Elballagtak a nyolcadikosok
A tudás szabadságot ad, a tudatlanság pedig korlátokat, hangzott el az ünnepségen
Elballagtak pénteken a szenttamási Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola végzősei. Ezt megelőzően a két magyar nyolcadik osztály diákjai a templom előtt gyülekeztek, ahol a hálaadó szentmise előtt Zsúnyi Tibor atyával kézenfogva imádkoztak. Az ünnepi szentmise keretében a diákok közösen adtak hálát a Jóistennek az elmúlt nyolc évért, az összetartozásért. A ballagóknak Tibor atya elmagyarázta, azzal, hogy a fiatalok életében véget ér egy korszak, az csupán egy lépcsőt jelent felfelé az életben.
− Néha megbotlasz, miközben fellépsz erre a lépcsőre, de ez azt jelenti, hogy már egy picit nagyobb és több vagy. Hogy már megbízunk benned, hogy képes vagy saját lábadon is megállni. Nagyon sokat jelent számunkra, amikor a tanárokkal jó hírt hallunk rólatok. Amikor elkerültök vidékre, gimnáziumba, középiskolába, és nem vallatok szégyent. Az embernek boldogság önti el a szívét, lelkét, amikor azt hallja, hogy „milyen jó nevelést és alapokat kapott ez a diák Szenttamáson”. Ezért becsüljétek meg iskolátokat, tanáraitokat, akik minden nehézségben, problémában veletek voltak, segítettek a sikerek elérésében, és az első osztálytól fogva igent mondtak rátok – fogalmazott a plébános.
A szentmisét követően a diákok az iskolaudvarba vonultak, ahol az okleveleket és díjak kiosztását megelőzően ünnepi műsor készült számukra. A műsor hagyományosan a Gaudeamus igitur című diákdallal kezdődött, majd a hetedik osztályosok búcsúztak el végzős osztálytársaiktól, ezt követően a nyolcadikosok számoltak be iskolai élményeikről, búcsúztak el fiatalabb iskolatársaiktól. A 63 ballagót és az egybegyűlteket Munjin Szokola Erika igazgatónő köszöntötte, aki mindenkinek gratulált az elért eredményhez.
− A plébános úr már említette, hogy egy lépcsővel feljebb kerültök. Vigyázzatok, mert még sok lépcső vár rátok, és ehhez az úthoz kívánok mindenkinek kitartást, szeretetet és békét – mondta az igazgatónő.
Őt követően a végzősöktől az osztályfőnökök vettek búcsút. Kanazir Karolina matematika, és Drobnyik Aranka magyartanárnő arra biztatták a ballagókat, hogy ne féljenek a jövőtől:
− Mi, akik itt maradunk az iskolában, tudjuk, hogy készen álltok, hogy új helyekkel ismerkedjetek, hogy új tanárokkal küzdjetek és új barátokat szerezzetek, illetve új kihívásokat győzzetek le. Ne térjetek le a helyes útról, és ne féljetek, ne tartózkodjatok a tudástól, mert a tudás szabadságot ad, a tudatlanság pedig korlátokat – fogalmazott Drobnyik Aranka.
Bakos Dorina ballagó diák szerint még mindannyian tapasztalatlanok ahhoz, hogy megértsék az életet, de az iskolában az elmúlt nyolc évben életre szóló barátságok szövődtek, és itt voltak először szerelmesek is:
− Régen még kézen fogva, kettesével vonultunk be az udvarról, idősebb társaink pedig kommentálták, hogy „Nézd, kicsik mint a hangyák”! Akkor számunkra minden hatalmasnak tűnt, és csak azt vártuk, mikor növünk végre fel. Most meg, amikor nemsokára a nagykorúság kopogtat az ajtón, valahogy szeretnénk megállítani az időt, vagy legalább lelassítani.
A nyolcadikosok nevében Juhász Szebasztián a szülőket köszöntötte:
− Köszönjük, hogy mellettünk álltatok és támogattatok bennünket. Nem mindig érdemeltük, meg, nem mindig viselkedtünk kifogástalanul. Próbáltunk sumákolni a tanulással és érdemjegyekkel egyaránt. Már nem foghatjátok a kezünket, de tudjuk, hogy türelmetek, aggódásotok mindig elkísér bennünket.
Az iskolaszék döntése alapján harmadszor választották meg az évfolyam diákját. A legjobbaknak járó elismerést Ivona Grubić (VIII4.) és Süge Zsófia (VIII3.) vehették át, akik tanulmányaik során több díjat és elismerést is kiérdemeltek, továbbá kitűnő tanulmányi eredményükért Vuk-diplomát kaptak.
Az ünnepség végén a ballagó nyolcadikosok osztályonként egy-egy kis cetlire jegyezték fel az élettől várt kívánságaikat, és az iskolaudvarban lufikkal égnek eresztették.
Szöveg és fotó: Paraczky László
Szerkesztette és közzétette: Németh Dezső
