint a jánoshalmi forradalom vezetőjét. A Béke téri park észak-keleti részében láthatjuk a szökőkutat, mely ma is látható formáját 2004–ben készítették el. A fiatalok egyik kedvenc találkahelye. A park déli oldalán található az új Kistérségi Egészségügyi Központ (járó-beteg szakrendelő), mely önkormányzati és EU forrásból épült fel, 2010. decemberében kezdte meg működését, Jánoshalma mellett a környező 5 település egészségügyi szolgáltatásait végzi. Az épület helyén állt egykor a Művelődési Ház, melynek helyén született Nemes Marcell jánoshalmi műgyűjtő, műkereskedő, mecénás, aki többek között El Grecót felfedezte, és számos képet adományozott a Budapesti Szépművészeti Múzeumnak.

A park nyugati oldalán a régi fényében tündöklő, értékes helyi jellegzetes stílusjegyeket őriző Szentháromság-szoborban gyönyörködhetünk, mely 1877-ben készült és 2002-ben lett felújítva dr. Dénes Enikő és Gidai János adományából. Kis pihenő után déli irányban elhaladva a Szent Anna Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Diákotthon iskolaépülete előtt, ahol 1970-ben Szabó Gábor által készített Halas fiú kőszobor áll.

A park keleti végén található Jánoshalma Város újonnan elkészített főtere, amelyet az Önkormányzat 2011-ben EU forrásból finanszírozott. A felújítás során új térburkolat kapott a tér, valamint új zöldterületek és parkolók is kialakításra kerültek. A templom előtti téren található kovácsoltvas feszület 1826-ban készült a mohácsi vész 300. évfordulójára, a Római Katolikus Egyházközség és az Önkormányzat összefogásával 2012-ben került felújításra. A téren található Jánoshalma testvérvárosainak emléket állító oszlopsor, ahol a lengyel Nawojowa, a délvidéki Temerin és Szenttamás, az erdélyi Tusnádfürdő és Korond, a kárpátaljai Rafajnaújfalu és a francia Mirebeau neve szerepel. A tér közepén – a szökőkút mellett – Stremeny Géza alkotása, a város kőből kifaragott címere látható, melynek talapzatát Baki Mihály versfelirata díszíti. A város központi terét az utcabútorok és térdíszítő elemek teszik alkalmassá a tradíciók mellett, a városi „agora”, egy kistérségi-, járási székhelyhez méltó szerepkör betöltésére.

A Főtér közelében két étterem is található, a Korzó étterem, valamint a Gála étterem és pizzéria helyi ételspecialitásokkal, udvarias kiszolgálással várják vendégeiket. Azok számára, akik kíváncsiak a város nevezetességeire, vagy részt kívánnak venni a település hagyományosan, évről-évre megrendezésre kerülő rendezvényein, bálokon, téli-nyári gasztronómiai látványosságokon, nyugodt, csendes környezetben, fenyőfák között megbújva szálláslehetőséget biztosít a Városi Diákotthon épülete, amely a Molnár János utcában, a főtértől néhány percnyi járásra érhető el.

A Rákóczi Ferenc úton megbújva az épületek között áll a műemlék jellegű Zsinagóga (zsidó-templom), melynek teljes eredeti berendezése is látható. Mint másutt is, a zsinagóga mellett rendszeres iskola működött. A Zsinagóga jelenlegi helyén 1828-ban épült fel, amely mai méretét és formáját az 1920-as években nyerte el. A 2000-ben befejeződött teljes felújítás során a restaurátorok XVIII. századi freskókat találtak a mennyezeten. Ehhez hasonló ritkaságszámba tartozó mennyezeti falfestmény állítólag Európában csak Lengyelországban és Németországban van. Ma már csak két zsidó család él Jánoshalmán. A világháborús deportálások alkalmával sokan elmenekültek, mások a haláltáborokban hunytak el.

A Rákóczi úton tovább haladva a Tompa Mihály utca közép táján a lakóházak között a Baptista Imaház látható, amelyet 1927-ban építettek. Jánoshalmán 1917-ben honosodott meg a baptista misszió. Ma mintegy 150 hívőt számlál a gyülekezet.

Az utca végén a millennium emlékére (1896) emelt Krisztus kereszt látható. A délnyugati irányban a Vörösmarty és Petőfi Sándor utcán át eljutva a Vasútállomáshoz, mely mellett a park fái alatt az Aradi Vértanúk emlékműve látható. A parkon átsétálva már messziről kitűnik környezetéből a középkori olasz várkastélyokra emlékeztető Felső-Bácskai Műmalom, mely Közép-Európa legszebb malma. 1907-ben épült és még ma is kiváló minőségű lisztet őrölnek az eredeti berendezések. Az akkori „Nagymalmot” az első világháború utáni bérlők újra hasznosították vám- és kereskedelmi őrlésre. A második világháború előtt egy kétkádas nyilvános gőzfürdővel is kiegészítették.

A településen több szélmalom és szárazmalom állt, de ma már csak a Jókai utcai Anna-malom és az 1892-ben épült Doktor-telepi szélmalom látható, ami a közelmúltban került ismét felújításra. A vasúti átjárón áthaladva a Fürdő utcában az egykori Strand, ma a Horgász Egyesület kezelésében lévő szépen gondozott Halas-tó tárul elénk. A horgászni vágyók napi jegyet is válthatnak a bőséges fogás reményében.

Visszafelé a Dózsa György úton sétálva megcsodálhatjuk a szép építésű polgári és uradalmi házakat szépen ívelt kovácsoltvas kapukat. A Dózsa György úton továbbhaladva – az egykori Honvéd Kaszinó – ma az új Imre Zoltán Művelődési Központhoz érünk, amely 2011-ben az Önkormányzat által EU forrásból került felújításra. Itt található a városi könyvtár is. Felpillantva a szemközti saroképület homlokzatára az oroszlános vízköpő díszeket csodálhatjuk meg.

Visszaérkezve a templomhoz a plébánia épülete mögött a míves kovácsoltvas kapu az egykori zárda épületébe vezetett. A kapun belül találjuk még az 1992-ben elkészült Isteni Gondviselés Kápolnát, amelyben az oltár, a tabernákulum és a Corpus csodálatos fafaragású.

Az épületből kilépve két polgárházat is láthatunk az 1810-es évekből. Az egyik közülük a jánoshalmi Helytörténeti Gyűjtemény, amelyet 2011-ben EU forrásból alakított ki az önkormányzat. Itt kapnak helyet a környékbeli ásatások során szép számmal előkerült leletek, népművészeti értékek, használati tárgyak. Páratlan értékű Bányai Taskovics Mihály jánoshalmi származású brazíliai paleontológus és természetbúvár ajándéka, 120 millió éves halkövületek, növénymaradványok és ritka kőzetféleségek, valamint az 5-6 ezer éves indián szerszámok szintén különleges látványosságnak számítanak.

Elfordulva a Kálvária utca felé haladva a Hunyadi János Általános Iskola és a VM Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium épülete található. A város önkormányzata 2011-ben EU forrásból újíttatta fel az általános iskola épületét, megőrizve az eredeti homlokzati elemeket. A mezőgazdasági képzés – 1930 óta folyamatos – nagy múltra tekint vissza a településen, napjainkban az intézmény a kelet-magyarországi régió szakképző központja. Elhaladva az oktatási intézmények mellett már messziről kimagaslik a Kápolnás-temető kápolnája a kálváriai stációkkal. A kápolna 1866-ban neoromán stílusban épült. Érdemes egy pillantást vetni a míves kovácsoltvas kapura. A Kálvária stációi a keresztút állomásainak eseményeit ábrázolják.

A Terézhalmi utca és Kiss Ernő utca találkozásánál a szintén Gazdakör, Szőlő-és Gyümölcstermesztők Egyesülete által szépen helyreállított Orbán-szobrot a szőlőtermelők védőszentjének szobrát, melynél minden év májusának végén, Orbán napján, a szőlőtermés mennyiségétől függően vesszőzéssel (bánatukban), illetve borral való öntözéssel illetnek a gazdák. A város önkormányzata EU 2011-ben forrásból újíttatta fel a Piacteret, ahol a térségre jellemző, kiváló minőségű, zamatos gyümölcsök, zöldségfélék cserélnek gazdát. A felújítás óta fedett árusító téren árulhatnak a jánoshalmi termelők. Minden jel arra mutat – az utóbbi években különösen –, hogy Jánoshalma gazdasági, kereskedelmi és kulturális téren újra központi szerepet kíván betölteni a térségben.

Alföldi település lévén az emberi szem messze ellát a jánoshalmi határban. Talán ezért is van, hogy az emberek nyitottak, vendégszeretők. Érdemes Jánoshalmára látogatni! Győződjön meg róla Ön is!

A fényképeket Németh Dezső készítette 2009-ben.

A szöveget Jánoshalma város honlapjárólról vettük kölcsön.

Bővebben a városról:
http://www.janoshalma.hu/

The post Jánoshalma appeared first on Szenttamás.