A szenttamási amatőr színészek vasárnap este viszik színpadra az előadást

A szenttamási Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klub Liliomfi színjátszó csoportja is fellép az április 10−19-e között Muzslyán sorra kerülő Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XXX. Találkozóján.

A csoport Michael Tremblay Sógornők című drámáját viszi a deszkákra, ami igazából komédia.

A Zsebszínházban tartott főpróbán Tóth Dániellel a darab rendezőjével beszélgettünk, aki elmondta hogy szeptember óta dolgoznak, és egy idő után lefixálodott, hogy ki mit játszik.

− Úgy kezdtük, hogy több nő lesz, így a férfiaknak kisebb szerep jutott volna, de a nők kiszáltak, így a férfiaknak is női szerepet kell játszani. Erre semmilyen hangsúlyt nem fektettünk, ez csak egy színpadi megoldás, a szükség szülte, és szerintem ez is humor faktor – mondta a rendező.

A témáról szólva kifejtette, Michael Tremblay művében emberi sorsokra mutat: az alsó közép, alsó réteg embereire, akiknek elegük van abból, hogy itt tartanak az életben, és ezt nem jó ember módjára, vagy munkával oldanák meg. Folyton panaszkodnak, nincsenek kibékülve a helyzetükkel, a másikat okolják, mindig irigyek a másikra, és ebbe a közegbe hirtelen belecsöppen egy nagy nyeremény, amit Germaine Lauzon kap. A családba érkezik egy 1 millió bélyegből álló nyeremény, ezeket a bélyegeket beragasztják az albumokba, ezt beküldék és mindegyiket jár valami, vagy be lehetőket váltani fűnyíróra, hűtőszekrényre…Mivel rengeteg a bélyeg, így a ragasztgatásukhoz összetrombitálja a nővéreit, kitagadott nővérét, unokahúgát, lányát, szomszédasszonyát, sógornőjét, annak anyósát, hogy segítsenek neki a ragasztásban. Nyilván ezzel a célja, hogy felvágjon többinek, hogy neki most (több) lesz. Ez a folyamat konfliktusokat sző, a végén van neki tanulsága, és mindenközben figyeltünk arra, hogy humoros legyen. Alapjában véve Tremblay szövege humoros, tehát humorcentrikus, és kiváló esti szórakozás nyújt a nézőknek – mondta a rendező.

A szenttamási színjátszók a darabot vasárnap 19 órától mutatják be.

Szöveg és fotó: Paraczky László

Közzétette: Németh Dezső