Jasmina Topić pancsovai költő kapja az idén a sorrendben 20-dik Lenkin prsten díjat, amelyet minden évben a legszebb szerb nyelvű szerelmes vers szerzőjének ítélnek oda. A prof. dr Jelena Marićević Balać (tag), dr. Dragana V. Todoreskov (elnök) és Biljana Puškar (tag) összetételű zsűri 2026. november 12-én megtartott ülésén háromigen szavazattal döntött, hogy a díjat az idén Jasmine Topić: Decembra meseca dvadeset godina kasnije (December hónapban, húsz évvel később) című verse kapja,
A szenttamási Kultúrotthon így állít emléket a szenttamási Lenka Dunđerskinak, aki megihlette a minden idők legszebb szerelmes versének, a Santa Maria della Salutenak a szerzőjét. A Kultúrotthon 2006 óta minden év novemberében hirdeti meg a pályázatot. Feltételként megszabták, hogy a versnek olyan kötetben vagy folyóiratban kell kell megjelennie, amely új, azaz az elmúlt egy évben jelent meg. A Decembra meseca dvadeset godina kasnije című vers a Kvartal folyóirat 51/52/53 számú folyóiratban jelent meg 2026 szeptemberében.
A díjazott vers a modern lírai kifejezésmód szellemében íródott, amely a narratív, elbeszélő jelleg felé hajlik. A lírai én két évtized elteltével is gondolataiban idézi fel egykori partnerét. Az egyes részleteket – a férfi lépteit, mozdulatait, viselkedését – felidézve nem szomorúságot érez, hanem az időbeli, térbeli és azon a kimondhatatlan távolságon keresztül szemléli őt, amelyet csak „a szív nyelvén” lehet megérteni. Úgy tekint rá, mint valakire, aki a szemléletes leírás ellenére mindenekelőtt egykori költészetének főszereplője. Bár a vers első sora az olvasó figyelmét hétköznapi, szinte jelentéktelen dolgokra irányítja, a szerző a fokozás eszközével egyértelmű ragaszkodást és az ábrázolt személy iránti eleven emlékezést jelenít meg.
A múlt időt el nem hagyva a költőnőnek sikerül érzékeltetnie nemcsak azt, aki elment, vagy akit elhagytak, hanem két fiatal, szerelmes ember összetett kapcsolatát is. Mindezt – úgy tűnik – kiválóan adagolt pátosszal teszi, amelyet mindvégig kézben tart, hiszen tudatában van a műfaj és a téma sajátosságainak. A vers legvégén, az utolsó két versszakban visszatér a jelenbe, amelynek szerepe, hogy elkerülhetetlenül megerősítse az emlékezés értékét, és elismerje e szerelem különlegességét, sőt még saját, régen leírt sorait is megcáfolja. Az időbeli, térbeli és az a harmadik, megmagyarázhatatlan távolság által létrejövő magasabb nézőpont nem teszi objektívebbé vagy visszafogottabbá a lírai ént, ellenkezőleg: erősebbé teszi ahhoz, hogy keserűség nélkül magában hordozza az érzelmek minden eltévedt maradványát. Ezáltal erősíti a szerelembe vetett hitet egy olyan korban, amikor egyre gyakrabban válunk önmagunk számára is elegendővé.
Bár a December hónapjában, húsz évvel később című verset nem nevezhetjük optimistának, sokkal inkább melankolikusnak, mégis rendkívüli módon hozzájárul az érzelmek szabad kifejezéséhez, a szerelemhez való joghoz a szakítás után is, sőt – mondhatni – ahhoz a szerelemhez való joghoz is, amely nem ismer időbeli határokat. Ilyen volt éppen Laza Kostić és Lenka Dunđerski kapcsolata is.
Jasmina Topić Pancsován született 1977-ben. Költészettel, időnként prózaírással, esszékkel és kritikákkal foglalkozik. A Rukopisi (Kéziratok) című gyűjteményes kötetet és a Najbolja (A legjobb) című verseskönyv-sorozat szerkesztőjeként ismert.
Eddig hét verseskötete és egy válogatott verseskötete jelent meg. Az Ideiglenes tartózkodás című kötet versei alapján 2023-ban azonos címmel zenei albumot készített. Zeneművei és költeményei a SoundCloud, a Bandcamp és a Lyrikline platformokon hallgathatók meg.
Több írói alkotói ösztöndíjban és rezidenciaprogramban részesült, valamint számos irodalmi díjat nyert el, köztük a Dušković harangjai (2002), a Matić sálja (2003) és a Milica Stojadinović (2021) díjakat.
Pancsován irodalmi programokat és irodalmi műhelyeket vezet. Tagja a Szerb Irodalmi Társaságnak (2023 óta az igazgatótanács tagja), valamint a Pancsovai Írók és Irodalmi Műfordítók Egyesületének.
P. L.

nov 20, 2026 08:14 de.