A gyapjúálmodozók serege

Tárlat nyílt a legjobb kortárs szerb művészek alkotásaiból Washingtonban

Február 8-tól Washingtonban az Amerikai Egyetemi Múzeum Katzen Művészeti Központjában Serbian Reali Life elnevezéssel tizenkét szerbiai művész csoportos tárlatát láthatják az érdeklődők. A központ kusztosza szerint a kortárs szerb művészet perspektíváit bemutató tárlat a kulturális sztereotípiák leküzdésére és az amerikai közönséggel történő jobb kommunikáció kezdeményezésére jött létre. Amennyiben egy mondatban kellene összefoglalni, úgy is fogalmazhatnánk, hogy tizenkét kortárs szerb művész képzeletéből létrehozott alkotások, gyapjú álmodozók serege, háromdimenziós tájak, a Peppa malac sorozat ihlette óriási csizma, különböző lények és terek találkoztak egymással. A témák különbözőek: a magánjellegű tematikától a valláson és hiedelmeket át a személyes és kollektív identitás megkérdőjelezéséig, a digitális világban való elidegenedésig és magányig, a média- és fogyasztói kritikáig bűvölik el a látogatót.

A tengerentúli tárlat egyik kiállítója Pulai Árpád, szenttamási művész, aki a képző- és iparművészet speciális ágához tartozó textilág egyedüli művelője Szerbiában. Kérésünkre elmondta, tizenöt éve foglalkozik komolyabban  művészettel. Annak idején egyetemi hallgatóként tanulmányozta a gyapjúszálakat, munkáit ezek tulajdonsága ihlette, így a gyapjú álmodozók serege a nemezelés technikájával különlegesen formált, gyapjúszobrokból álló gyűjtemény.

− Munkáimat a többi szerb művész alkotásaival a Washingtonban élő Vesela Sretenović kusztosz és Marija Milošević belgrádi galériatulajdonos ajánlotta az amerikai tárlatra. Az ajánlást követően néhány hónap múlva felhívtak, és értesítettek Jack Rasmussen, a Katzen Múzeum igazgatója, valamint Elizabeth Escobar műgyűjtő Szerbiába érkezéséről. Ők döntöttek arról, hogy munkáim is ott lesznek a washingtoni szerb tárlaton. Közben összeállt egy névsor, melyről csak kevesen jutottunk be a második fordulóba, ezért számomra óriási siker, ugyanakkor megtiszteltetés, hogy ott lehetek a tizenkét szerb kortárs művészet képviselőjével az amerikai fővárosban. A tárlat külön öröm számomra, hiszen olyan szobrokat mutatok be, amelyek régi hagyományos technikával készültek. Ez a technika rendkívül lassú, és sok türelmet igényel, ami ma már szinte mindenkinél hiányzik – magyarázta Árpád.

Elmondása szerint az alkotások egyedi technikával készülnek, a gyapjú anyagának gondos kidolgozásával formázza meg az állat és az emberi alakot öltő figuráit.

− Munkáim elsősorban a környezetvédelmi problémákra mutatnak rá, melyek segítségével igyekszem felébreszteni minden egyes szemlélő ökológiai tudatosságát. Ugyanakkor törekszek arra, hogy több iparágat  terméket bevonjak a művészi tevékenységembe. Egyik ilyen a gyapjú, amit a piroti gyapjúfonótól szerzek be. Sajnos, szinte egyik állattenyésztő sem használja ki a gyapjúban rejlő lehetőségeket, inkább kidobják, amivel akaratlanul is környezetszennyezést okoznak. A másik termék, amivel dolgozom, a házi készítésű szappan, ismertebb nevén a fekete szappan, amely szintén természetes alapanyagokból készül, ma ugyancsak egy feledésbe merülő hagyomány része. Ezt a két dolgot a gyapjú nemezelési technikánál ötvözöm, így készülnek a gyapjúszobrok, amelyek az emberi és állati vonások képzeletbeli formáit tükrözik. Az állatok a természetet, annak megőrzését, védelmét sugallják. Az ember és a természet kapcsolata a mindennapi életünk kellene, hogy legyen, de a nagyvárosi élet (a valóságban) ennek az ellenkezője. A nagyvárosok urbanizációs folyamata teljesen más, és durva képet ad arról a társadalomról, amelyben ma élünk – mutatott rá Pulai Árpád.

A tárlat egyik kezdeményezője, Marija Milošević belgrádi galériatulajdonos rámutatott, az ötlet tulajdonképpen az volt, hogy új perspektívát hozzanak a szerb művészetbe, amely optikai prizmán keresztül kizárólag a leegyszerűsített sztereotípiákra vonatkozik.

− A kiállítás elnevezése szimbolikus. Szerbiát nem virtuálisan, hanem a jelen időben szerettük volna bemutatni, tehát a valós életben (In real Life) elnevezés erre utal. Maga a tárlat story telling, vagyis történetmese Szerbiáról, amely inspiráló és egyetemes nyelven beszél a művészeten keresztül az olyan globális témákról, amelyek jelen vannak az egész világon, és mindannyiunkat nyugtalanítanak: a környezetvédelemtől kezdve, a sokszínűségen és hiedelmeken át egészen a hagyományokig. Mindezek nálunk mély gyökeret eresztettek – fogalmazott Marija Milošević.

Hozzátette, 2009-ben ugyanitt a közönség már láthatta a kortárs szerb művészeti kiállítás kisebb változatát.

Jack Rasmussen, az Amerikai Egyetemi Múzeumának kusztosza elmondta, 16 évvel ezelőtt már dolgozott a szerb művészek tárlatán, és érdekelte, hogy ezek a művészek mára milyen irányba haladnak.

− Találkoztam Marijával és csapatával, majd Szerbiába utaztam, ahol művészeti tanulmányúton vettem részt, és ezzel a gyönyörű, ugyanakkor fontos és erőteljes tárlattal tértem vissza Amerikába.

A kiállított művek között szerepel Biljana Đurđević Utolsó vacsora című alkotása is, amely az emberi magány állapotát mutatja be, a technika és a modern média által ránk szabott csapdák következményeként. Vladislav Šćepanović Ádám és Éva című munkája egy olyan világot tár elénk, ahol a digitális technológia felváltotta az emberek jelenlétét. Igor Simić egyik videóművében George Bush volt amerikai elnök ül az asztalnál és az iraki háború áldozatainak fogát számolja.

A Washingtonban bemutatkozott művészek közül többen egykori egyetemi hallgatók, jelenleg a belgrádi Művészeti Egyetem tanárai, akik támogatják az egyetemisták tiltakozását és az útlezárásokat Szerbiában. Elmondták, ennek ellenére az Amerikai Egyetemen hónapokkal előre megtervezett projekt a szervezők iránti tiszteletből mégis megvalósult.

A tárlatot május 18-ig lehet megtekinteni, támogatói pedig Szerb Kulturális Minisztérium, a külügyminisztérium, valamint az AIR Serbia légitársaság.

Forrás: Magyar Szó, Paraczky László

Fotó: Pulai Árpád, Paraczky László