Szenttamás.rs

Oberczián Géza Téridő kisregény trilógiájának bemutatója

Mi hát az idő? Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom. (Hippói Szent Ágoston)

A Szenttamási Népkönyvtár szervezésében szerdán bemutatták Oberczián Géza Téridő című kötetét. A szerzővel Sándor Zoltán író, újságíró beszélgetett.

A könyv tartalmát megelőzően a szerző korábbi műveiről volt szó. A Nógrádgárdonyi napló 2016-ban, az Áramlás című kisregénye 2018-ban, a Hátsó szoba című novelláskötete, mely válogatott novellákat tartalmaz, 2020-ban jött ki. A Küldöttek című regénye 2021-ben jelent meg, a Téridő pedig 2023-ban.

− Oberczián Géza kisregényfolyamját az idő három különböző dimenziója határozza meg: a Szingularitás a múlt idő, az Eseményhorizont a jelen idő, az Entrópia pedig a jövő idő. Mindhárom esetben a szerző mankó gyanánt a fizika tárgyából rövid szakismertetőt ad a címben szereplő jelenség mibenlétéről. Az izgalmas cselekményekkel rendelkező, feszesen elmesélt, sodró lendületű kisregényeknek az árnyalt karakterábrázolás és szabatos nyelvhasználat mellett további nagy erőssége a társadalmi háttér finom érzékeltetése, anélkül, hogy a szociális körülmények taglalása a cselekményvezetés rovására menne. A szerző kellőképpen érzi az egyensúlyt, és mindig csak a hőseire összpontosít, ügyesen elkerülve azokat a csapdahelyzeteket, amelyek egy-egy társadalmi jelenség vagy közéleti téma boncolgatására csábítanák – mondta bevezetőjében Sándor Zoltán.

Hozzátette, a szerkezeti megoldásoknak köszönhetően lényegében különálló, tartalmi tekintetben azonban lazán egymáshoz kapcsolódó kisregények azt vizsgálják, hogy az idő, annak múlása vagy egy adott pillanat, hogyan és mekkora mértékben befolyásol(hat)ja életünk alakulását a körülöttünk lévő térben.

Szerinte ha tisztában vagyunk azzal, hogy a véletlenek miféle furcsa összjátéka révén jutottunk el a múltból a jelen pillanathoz, azt is tudnunk kell, hogy összes erőfeszítésünk ellenére sem vagyunk képesek előre meghatározni a jövőnket.

Oberczián Géza elmondta, több novellát szentelt az idő kérdésének, néhány ezek közül a hátsó szoba című, válogatott novellákat tartalmazó kötetben olvasható.

− Az idő téma mindig vissza-vissza tért, ezért döntöttem úgy, egy kisregény trilógiát szentelek neki, így született meg a Téridő című kötet. Három, egymással szervesen összefüggő történet, mely a végére eggyé áll össze, tehát, ha akarom, nagyregénynek is tekinthető. Izgatott a kérdés, hogy hogyan lehet az idő lényegét úgy megfogni irodalmi szövegben, hogy az ne csak filozófiai, bölcsészeti kérdéseket, de a metafizikus megközelítést is tartalmazza. Sokat tanulmányoztam ebben az időben ismert fizikusok népszerű könyveit, Einstein, Carlo Rovelli és Steven Hawking írásait. Néhány fizikai jelenség kapcsán érdekes párhuzamokat véltem felfedezni többek között Henry Bergson filozófiájával, aki az idő szubjektív érzékeléséről írt – magyarul Babits Mihály nagyszerű fordításában olvashatjuk, aki maga is nagy híve volt ennek a filozófiának -, tartamnak nevezve azt az időt, amit az órával mérhető egyenletesen haladó idő mellett érzékelünk, hol lassúnak, hol gyorsnak érezve az idő múlását. Ezért lettek a kisregény címei fizikai fogalmak: Szingularitás - múltidő, Eseményhorizont - jelenidő és Entrópia - jövőidő. Hogy érthetőek legyenek az olvasók számára is ezek a fogalmak, rövid magyarázatot írtam minden kisregény elejére, ami megvilágítja, miért is ez a jelenség lett a címadó és mit takar – fogalmazott a szerző.

Szavai szerint a Téridő szerkezete bonyolultnak tűnik, ám a történetek szereplői, az események hétköznapiak, bármelyikünk kerülhet hasonló helyzetbe vagy találkozhat ilyen emberekkel.

− Éppen azt szerettem volna megmutatni, hogy átlagos események, nem túlságosan különleges vagy mozgalmas életek is ezen szabályok, törvényszerűségek hatása alatt vannak. Az első kisregény, a Szingularitás a múltidőről szól. Főszereplője egy fiatalember, aki egy tragédia kapcsán magába fordul, egy furcsa térben, egy nem valóságos szobában időn kívül létezik és mereng a múlton, ami idáig vezette. A kiszabadulásához az kell, hogy a külvilág egyre inkább beférkőzzön ebbe a szigorúan zárt térbe és tovább léphessen a múltból a jelenbe. A második kisregény, az Eseményhorizont ebben a jelenben játszódik. Egy hatlakásos, régen szebb időket megélt ház történetét írja le, a benne lakók tizenkét óráját mutatja be délelőtt tíztől este tízig. Milyen a ház lakóinak a viszonya a jelennel, ki hogyan éli meg a pillanatot, van-e jövője annak a múltnak, amit mélyen magukban hordoznak? A végén a könyv szövegével élve „jövővé változik a múlt”, de ebben a jövőben már nem mindenki szerepel, van, aki felett elmúlik az idő. A harmadik kisregény az Entrópia címet kapta, és az előző rész végén történt megrázó esemény hatására létrejött helyzet határozza meg a szereplők sorsát. A főszereplője egy állami gondozásból kikerült fiatal lány, aki próbálja megalapozni a jövőjét, de közben nevelnie kell egy kislányt, akit a véletlen sodort az útjába, és alakítania a kapcsolatát egy férfival, akire ki tudja, mennyire lehet számítani. Közben keresi a gyökereit, éli a jelen megpróbáltatásait, de a jövőbe vetett hitét egy pillanatra sem adja fel. Azt gondolom, ez a titka a túlélésnek, a hit abban, hogy a jövő még nagy dolgokat tartogat számunkra.

A vendégek a délután folyamán megtekintették a Gion Nándor Emlékházat majd ellátogattak a Szenttamási kálváriához is