Saly Noémi szenttamási előadásán a szerzetesek gasztronómiai öröksége, a gyógynövények, a sörfőzés és a sajtkészítés évszázados hagyományai elevenedtek meg.
A kolostorok falai között nemcsak a hit és a tudás, hanem a gasztronómia története is formálódott. Gyógynövények, különleges likőrök, kovászos kenyerek, nemes borok és érlelt sajtok: a szerzetesek évszázadokon át őrizték és gyarapították azokat az ismereteket, amelyek Európa élelmiszerkultúráját is gazdagították. Erről mesélt élvezetesen Saly Noémi irodalom- és Budapest-történész, helytörténeti írások szerzője, a rádió- és televízióműsorok népszerű vendége a szenttamási hittanteremben, ahol kedden este tartotta meg Kolostorok főztje című előadását.
A jó hangulatú, történetekben gazdag esten megelevenedett a régmúlt kolostorainak világa, ahol a szerzetesek nemcsak a lelki életnek szentelték magukat, hanem a mezőgazdaság, a gyógyászat és az élelmiszer-előállítás fejlődésében is meghatározó szerepet játszottak. Európai utazásaik során gyümölcsfajtákat, oltványokat és termesztési tudást közvetítettek, kolostoraik pedig a gyógyítás fontos központjaivá váltak. A modern gyógyszerek előtti időkben gyógynövényekkel, főzetekkel és tinktúrákkal enyhítették a környékbeliek bajait.
Saly Noémi egy korábbi kiállítás történetét is felidézte. Bár a kezdeti vezetői vonakodás nehezítette a munkáját, végül elkészítette a tárlat tervét, amely meg is valósult. A kiállítás a keresztény kultúra két alapvető élelmiszerével, a kenyérrel és a borral indult. A szerzetesek fontos szerepet vállaltak a kovászos kenyérkészítés elterjesztésében, a miseborral szemben támasztott szigorú követelmények pedig a szőlőtermesztést és a borkészítést is ösztönözték.
Ahol a szőlő már nem termett meg, ott a sör vette át a főszerepet. Különösen fontos volt ez olyan vidékeken, ahol az ivóvíz minősége sem volt megfelelő. A sörfőzés történetéhez a Paulaner neve is kapcsolódik: a németországi hagyomány az itáliai eredetű pálos szerzetesekhez kötődik, akik sört főztek, majd a főzde eladását követően mások vitték tovább az örökséget.
A kolostorok italkultúrájának másik különleges fejezetét a gyógyászati likőrök jelentették. A patikus testvérek alkoholban tartósították a gyógynövények hatóanyagait, így a készítmények a téli hónapokban is rendelkezésre álltak. Egyes szerzetesrendek mindmáig őrzik évszázados likőrreceptjeiket, bizonyítva, hogy a kolostori tudás nem merült feledésbe.
A kertek sem csupán a konyhát látták el. A növénytermesztés az önellátás mellett a gyógyítást és a hit szimbolikus kifejezését is szolgálta. A Szent Gallen-i apátság 9. századi kertterve például négy területet különített el: gyógynövényes, fűszeres és veteményeskertet, valamint gyümölcsöst. Utóbbit a temetőbe javasolták telepíteni. A tizenkét gyümölcsfa az apostolokat jelképezte, a kert közepén álló kereszt pedig Krisztust, a megváltás gyümölcsét. A kert így egyszerre biztosította a mindennapi élethez szükséges javakat, és hordozott mély vallási üzenetet.
A virágzó kertekhez méhészet is tartozott. A méhek elsősorban a gyertyakészítéshez nélkülözhetetlen viaszt adták, de a méz is értékes kincsnek számított. Egy részét elfogyasztották, a fölösleget eladták, a bevételből pedig a kolostor működését finanszírozták.
Az önellátásból az állattartás sem hiányozhatott. A lovakat munkára fogták, a szarvasmarhák pedig tejet, mindenekelőtt sajtkészítéshez szükséges alapanyagot biztosítottak. A hegyvidéki kolostorokban tartós, kemény sajtokat készítettek, amelyeket lovakkal vagy szamarakkal szállítottak a piacokra. Ott gabonára és más árukra cserélték őket. A sajtkészítés idővel a szerzetesek különleges szaktudásává vált, amelynek nyomai ma is felfedezhetők a francia sajtkultúra számos hagyományában.
Saly Noémi előadása arra világított rá, hogy a kolostorok öröksége jóval túlmutat a vallási életen. A szerzetesek kertjei, műhelyei és konyhái évszázadokon átívelő tudást őriztek meg – olyat, amelyből ma is ott van valami a kenyerünkben, a poharunkban és az asztalunkra kerülő sajtokban.
Forrás: Magyar Szó
Szöveg és fotó: Paraczky László
okt 22, 2026 10:01 de.
