Augusztus 15.
A Boldogságos Szűzanyának, mennybevételének ünnepén arra emlékezünk, amikor boldogan valljuk az Egyházban, hogy Mária földi pályájának befejeztével elnyerte azt az isteni dicsőséget, amire az ő kiválasztottsága és másokkal össze nem hasonlítható méltósága rendelte. Ugyanakkor azt is ünnepeljük, hogy Mária minden hívőnek az anyja, modellje, példaképe és segítője is. Azt is ünnepeljük, hogy a kiválasztott elnyerte ezt a dicsőséget Jézus érdeméből akkor mi is, akik Jézushoz kötöttük az életünket a keresztségben elnyerjük a mennyországot. Egyszerre tekintünk a jövőnkre, amely elérhető és közel van, tekintünk a mindennapjainkra, ennek az ünnepnek a kapcsán, hitbéli döntéseinkre, életünkre, kapcsolatainkra, értékrendünkre és reményünkre. Mindarra, akik vagyunk. Hétköznapi küzdelmeinkre, helytállásainkra. Ez az ünnep erősíthet bennünket abban, hogy aktualizáljuk, konkrét életünkre alkalmazzuk az ünnep tartalmát, hiszen Mária örök, Mária segít bennünket. Mária példája mindenki számára vonzó, bármilyen élethelyzetben, életállapotban legyen, bármilyen lelki helyzetben. Érezhetjük az ő anyai támogatását segítségét.
Martin Buber híres filozófus mondta, hogy egy kultúra addig él, amíg tud táplálkozni abból az éltető forrásból, amelyből valaha megszületett. Az európai kultúrának és a magyar népnek is nem lesz jövője, ha nem tudunk ugyanabból az Istenhez ragaszkodásból, hitből újra táplálkozni, amely Máriát jellemezte. A kultúránk jelenleg haldoklik, anyagilag nagyon erős, technikailag erős, de sajnos lelkileg, szellemileg már nagyon-nagyon gyönge. Csak akkor van nemzetünknek és Európának jövője, hogyha újra képes lesz az előbb említett forrásból táplálkozni. Egy protestáns misszionárius életében történt. Óceánia térségében van egy kicsi sziget, ahol megpróbálta az evangéliumot továbbadni. Igyekezett a Bibliát lefordítani annak a törzsnek a nyelvére ahol ő szolgált, azonban a törzsnek nagyon sok szava hiányzott, amely a Szentírásban van. Többek között nem volt semmi fajta szavuk arra, hogy remény. Rengeteget töprengett, hogy hogyan lehetne a törzs nyelvére ezt a bibliai szót, az egyik legfontosabbat lefordítani, azt a szót, amely a mai ünnepnek is talán a szimbóluma lehetne. Eltelt egy-két év és egyik kisgyermeke súlyosan megbetegedett ott szigeten. Nem is nagyon volt lehetőség a gyógyításra, kisgyermek meghalt. Mivel a lelkészen kívül nem volt más csak ő, neki kellett a saját kisgyermekét eltemetni. Rettenetesen nehéz volt ez a számára. Eljött az egész sziget lakossága, rengetegen voltak. Az ember mégsem omlott össze, nem esett kétségbe, volt a szavaiban, lelkében valami különleges fény. A temetés végén egyik öreg törzsi vezető odament a lelkészhez és azt mondta: most már tudom, hogy mi az, ami nagyon különleges bennetek, keresztényekben. Hogy ti tudtok túl látni a horizonton. Akkor a lelkésznek megértette, hogy a remény azt jelenti, hogy túllátni a horizonton.
Zsunyi Tibor plébános
Nagyboldogasszony ünnepe
Augusztus 15-e Mária mennybevitele, magyar nevén Nagyboldogasszony, Nagyasszony napja egyben Magyarország Mária oltalmába ajánlásának emlékünnepe (ez utóbbit Magyarok Nagyasszonya néven az 1896. évi millennium óta október 8-án külön ünnepként üli meg a katolikus magyarság). Ezért, meg azért is, mert az ünnep nyolcadába Szent István napja is beleesik – nem beszélve arról, hogy az aratás után végre a falusi nép szusszanhatott egyet –, ez volt a magyar egyházi év egyik nagy ünnepi időszaka.
A krónikus hagyomány Szent Gellért püspök érdemének tudja be, hogy Jézus anyja magyar földön a „Boldogasszony” nevet kapta. A kutatók többsége megegyezik abban, hogy a velencei Gellért képviselte idegen egyház az ősvallásunk istenasszonya iránti hódolatot aknázta ki ezzel a gesztussal a keresztény eszmék gyorsabb elfogadtatása érdekében. Azt azonban, hogy első királyunk ajánlotta volna országát az égi királynő oltalmába, amint az a köztudatban él, nem tarthatjuk elfogadhatónak. István, aki a pápától kapott koronát, Szent Péter kegyelmébe ajánlotta Magyarországot. Amikor azonban a pápák erre való hivatkozással akarták érvényesíteni hűbérúri jogaikat István utódaival szemben, azok igazítottak valamelyest a tényeken. Úgy íratták újra az államalapító legendáit, mintha nem Péternek, hanem Máriának ajánlotta volna fel az országot. Az Árpád-korban mindenesetre Szűz Mária lett a magyarok legfőbb oltalma, a koronázó templomok, főpapi székesegyházak, számtalan monostor, búcsújáró hely és kisebb templom az ő égisze alatt állottak.
Forrás: jelesnapok.oszk.hu
aug 15, 2025 07:39 de.
