Krisztusban szeretett testvéreim!
E napokban fogjuk bezárni a Szentévet. Mulandó földi életünk e kicsiny darabkája önvizsgálatra késztet bennünket, hívőket: hogyan is használtuk fel a jó Istentől kapott kegyelmi esztendőt?
Sokan közülünk eljutottak Rómába vagy valamilyen közeli kegyhelyre egy-egy zarándoklat alkalmával. Mások részt vehettek különféle lelki programokon, amelyek tartalmilag ehhez a jubileumi évhez kötődtek. Voltak olyanok is, önhibájukon kívül, akik sajnos nem juthattak el mindezekre. Mégis többet imádkoztak és több figyelmet szenteltek lelki életüknek. Végül is, valamennyiünk számára több kérdés is felvetődik: megjobbítottuk-e a jó Istennel és felebarátinkkal való kapcsolatunkat? Gondoltunk-e azokra, akik különféle segítségre szorultak? Gyakoroltuk-e velük szemben az irgalmasság valamelyik cselekedetét? Béketeremtők voltunk-e környezetünkben? Megbékéltünk-e azokkal az embertársainkkal, akikkel már évek óta nem beszélünk? Vajon a hit, a remény és a szeretet zarándokainak bizonyultunk-e?
Mindenféleképpen ezek a kérdések a jövőben is fennmaradnak számunkra. Azonban reménykedünk, hogy az Úr ad majd számunkra több alkalmat is, hogy ezeket teljesítsük. Mert minden Szentév arra ösztönöz bennünket, hogy növekedjünk a szeretetből fakadó, mély keresztény életben.
Katolikus Egyházunk hagyománya szerint valamennyi rendszeres Szentév a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztus születésének évfordulójához kapcsolódik. A mennyei Atya a nagy szeretetében megkönyörült rajtunk. Egyszülött Fiát küldte e világba, ahol mi emberek valamilyen módon eltévelyedtünk és kiüresedtünk a különféle téves eszmékkel megterhelve, megfeledkezve arról, hogy a szeretet a legfontosabb. E titokról, erről az isteni szeretetről ír Szent Pál apostol a Tituszhoz, tanítványához szóló levelében: „Megjelent ugyanis Isten üdvözítő kegyelme minden ember számára, és arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséget és az e világi vágyakkal, éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon.” (Tit 2,11–12). 2025 évvel ezelőtt, Jézus születésével, elkezdődött a mi világunk meggyógyítása. Ez a folyamat nem erőszakosan, nem kényszerből indult el. A jó Isten alázatos Gyermekként, Fiában, Jézus Krisztusban akart megszületni erre a világra. Ezért, ha valóban megengedjük, hogy Ő bennünk is megszülessen, vagyis, ha Jézust szívünkbe fogadjuk, akkor majd a mi Karácsonyunk is elnyeri értelmét. Erre irányítja figyelmünket Angelus Silesius, a 17. századbeli pap, költő és misztikus jól ismert gondolata: „Ha Krisztus százszor is születne Betlehemben, elvesznél, hogyha nem jönne el a szívedben.”
Minden hívőnek és minden jóakaratú embernek szívből kívánok kegyelemteljes, békés Karácsonyt. Fogadjuk Jézust a szívünkbe, és legyünk a hit, a remény és a szeretet emberei. A jó Isten áldása és oltalma kísérjen mindnyájatokat az új esztendőben. Ámen.
Fazekas Ferenc szabadkai megyéspüspök
dec 21, 2025 11:37 de.
