Szenttamás.rs

Jó látni a hagyományápolást

Zenés-táncos műsort és kézműves kiállítást szerveztek Szenttamáson

A szenttamási Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubja június 11-én a Kultúrotthonban Kultúr-Mozaik elnevezéssel évzáró ünnepséget és kiállítást szervezett. A két részból álló program első részét, azaz a klub szakcsoportjainak bemutatkozását a rossz idő miatt a Zsebszínházban tartották.

A jelenlévőket először Josip Korceba a szenttamási Kultúrotthon igazgatója köszöntötte, aki elmondta, a Hagyományápoló Klubbal annak megalakulása, 1997 óta gyümölcsöző kapcsolatot ápolnak:

− Örömünkre szolgál, amikor olyan sokrétű szakcsoporttal rendelkező egyesület munkáját támogathatjuk, ahol aktívan működik a kézimunkázók-, a mézeskalács-, valamint a kosárkészítők csapata, a kórus, működik citeramuzsika-ápolása, a néptánc és az amatőr színjátszó csoport. Mindezt a klubban végzett erőfeszítések, az elvégzett munka minősége bizonyítja a legjobban. Külön örülök annak, hogy több alkalommal is eleget tettek felkérésünknek, és részt vettek a Kultúrotthon által szervezett rendezvényeken – mondta az igazgató.

A zenés-táncos műsorban fellépett a Csalogány asszonykórus, a Galáris citerakettős, a Liliomfi színjátszócsoport, a Boróka leánykórus, továbbá a Lángocska és a Kalala néptánccsoport. Kocsis Krisztián a községi tanács oktatással és kultúrával megbízott tagja elmondta, a Hagyományápoló Klub a legaktívabb szenttamási civil szervezet, ahol a legfiatalabbaktól a legidősebbekig mindenki megtalálja a maga érdeklődési körét.

− Az önkormányzat minden évben igyekszik támogatni a klub működését. Jó látni, hogy ennyi magyar szakkör tud együtt működni az ilyen szórvány közösségben, mint a szenttamási. Fontos, hogy meg tudjuk őrizni kultúránkat, és hogy az idősek átadják tudásukat a fiataloknak – fogalmazott az önkormányzat kéviselője.

A Kultúrotthonban szervezett kiállítás megnyitóján Robotka Angéla, a Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klub elnöke elmondta, A Szakkör elnevezésű program keretében tavaly hat szakköri csomagra jelentkeztek:

− A klub keretében a mézeskalács készítés, a vesszőfonás, a gyöngyfűzés, a quilling, a hímzés és a nemezelés került alapos feldolgozásra, a ma megnyílt kiállításon pedig csoportfoglalkozásokon készült munkák kerülnek bemutatásra. Annak ellenére, hogy a szakkörön belüli csoportokba öt-öt érdeklődőt láttak elő, több alkalommal szerveztünk műhelymunkát a fiatalok számára is – mondta Robotka Angéla.

Füstös Mónika a mézeskalácsot készítő csoporttal dolgozott. Elmondása szerint a hozzávalókat legalább 24 órával előbb össze kell gyúrni, hogy az ízek jól összeérjenek.

− Csoportunk tagjai a mézeskalács tésztájának begyúrása mellett annak kisütésével, a cukormáz elkészítésével és persze a különböző alakú kalácsok díszítésével foglalkozott. Megtanultuk a vékony vonalakkal való díszítést, az írókázást, a terülő mázak és a magvas mézeskalács készítését is.

A nemezelő szakkört Robotka Sarolta vezette, aki elmondta, a szenttamásiaknál nem idegen a nemezelés, hiszen az évente megrendezésre kerülő téli kézműves tábor keretében sokat foglalkoznak ezzel a technikával:

− A szakköri műhelymunka keretében edényfogók, táskák, meggymag párnák és apró tűnemezelt figurák készültek. A nemezeléshez nagy türelem szükséges, hiszen egy-egy táska elkészítése akár négy napig is eltarthat – mondta Sarolta.

A tizenhét éves Szabó Robertina a gyöngyfűzők csapatát erősítette:

− Mivel mindig is érdekelt a kézművesség, szívesen csatlakoztam a csoporthoz. Nagyon nehéznek, vagy inkább kacifántosnak tűnik, fontos a kézügyesség, de relatív könnyen megtanulható mesterségről van szó. Voltak nálunk ötödikes és hatodikos diákok is, akik szinte játszva elsajátították az egészet. A bemutatott videó alapján karkötők, fülbevalók, kitűzők készültek.

Füstös Tibor többedmagával a vesszőfonás mellett döntött. Kérésünkre elmondta, főzött vesszővel dolgoztak, a munka eléggé időigényes, jó kézügyességet és sok odafigyelést igényel.

− Fontos, hogy szépen össze legyen sűrítve a vessző. Régi kézműves mesterségről van szó, elsajátítása sajnos kevés fiatalt érdekel. Öten voltunk a csoportban, és a téli időszakban heti két alkalommal találkoztunk, ugyanis télen több idő jut az ilyen munkára, ami egyébként nem nevezhető könnyűnek. A tojásos vagy parasztkosarak mellett gúzskarika, edény alátétek, továbbá húzott és tiszavirág kosarak készültek – mondta Tibor.

A Hagyományápoló Klub és a Kultúrotthon közös kiállítása szombat délig tekinthető meg.