Interjú a szenttamási Bakos Dorinával, aki idén (is) aranyoklevelet kapott a tartományi szavalóversenyen
Szécsány adott otthon idén is a Népem költője elnevezésű, sorrendben 56. Vajdasági Szavalóverseny döntőjének. Szabadkáról a versenyre tizenegy versmondó érkezett, közülük négyen aranyoklevelet szereztek. Köztük van a szenttamási Bakos Dorina is, a Vegyészeti-Technológiai Iskola III/8-as osztályának tanulója, akinek mentora Varga Mercedes tanárnő. Bár nem jutott tovább a köztársasági szavalóversenyre − amelyet május közepén Valjevóban rendeznek meg −, Dorina így is nagy sikert ért el, hiszen erős mezőnyben (41 versenyző közül) nyerte el az aranyoklevelet. A tehetséges szenttamási diáklány már kisgyermekkora óta foglalkozik versmondással, ezúttal pedig kedvenc költője, Kosztolányi Dezső versei mellett döntött.
Kérésünkre elmondta, a dráma- és szavalócsoportjának tagjaként a Vegyészeti-Technológiai Iskolában gyakran szerepel különböző műsorokban, a verseket gyermekkora óta szereti és tanulja.
‒ A szavalás és a művészetek iránti szeretetem egészen ötéves koromig nyúlik vissza, de már azelőtt is közel állt hozzám ez a világ. A nővérem volt a példaképem, rajta keresztül kezdtem érdeklődni a versmondás és a színészet iránt, hiszen ő is foglalkozott ezekkel. Már óvodás korom előtt hallottam verseket, láttam ezt a közeget, és valamilyen szinten én is belekóstolhattam ebbe a világba. Édesanyám pedig a mai napig támogat, meghallgat, tanácsokkal lát el, és végigkíséri az utamat. Miután óvodás lettem, szerepeket kaptam különböző előadásokban, például bábelőadást narráltam. Az első vers, amit életemben megtanultam, Osvát Erzsébet Kengurusdi című műve volt, amelyet a mai napig bármikor fel tudok idézni. Úgy érzem, ekkor szerettem bele igazán a szövegtanulás, a versek és a színpadra állás szépségébe – mesélte Dorina.
Arra a kérdésre, hogy melyik volt számára eddigi pályafutása során a legnehezebb vers, beszélgetőtársunk elmondta, hogy mindegyik mű hordoz valamilyen nehézséget. Sokszor a jelentés, vagy a töltet az, ami megterhelő.
‒ Az egyik ilyen vers számomra Terék Anna Maja című műve volt, mert a háború és a gyász témáját érinti. Komoly mondanivalójú versekkel máskor is találkoztam, amelyek egy empatikus ember számára különösen mély nyomot hagynak. Ilyen volt például Nagy László Rege a tűzről és jácintról című verse is, amely számomra azért különleges és megérintő, mert az édesanyák nehézségeit, terheit és küzdelmeit mutatja be gyermekeik szemszögéből.
A különböző szavalóversenyeken általános iskolás korában kezdett részt venni.
− Alsó tagozatban Hodonicki Klára − ma már nyugdíjas − osztálytanítóm készített fel. Sokat tanultam tőle, motivált, támogatott és jó irányba terelt. Segített leküzdeni a nehézségeket, és mindig lehetett rá számítani. Mivel szenttamási vagyok, fontosnak tartottuk, hogy elsősorban az ott tartott versenyeken induljak. A Szenttamási Népkönyvtár által szervezett versenyeken vettem részt, innen Bácsba, onnan pedig Szécsányba lehetett tovább jutni.
Itt születtek az első jelentősebb sikerek is. Harmadik osztályos koromban Szécsányon Péter Erika Macskacsárda című versét szavaltam, kiemelkedő eredménnyel. Negyedik osztályban, 2019-ben aranydiplomát kaptam a szécsányi döntőn, akkor Osvát Erzsébet Zsémbes Zsófi ébredése című versét mondtam el. Nem indultam minden évben, de amikor részt vettem versenyeken, mindig sikerült továbbjutnom.
Felső tagozatban már nem a tanító néni, hanem Gluvakov Lenke magyartanárnő készített fel, aki szintén inspiráló és példamutató pedagógus volt az életemben. Sokban hozzájárult a mai sikereimhez is, hiszen a szövegértelmezésben és hangsúlyozásban rendkívül hasznos tanácsokkal látott el. Vele is eljutottunk Szécsányba, ekkor már Terék Anna Maja című versével versenyeztem.
Többször is rész vettem a Kishegyesen megrendezett Szép Szó táborban is, ahol a vajdasági magyar versmondók közül a számomra legtehetségesebbekkel dolgozhattam együtt, és kiváló technikákat sajátíthattam el. Ezek az élmények nemcsak a versmondásban, hanem emberileg is sokat formáltak.
Idén a szabadkai városi könyvtárban indultam a versenyen. Két fordulón sikerült továbbjutnom, majd ismét bejutottam a döntőbe. Jelenlegi magyartanárnőm, Varga Mercédesz készített fel, aki rendkívül segítőkész, alapos és odaadó pedagógus. Hetente több órában gyakorlunk a versenyekre és előadásokra – sorolta Dorina.
A kérdésre, hogy mennyire volt erős az idei mezőny, elmondta, nagyon sokszínű volt, 41 tehetséges versenyzővel.
‒ A résztvevők között horvát, ruszin, szlovák és orosz nemzetiségű fiatalok is voltak. A fogadtatás és az ellátás továbbra is igényes és figyelmes volt, a zsűri tagjait pedig kiváló színészek, művészek és pedagógusok képviselték. Az eredménnyel teljes mértékben egyetértettem, úgy érzem, igazságos verseny volt.
Az idei egy klasszikusabb, régebbi verset választottam: Kosztolányi Dezső Esti Kornél éneke című művét. A vers tele van ellentétekkel, érzelmi hullámvölgyekkel, mélységgel és fantáziával. Ahhoz, hogy igazán megértsük, utána kell járni, elemezni kell a mögöttes jelentéseket, többek között elolvasni Kosztolányi Esti Kornél című könyvét is. Ezért volt számomra különösen érdekes a felkészülés folyamata; élveztem a kutatást és azt, hogy mélyebben megismerhettem a költő gondolkodását – fogalmazott a szenttamási diáklány.
Kiemelte, hogy számára a versmondás nem a díjakról szól.
‒ Hiszem, hogy nem ez adja a lényegét, hiszen mindenki másképp képes önmagát átadni a verseken keresztül, és ez vagy közel áll a zsűrihez, vagy kevésbé. Ha mégis meg kellene fogalmaznom, mit jelent egy díj, akkor azt mondanám: visszaigazolást. Annak az elismerését, hogy megérte a befektetett munka. Egy diploma nem csupán egy papír, hanem kézzelfogható emlék arról, hogy mit tanultam belőle, mire tanított egy adott vers, és milyen irányban kell még fejlődni, hogy még hitelesebben adjam át az embereknek a költészet értelmét és szépségét – mondta Bakos Dorina.
Hozzátette, a versenyek nagy része lezárult, jelenleg a pihenés és feltöltődés időszaka következik, szeptembertől újra nekivág a munkának, újabb versekkel, költőkkel vagy akár klasszikus művekkel szeretne foglalkozni.
‒ Mivel idén kezdem utolsó évemet a középiskolában, szeretném minél több versenyen megmérettetni magam. A költészet és a művészet azonban számomra nem kizárólag a versenyekről szól. Gyakran veszek részt művészeti és irodalmi esteken Szabadkán, ahol nézőként és fellépőként is jelen vagyok. Szívesen vállalok szereplést különböző kulturális programokban, mert úgy érzem, ezek az alkalmak közelebb hozzák egymáshoz az embereket és az irodalmat. Emellett nagyon szeretek színházba járni; színdarabokat, musicaleket nézni, hiszen a színpadi világ gyerekkorom óta fontos része az életemnek.
Úgy érzem, a költészet és a művészetek iránti szeretet nem fog elmúlni az évek során. Ha lesz rá lehetőségem, egyetemi éveim alatt és később is szeretném folytatni a versmondást, tovább fejlődni ezen az úton, miközben ápolhatom költőink örökségét és továbbadhatom a versek üzenetét másoknak is – mondta végezetül a fiatal tehetség.
Forrás: Magyar Szó
Szöveg: Paraczky László
máj 23, 2026 17:06 du.
