Összetartók a szórványban élő magyar közösségek
A szenttamási Szent Kereszt felmagasztalása római katolikus templomban a vasárnap esti szentmisén elköszönt a hívektől Serfőző Dezső atya, aki hamarosan Titelen szolgálja a híveket. Bár kevés időt töltött az itteni plébánián, a szenttamásiak mindig szeretettel emlékeznek a csendes és mindig mosolygó káplánra.
− Vallásos családban nevelkedtem. Négyen vagyunk testvérek, én vagyok a legfiatalabb. Két nővérem Péterrévén él. Az idősebb szerzetes nővér, a fiatalabb házas, és két gyermeke van. Egy bátyám van, aki Zentán él a családi házban. Az általános iskola vége felé érlelődött meg bennem a papi hivatás gondolata, ugyanis sokat ministráltam. Talán a templom csendje az Isten közelsége ragadott meg leginkább. Az Oltáriszentség előtt végzett imádságok során hasonló érzéssel töltött el, mint Jézus színeváltozásánál Pétert amikor kijelenti: ,,Uram jó nekünk itt lenni.” (Mt. 17, 5) – idézte az evangéliumból Serfőző atya.
A szabadkai Paulinum püspökségi gimnázium elvégzése után Szegedre került szemináriumba, és 2019-ben szentelték pappá Zentán a Kis Szent Teréz-templomban.
Első szolgálati helye Ada volt, ahol négy évig volt káplán, majd követően másfél évig Tiszakálmánfalván (Budiszaván) szogált,onnan került Szenttamásra.
Miután Szenttamásra helyezték, a Zsúnyi Tibor plébánossal vasárnaponként vidékre is jártak misézni.
− Tibor atyával több településre is jártunk ellátni a papi feladatokat: Veprődre (Krušćićra), Cservenkára, Ókérre (Zmajevóra), emellett segédlelkészként szolgáltam Temerinben. A szórványban, Cservenkán és Veprődön nem könnyű a helyzet: nagyfokú elnéptelenedés tapasztalható, de a megmaradt közösségek összetartóak. Személy szerint szerettem a kisebb falvakba is járni, mert ilyenkor az ember maga mögött hagyja a sürgést- forgást. Úgy gondolom, hogy azok életében, akik a szórványban gyakorolják katolikus hitüket, valóban az őszinte vallásosság mutatkozik meg. Őket semmilyen érdek nem vezérli, csupán a tényleges tenni akarás, és a kitartás a hitben. Ezeken a helyeken meg lehet tanulni, hogy a vallásgyakorlás lelki erőt ad az embernek. A szentmise és az imádság által a templom az Istennel való találkozás helyévé válik. Amíg van, aki tiszta szívvel fohászkodik Istenhez, és életében megvalósítja az Ő tanítását, addig van jövő − lelki értelemben és létszámban is. A hiteles keresztény életben mindig ott van a gyarapodás lehetősége. Jézus mondja: Ahol ketten, vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. (Mt. 18,20).
Az atya hamarosan Titelen teljesít szolgálatot. Meglátása szerint az ottani helyzet hasonló a cservenkaihoz és a veprődihez.
− Tudjuk, hogy a második világháború végén erről a vidékről sok embert elüldöztek. Mivel korábban Tiszakálmánfalván is szolgáltam, valamennyire ismerem az ottani viszonyokat. Sokan attól tartanak, hogy papként lehangoló lehet olyan templomokban misézni, ahol kevesen vannak – én viszont úgy vélem, ha az embernek erős a kapcsolata Istennel, és élő lelki élete van, és akkor ez nem jelent nehézséget. Fontos, hogy tudjunk adni az embereknek a belső lelki gazdagságunkból, amit az imádság és a szentmise által kimunkálunk – mutatott rá Serfőző Dezső atya.
Szavai szerint Titelen és környékén törekedni kell a megértésre, az emberek közötti kapcsolat építésére, hogy maguk mögött tudják hagyni a történelem során elszenvedett sérelmeket és a jövő felé forduljanak.
Forrás: Magyar Szó, Paraczky László
Fotó: Paraczky László
okt 09, 2025 07:28 de.
