Fiatal színészek, rövid próbafolyamat, sok kihívás és egy klasszikus történet – a Tanyaszínház társulata idén is elviszi a színházat Vajdaság legkisebb településeire.
Az 1978-ban alapított Tanyaszínház megkezdte idei nyári turnéját. A nyitóelőadást július 20-án Szenttamáson, az iskolaudvarban tartották, ahol a közönség elsőként láthatta Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című klasszikusát Mezei Kinga rendezésében.
Az 1830-ban írt drámai költemény központi gondolata, hogy az emberi boldogság nem a gazdagságban, a hatalomban vagy a tudásban rejlik, hanem a szeretetben, a szerelemben és az emberi kapcsolatokban. Vörösmarty üzenete ma is érvényes: az ember akkor találhat rá önmagára és a valódi boldogságra, ha hű marad eszményeihez és szeretteihez.
Miközben a társulat az utolsó simításokat végezte a díszleten, vasalták a jelmezeket és készítették elő a színpadot, az éppen létrákat festő szereplőkkel a próbafolyamatról, a közösségi életről és a turnéval kapcsolatos elvárásaikról beszélgettünk.
Trifković Ema idén először vesz részt a Tanyaszínház munkájában. Az Újvidéki Művészeti Akadémia hallgatójaként az Éj szerepét alakítja Vorkapić Anjával közösen.
– Tudtam, hogy az akadémistáknak a Tanyaszínházban való részvétel az akadémiai képzés része, mégis volt bennem némi félelem. Nem tudtam, mire számítsak, főleg azért, mert nem vagyok az a típus, aki könnyen alkalmazkodik a folyamatos közösségi élethez. Azt hittem, ez kívül esik a komfortzónámon, de kellemesen csalódtam. Ahogy teltek a napok, egyre jobban megszerettem ezt az életformát, és ma már örülök, hogy itt lehetek – mesélte.
A társulat július 3-án költözött ki Kavillóra, ahol intenzív próbák kezdődtek. A színészek már érkezésük előtt megkapták a szövegkönyvet, így a helyszínen elsősorban a jelenetek kidolgozására koncentrálhattak.
– A Tanyaszínház nemcsak színészileg fejleszt bennünket, hanem emberileg is. Mindenkinek megvan a maga feladata: egyesek a jelmezekkel foglalkoznak, mások a kellékekkel, én például a konyhai csapatba kerültem. Korábban alig főztem, most pedig húsz emberre készítünk ételt. Rengeteget tanultam, és ez a mindennapi életben is hasznos tapasztalat.
Hozzátette, a közös munka során azt is megtanulják, hogyan kezeljék a nehezebb napokat.
– Itt nem lehet bezárkózni. Húszan élünk együtt, ezért figyelni kell egymásra. Ez türelemre, alkalmazkodásra és felelősségre tanít.
A fiatal színnövendék szerint a közösség egyik legnagyobb értéke, hogy az évfolyamok közelebb kerülnek egymáshoz.
– Az akadémián ugyan minden nap találkozunk, de ott kevés idő jut a személyes beszélgetésekre. Itt viszont igazán megismerjük egymást, nemcsak a saját osztálytársainkat, hanem a felsőbb éves hallgatókat is. Úgy érzem, nagyon jó csapat alakult ki, és biztos vagyok benne, hogy szép turné vár ránk – mondta Trifković Ema.
Mihók Olivér számára már ismerős a Tanyaszínház világa. A szabadkai származású, harmadéves színészhallgató harmadszor vesz részt a nyári turnén.
– A Cigánnyal kezdtem, utána következett a Paraszthamlet, most pedig a Csongor és Tündében Kurrakot, az ördögök vezérét alakítom. Nagyobb szerepet kaptam, mint az előző években, ennek nagyon örülök, mert minél többet vagyok színpadon, annál többet tanulhatok a tapasztaltabb kollégáktól – véli.
Elmondta, hogy az idei próbafolyamat a megszokottnál rövidebb volt.
– Korábban általában másfél hónap állt rendelkezésünkre egy előadás elkészítésére, idén azonban alig három hét jutott a próbafolyamatra. Az időjárás sem kedvezett: az utolsó napokban többször eleredt az eső, ami a fény- és hangtechnikai munkát is megnehezítette. A bemutatóig végül sikerült elkészülni, de a következő előadások során még biztosan finomítunk az összképen.
A legnagyobb kihívást azonban szerinte nem a rövid felkészülési idő, hanem a nyári hőség jelentette.
– A szabad ég alatt próbálni a nagy melegben minden évben embert próbáló feladat. Ennek ellenére, amikor csak lehetett, dolgoztunk, mert tudtuk, hogy kevés időnk van.
A turné során a társulat közel egy hónapon át járja Vajdaság településeit. A színészek nap mint nap felállítják a díszletet, este színre viszik az előadást, majd lebontják a színpadot.
– A fizikai megterheléshez idővel hozzászokik az ember. A színpadépítés, a játék és a bontás rutinná válik. Inkább a turné vége felé jelentkezik a lelki fáradtság, amikor már mindenki vágyik haza, a saját ágyába. Ez talán nehezebb, mint maga a testet megerőltető munka − meséli.
Arra a kérdésre, milyen elvárásokkal indul neki az idei körútnak, Olivér egyszerű választ adott.
– Nincsenek különösebb elvárásaim. Egyetlen dolgot szeretnék: hogy minél többen lássák ezt az előadást. A Tanyaszínház küldetése éppen az, hogy olyan településekre is elvigye a színházat, ahol nincs állandó társulat vagy kőszínház. Ha sikerül örömet szereznünk a közönségnek, akkor már elértük a célunkat.
A közönség visszajelzése minden előadás során különleges erőt ad a társulatnak.
– Nagyon jó érzés, amikor egy poén után felnevetnek, vagy látjuk, hogy együtt élnek a történettel. Ez minket is inspirál a színpadon. Sokszor előadás után odajönnek gratulálni. Egyszer egy idős bácsi azt mondta: „Nem mindent értettem belőle, de életem élménye volt.” Ennél nagyobb elismerés talán nem is kell egy színésznek – fogalmazott Olivér.
A Csongor és Tünde címszereplőjét, Tündét Gregus Lilla alakítja, aki az Újvidéki Művészeti Akadémia mesterhallgatója. Mint mondta, az idei társulatot első-, harmadéves és mesterképzős hallgatók alkotják.
– Idén valóban az akadémistáké a színpad, ami szerintem nagyon szép kezdeményezés. A Tanyaszínház óriási gyakorlati lehetőséget jelent a fiatal színészeknek. Mi is itt léptünk először színpadra az egyetemi éveink alatt, és olyan tapasztalatokat szereztünk, amelyeket egy kőszínházban aligha lenne lehetséges. A szabadtéri előadások sajátos hangulata különleges kapcsolatot alakít ki a közönséggel. Itt a nézők nem passzív szemlélők. Beszólnak, reagálnak, nevetnek, együtt élnek az előadással. Sok olyan településre eljutunk, ahol a Tanyaszínház a nyár egyik legjeelntősebb kulturális eseményének számít. Az emberek hálája egészen kézzelfogható. Előadás után, amikor kalapozunk, személyesen is találkozunk velük, és elmondják, mennyire örülnek, hogy elvittük hozzájuk a színházat. Ez olyan élmény, amelyet kőszínházban ritkán tapasztal meg az ember – meséli Lilla, aki immár hatodik alkalommal vesz részt a nyári turnén, így pontosan tudja, milyen kihívások várnak a társulatra.
– Az idei felkészülés teljesen más volt, mint a korábbi években. Nagyon kevés idő állt rendelkezésünkre, ráadásul Mezei Kingának néhány napra külföldre kellett utaznia, így a próbák mellett a díszletek, kellékek és jelmezek elkészítését is fel kellett gyorsítani. Ennek ellenére hihetetlen tempóban haladtunk. Négy nap alatt annyi jelenetet állítottunk színpadra, hogy magunk is meglepődtünk. A próbafolyamatot az időjárás is nehezítette, a fénypróbákat csak este lehetett megtartani, és az utóbbi napokban az eső gyakran félbeszakította a munkát. Ilyenkor percek alatt be kell pakolni a technikát, a jelmezeket és a kellékeket, majd amikor eláll, mindent újra kipakolni. Ezek a váratlan helyzetek megtanítanak gyorsan alkalmazkodni, és szerintem emberileg is sokat fejlesztenek bennünket – véli Lilla.
A színésznő szerint az előadás megőrizte Vörösmarty eredeti gondolatvilágát, ugyanakkor közelebb került a mai közönséghez.
– A dramaturgok, Góli Kornélia és Bagdal Zoltán úgy dolgozták át a szöveget, hogy a mondanivaló változatlan maradt, ugyanakkor a történet érthetőbbé és könnyebben befogadhatóvá vált. Nagyon sok humor került az előadásba, ami szerintem fontos, mert a nézők szórakozni is szeretnének. Úgy érzem, sikerült egy olyan produkciót létrehoznunk, amely a legkisebbektől az idősekig minden korosztály számára élvezhető.
A turné ugyan komoly fizikai és lelki megterhelést jelent, Gregus Lilla azonban bizakodva tekint az előttük álló időszakra.
– A bemutatóra összeáll az előadás, és nyugodtan indulhatunk útnak. A társulat nagy része már rutinos tanyaszínházas, az újaknak pedig segítünk beilleszkedni. Bízom benne, hogy ez a nyár ismét felejthetetlen élményeket hoz majd számunkra és a közönség számára egyaránt – zárta gondolatait Greguss Lilla..
Forrás: Magyar Szó
Szöveg: Paraczky László
júl 30, 2026 07:43 de.
