„Itt voltunk tegnap. Az egykori malomból már csak a kerék maradt.” – kaptam kézhez hazulról táborbontásunk másnapján az e-levelet. Benne egy – mai szemmel! ősrégi fotóval, melyen a szenttamási Gavanski-féle vízimalom látható. A Szívnél. Persze, midőn meg megvolt, illetve az ember beavatkozásával módosított Krivaja medrében is életet adó víz volt inkább. Korántsem úgy, mint napjainkban…
„… A Gavanski-féle vízimalomnál hosszú földgát állta útját a folyónak, és a gát és a malom között volt a Szív. Téglából épített, egy méter magas, csúcsos emelkedő, amolyan kezdetleges zsilip, amely alacsony vízálláskor teljesen elzárta a folyót és a vizet a malom lapátjai felé terelte. A Krivaja azonban itt ritkán apadt le egy méter alá, a víz többnyire keresztülzúdult a szív alakú emelkedőn, fehér habokat vetve csapódott le a másik oldalon, és a Szív tulajdonképpen olyan volt, mint egy szép kis természetes vízesés. Tiszta, átlátszó víz csobogott itt, a halak is szépen látszottak, szinte átrepültek a Szív felett, a másik oldalon néhány pillanatig zavartan forgolódtak a habok között, aztán méltóságteljesen elúsztak a Kálvária felé. Az egész Krivaján talán itt lehetett a legkönnyebben halat fogni. Nem nagy halakat, mert azok elkerülték a vízesést, és inkább a vízimalom lapátjai alatt úsztak, hanem az apróbbakat, amelyek nem tudtak kimenekülni a víz sodrásából, és tehetetlenül hullottak át a csúcsos emelkedő másik oldalára.” (Gion Nándor / Szenttamás, 1941. február 1. – Szeged, 2002. augusztus 27./: Virágos katona; Magvető Kiadó; Budapest, 1982., 58. oldal)
Magától értődő, hogy házigazdánkat, Paraczky László magyarszós kollégát, mint afféle tős-gyökeres szenttamási magyar embert is kisezer szál köti ehhez a vidékhez. A fentebb megidézett József Attila-díjas írónkhoz hasonlatosan, aki az idők során tetralógiává bővülő Virágos katona című regényében (is!) méltó emléket állított a sokáig csupán a két folyóvíz, vagyis a Krivaja és a Ferencz-csatorna közé szorult bölcsőhelyének, Szenttamásnak. A helynek, a benne élő, a belőle sarjadó, a beléje érkező embereknek. Ideértve önnön családját is, lévén a regény egyik szereplője (Krebs Teréz – Rézi) tulajonképpen az író egyenesági felmenője. Anyai nagyanyja, aki a családfő, Stefan Krebs elhatározásából 1898 őszén érkezik meg szüleivel és húgával Szenttamásra Feketicsről. Egy szebb jövőt remélve maguknak. „Ezt a malmot ők tartották bérben nagyon sokáig…” – kerekíté le laconica brevitas stílusban a tudnivalókat a rangidős kolléga. Imperatívumként helyezve lelkemre: mindenképpen el kell olvasni ezt a Gion-művet (is!). Ha esetleg eddig kimaradt volna…
Nos, így indulhatott pár napon belül egy újabb kincsvadászat. Ezúttal már Budapest főváros jelesebb könyvantikváriumai között kilincselve. S lőn! S meglelém a regényt! S elmerülék benne! Rárápillantva olykor-olykor, emlékeztetőül, a helyszínen készült fotók kollázsára is. A jobb és emberségesebb időket is látott szülőhazám eme, számomra ezeddig túlnyomórészt ismeretlen szegletéből kiemelvén. A hajdanvolt fények és emlékek tárházából.
Írta és fényképezte: MARTINEK Imre
szept 01, 2026 10:07 de.
