Tíz per tízes

A Tanyaszínház turnéja sikerekben és tapssal teli estékben bővelkedett

A Tanyaszínház társulata július 23-án Bácsfeketehegyen kezdte és augusztus 18-án Brazília településen fejezte be idei turnéját. A színészek két hónappal korábban, azaz június 26-án költöztek ki Kavillóra, amikor hivatalosan megkezdődtek a próbafolyamatok az idei darab, Ivo Brešan horvát író Paraszthamlet című művének a színre viteléhez. Az idei turné utolsó előtti bemutatóját Szenttamáson tartották, ahol Gusztony Edrével és Gregus Lillával a felkészülésről, a bemutatókról, a folyamatos utazásról, a helyszínekről és egyéb, a nézők számára nem látható tanyaszínházas világról beszélgettünk.

A szenttamási iskolaudvarban az Újvidéki Művészeti Akadémia végzősei a bemutató előtt elmondták, ezúttal is remek gárda verődött össze, a hangulat nagyon jó volt. Bár sok munka van az előadásban, és az utazás sem könnyű, az egész csapat elégedett.

− Urbán András rendezővel már a Kavillóira történő költözés előtt gyakoroltuk a szöveget. Nagyon jó volt,  úgy érzem, hogy sokat tanultunk tőle és egymástól. A turné tele volt kellemes élményekkel, hiszen mindenütt nagy szeretettel fogadtak bennünket. Egy helyen áramszünetünk volt, de a nézők kitartottak, és mobiltelefonokkal világítottak, hogy befejezhessük az előadást. Ettől a gesztustól mindenki meghatódott – mondta Endre.

Lilla szerint amíg az ember bele nem illeszkedik a szerepébe és nem találja meg a formát, amit a szöveg követel, addig minden próba nehéz.

− Gördülékeny volt, a bemutató előtt egy héttel mindenkinek sikerült megtalálni az arany középutat, vagy legalább annak közelébe kerülni, hiszen egész estés próbákat tartottunk. Szerintem a darab gyorsan elkészült, ami annak köszönhető, hogy mindenki kivette részét a munkából – mondta Lilla.

A kérdésre, hogy a rekkenő hőség mennyire befolyásolta az előadás menetét, Endre elmondta, hogy a bemutatókat mindenhol este tartották, a színpadot pedig mindig 17 óra után állították össze, amikor már nem volt annyira meleg.

− Talán furcsán hangzik, de már a próbafolyamat alatt is többször előkerültek a pulcsik és a hosszú ujjú melegítők, mert az időjárás hirtelen változik, teljesen más napközben és este. Sőt, a turné alatt voltak olyan napok és előadások, amikor kimondottan fáztunk. Érdekes volt, mert ilyesmivel korábban nem találkoztunk. A másik dolog, pedig hogy az idén egyszer sem áztunk el, vagyis nem mosta el az eső az előadást, ezzel szemben a korábbi években − például itt Szenttamáson − bevittük az előadást az iskolaépületbe, mert leszakadt az ég – hallottuk Endrétől.

A tapasztalatokat összegezve Lilla kifejtette, hogy bár az előző évek előadásait nem tudja pontozni, szerinte az idén egy jó hangulatú társasággal tíz per tízes turnén vannak túl.

− Annyi különbséggel, hogy számomra idén nem annyira a barátkozás, inkább a pihenés volt fontos, hogy estéről-estére a deszkákon a maximumot hozzam ki magamból. Színházi értelemben pedig úgy látjuk, hogy nagyot és jól teljesítettünk.

A kérdésre, hogy a darab üzenetét hogyan fogadta a közönség, a tanító szerepét alakító Endre elmagyarázta, az a benyomása, hogy azokon a településeken, ahol van működő színház, a nézők fogékonyabbak a drámai részekre, ahol pedig nincs, ott inkább a humoros jeleneteket tapsolták meg.

− A Paraszthamlet egyrészt társadalomkritika, másrészt egy könnyed és szórakoztató darab, amelyben egy erőteljes szerelmi szál is megjelenik. Ha egy mondanban kellene összefoglalni, úgy fogalmaznék, hogy a legnagyobb öröm számunkra, amikor a végén hosszantartó taps kísérte a társulat bemutatóját és munkáját. Ebből merítjük az erőt a továbbiakhoz.

Forrás: Magyar Szó,  Paraczky László Fotó: Paraczky László