Átadták a 15. Gion Nándor Novellapályázat díjait – a zsűri szerint a pályaművek között a komor témák mellett üdítően hatottak a szatirikus és játékos írások is

Tizenötödik alkalommal hirdetett szépirodalmi pályázatot február 1-jén a szenttamási Gion Nándor Emlékház. A novellák beérkezési határideje június 1-je volt, a pályázatra idén összesen 53 jeligés pályamunka érkezett a Kárpát-medence egész területéről. A Gion Nándor Emlékházban szombaton megtartott díjkiosztó ünnepségen az egybegyűlteket a házigazdák nevében Németh Dezső, a Gion Nándor Kulturális Központ elnöke elmondta, hogy évente novellapályázatot, háromévente regénypályázatot hirdetnek meg.

− A novellapályázatot az idén is nyilvános felhívás útján hirdettük meg február 1-jén, az író születésnapján. A díj eredetileg magyar nyelven írt pályamű szerzőjének ítélhető oda.  A novellapályázatra, amely június 1-jén zárult, 53 pályamű érkezett. A beérkezett borítékokat, e-mailen érkezett munkákat a Gion Nándor Emlékház bizottság rendszerezte, majd a munkákat a beérkezési sorrendben jegyzőkönyvezte, s továbbította a zsűrinek. Minden évben igyekszünk új bírálóbizottságot kinevezni, tehát mindig új embereket, ismert írókat, rendezőket, színészeket, tanárokat stb. Az idén a  zsűri tagjai: Gruik Ibolya, L. Móger Tímea és Brenner János voltak. A pályázat lezárulását követően e-mailben elküldtük a zsűri  tagjainak a jeligés pályázatokat, akik az Emlékházban a több alkalommal találkoztak és részletes elemzéseket követően hozták meg a döntéseket – mondta Német Dezső.

Hozzátette, a 15. alkalommal meghirdetett novellapályázatra Vajdaságból idén 38 pályamunka érkezett, a többi pedig a Kárpát-medence egész területéről küldték a szerzők.

Őt követően a jelenlévőket Hajvert Ákos, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának kultúrával megbízott tagja köszöntötte, aki elmondta, hogy a Gion Nándor Emlékház a Magyar Nemzeti Tanács kulturális stratégiájában és programjában kiemelt jelentőségű kulturális intézményként és szellemi műhelyként működik.

‒ Gion Nándor szövegei, novellái és regényei mindig egy kicsit közelebb hozták hozzám azt a világot, amelyet ő itt, a szenttamási csatornaparton élt meg. Azt a világot, amelynek hangulatát aztán nemcsak a szűkebb környezetébe, hanem az egész Kárpát-medencébe, sőt azon túlra is elvitte. Ennek a hagyatéknak az ápolása hihetetlenül fontos feladat. Én valóban így gondolom, és azt is hiszem, hogy nagyon fontos lenne, hogy ez az Emlékház, ez a közös akarat egyszer valódi intézménnyé emelkedjen. Nyilván azon is dolgozunk – és tudjuk, hogy ez nem egy rövid folyamat –, hogy ez megvalósulhasson. Hiszen Gion Nándor egyike azoknak a vajdasági magyar irodalmároknak, akiknek a személyét, a nevét és a munkásságát olyan magaslatra kell emelnünk, hogy az méltó módon megmaradhasson az utókor számára. Nem szeretnénk, hogy évtizedek múlva csupán szép emlék maradjon mindaz, ami itt történt; hogy csak azt mondhassuk: volt egyszer egy lelkes csapat, amely gondozta Gion Nándor emlékét, aztán idővel ez a munka lassan megszűnt. Hiszen mindannyian elmúlunk. Mindnyájunk számára eljön majd a pillanat, amikor már nem leszünk itt, és nem itt alkotunk. Talán éppen a tetteink mutathatják meg majd, hogy érdemes volt ezen a földön lennünk: hogy tudtunk valamit hozzátenni a közegünkhöz, és valamennyire hatni tudtunk a szűkebb vagy akár a szélesebb közösségünkre. Én mindenképpen azt gondolom, hogy az a munka, amelyet itt, a Gion Nándor Emlékházban végeznek, felbecsülhetetlen értékű – mondta Hajvert Ákos.

A zsűri értékelését Brenner János foglalta össze, aki többek között elmondta, hogy a bírálóbizottság értékelése szerint az idei pályázat is sokszínű, tematikailag gazdag mezőnyt vonultatott fel, a zsűritagok pedig számos kiváló írással találkoztak, a publicisztikától egészen a prózaversig terjedő széles írásművészeti spektrumban. A pályaművek jelentős része ugyanakkor inkább az elbeszélés formai és műfaji jegyeit hordozta: több szereplőt és cselekményszálat mozgatott, illetve terjedelmesebb történetmesélésre épült. Más alkotások esetében a tényszerű eseményábrázolás került előtérbe, kevésbé használva az irodalom sajátos eszköztárát.

 ‒ A zsűri a műfaji határokat rugalmasan kezelte, és a pályázók teljes mezőnyét ennek szellemében értékelte. A magas színvonalú mezőnyben ugyanakkor fontos szempontként jelent meg a tudatos alkotói attitűd, a következetes szövegépítés és narráció, valamint a narrátori jelenlét és a párbeszédek követhetősége. A bírálók szerint mindez különösen fontos a novella esetében, hiszen a kisepikai műfaj tömörsége és az olvasóval való közvetlen kapcsolatfelvétel meghatározó az alkotások hatásában.

Tematikai szempontból rendkívül széles skálán mozogtak az alkotások. Visszatérően jelentek meg a traumatikus élettapasztalatok, a betegségek, a háborús élmények, a szerelem, a nemzeti történelem, a tanári és ápolói lét kérdései, valamint az öregedés, a demencia, az elmúlás és a külföldön élés tapasztalatai. A narrációban az asszociatív technika alkalmazása is több műben megfigyelhető volt. A zsűri szerint ugyanakkor kevés olyan történet akadt, amely igazán erőteljesen „felfutott”, illetve több esetben a semleges hangnemű, túlzottan részletező vagy elkalandozó történetmesélés miatt a szövegek túlléptek a novella műfaji határain. A sok borongós, negatív hangvételű írás mellett ezért külön üdítően hatottak a szatirikus, játékos megközelítések – hangzott el az értékelésben.

A zsűri döntése alapján az idei novellapályázat díjazotjai: az első helyezett: Endrey-Nagy Ágoston Gitárest, a második Cvetanović Márta 2×16 kg élet, és két harmadik helyezett Simonyi Dénes Búcsú, valamint Forgács Péter Kibillenés című novellája.

A továbbiakban a zsűri a következő novellákat javasolja kiadásra (a szerzők vezetékneve szerinti sorrendben): Andrád Adél Bibor falak, Benedek Miklós Kampány, Bíró Tímea Adj király katonát!, Bőjte Pál Gyanú, Endrey-Nagy Ágoston Ne nézz a napba, Gordos Zsuzsanna Régi ismerősök, Kanyó Gazsó Tünde Szénagyűjtés, ifj. Kucsera Géza A 23:17-es gyorsvonat, Tatár Kálmán Minyon, és Zakinsky Regina Kuglófinvázió.

A novellapályázat első díjazottja, Endrey-Nagy Ágoston Móron született, költő, író, a Fiatal Írók Szövetsége szerkesztője, alapvetően költészettel foglalkozik és úgy fogalmazott, a novellaírás egyelőre új irány a számára.

‒ A Gion Nándor Novellapályázattal egyébként egy korábbi szerkesztői munkám során találkoztam. Egy szerzőnk bemutatkozásában olvastam a pályázatról, és kifejezetten megtetszett egyrészt maga a pályázat vállalása, ez a már évtizedes múltra visszatekintő projekt, másrészt ennek kapcsán kezdtem el Gion Nándorral is foglalkozni. Nagyon-nagyon szimpatikus volt az, ahogyan nála alapvetően egy történet- és tartalomközpontú prózát láthatunk, amelyben kevésbé a nyelvi matéria, kevésbé a szövegszerűség a fontos. Ezért szerintem mindenkinek, aki alapvetően az ezredforduló előtti szépirodalommal vagy a vajdasági szépprózával szeretne megismerkedni, Gion Nándor mindenképpen egy fontos kapu.

A díjazott novella igazából messzebbről indul. Korábban foglalkoztam egy kicsit a beatkorszak zeneiségével, és ennek során az Illés Együttes Nyári dal című dalszövegét is olvastam. Ez egy balatoni vitorláshajó-szerencsétlenséget dolgoz fel. A szövegben a vízbe veszett fiú apjának gyászmonológja hallható, illetve a gyász és a veszteség feldolgozása, valamint az elengedés az a kulcsmomentum, amely alapvetően mozgatja a szöveget – mutatott rá Endrey-Nagy Ágoston.

A novellapályázat második díjazottja, Cvetanović Márta Kúlán él, nyugalmazott földrajz- és történelemtanár. Helytörténeti és néprajzi kutatásokat is végez, szeret írni.

‒ A pályamunkámat az elvándorlás témakörben írtam. A novella címe 2×16 kg élet, a mai kihívásokkal foglalkozik.  

A honnan hová kérdések nyomasztják  nagyon sok család  életét. Egyesek norvégul kezdtek tanulni, mert az az ország  mindenkit befogad, aki beszéli a nyelvet. Mások Észak- Svédországig meg sem álltak. Bevállalták a kisebbségből a befogadott lét életformát elviselni, akcentussal beszélni az új  nyelvet életük  végéig. A nagyszülők félúton  találkoznak, mert váltják  egymást az unoka vigyázására,  de nem is tudnak beszélni vele… Három időzónában vannak a gyerekeik. A digitális nomád munkakör nagyon jól  hangzik, de csak lebegni lehet vele, kötődés  nélkül. A szűkebb- és  tágabb  családban meg a baráti körünkben bőven  akad példa rá. Megállapítható,  a várakozó  fogkefék országa lettünk.  Arra szerettem volna rámutatni, ne csak a kozmetikus, fodrász,  műkörmös vagy a fogorvos szolgáltatásaiért látogassanak haza,  hanem a hazatérést válasszák, mint a novellában szereplő fiatal lány. Ő a megfelelési  kényszer helyett vívódásai közepette ismét hazatalált – mondta Cvetanović Márta, aki nyilatkozatát Horváth Sándor kárpátaljai magyar költő, író és újságíró leggyakrabban idézett soraival zárta: „Mert a haza te magad vagy”.

Forgács Péter, a harmadik helyezett Kibillenés című novella szerzője élete nagy részét a magyarországi Tiszalökön élte le, az írás gyermekkora óta foglalkoztatja.

‒ Nem is számítottam rá, hogy egyből helyezett leszek. Nagyon örülök, hogy itt lehetek. Igazából gyerekkorom óta írogatok mindenféle dolgot. Annak idején például D&D-játékokhoz készítettem kalandokat, amelyeket aztán a barátainkkal el is játszottunk, de komolyabban korábban sosem foglalkoztam az írással. Nekem ez az első ilyen szárnypróbálgatásom. Tavaly álltam neki az első novellámnak, azt is leadtam, a második pedig a Kibillenés volt, amellyel most harmadik helyezést értem el. A novellapályázatra az interneten találtam rá. A novellában megírt történet igazából fiktív is, meg nem is. A karakterek léteznek is, meg nem is: több valós személyből vannak összegyúrva. Egy Tisza-parti falu helyzetképét mutatja be, ahol József egy reggel disznóvágásra készülve felkel, a nap végére pedig megbolondul. Kicsit az öregedésről, az érzések elfojtásáról, az alkohol negatív hatásairól és az emberek közötti interakciókról szól a novella.

A díjkiosztó ünnepség kísérőrendezvényeként fellépett a Szenttamási Tamburazenekar, a műsor végén pedig az idei pályázat díjazottjai megkoszorúzták Gion Nándor mellszobrát.

Szöveg és fotó: Paraczky László

Közzétette: Németh Dezső