A szenttamási óriásvállalat 40 évig mintegy 5-7000 helyi polgárnak biztosított megélhetést
Szenttamás község területén 1962-ig több olyan munkaszervezet létezett, amelyeknek alaptevékenysége a mezőgazdaság volt. Bár egy részük más munkákkal is foglalkozott, ezek a társadalmi tulajdonban lévő gazdaságok egymáshoz hasonlóak voltak, de mindegyik önállóan, egymás közötti kapcsolat nélkül működött. Világos fejlesztéspolitika, megfelelő szakemberek és megfelelő technológia nélkül, a kedvező talaj- és éghajlati adottságok ellenére, ezek a gazdaságok többnyire jelentős veszteségekkel működtek.
1960-ban a Svinjogojstvo mezőgazdasági birtok (keretében működött a Bačka és a Polet mezőgazdasági birtok) és az Elan Élelmiszeripari Kombinát egyesítésével létrejött az Elan Mezőgazdasági Kombinát. 1961-ben további két földműves szövetkezet, a szenttamási Prvoborac és a Proleter, a turiai Petar Drapšin földművesszövetkezet, valamint a Remont (javítóműhely) és a Mesar (vállakozás − hentesipari vállalat) is csatlakozott. A már működő kombinátba 1969-ben a Rasadnik mezőgazdasági szövetkezet is belépett. Az Elan 1976-ban nyerte el végleges formáját, amikor szervezetébe beolvadt a Srbobran mezőgazdasági vállalat és a Napredak malom. Ezekkel az integrációkkal végleg egyesült a község mezőgazdasága és élelmiszeripara, és ettől kezdve az Elan agroipari munkaszervezet nagy élelmiszer-termelővé fejlődött.
Az integrációk mellett az Elan saját létesítményeinek kiépítésével is növekedett és fejlődött: 1965-ben felépült a takarmánygyár (a becsei úton – a szerző megjegyz.), majd a következő évben elkészült az 1200 kocás sertéstelep. 1969-ben üzembe helyezték a vetőmag-feldolgozó üzemet, 1970-ben egy 6 hektár területű üvegház épült. 1974-ben felújították az évi 5000 tonna levágott és feldolgozott állat kapacitású vágóhidat, 1975-ben pedig öntözőrendszert és egy silót építettek a Bácskai−Nagy-csatorna jobb partján. Az Elan tevékenységét a mezőgazdaságon túl is bővítette: 1980-ban a csatorna bal partján felépült az Elan hotel, 1981-ben üzembe helyezte a hűtőházzal ellátott zöldség- és gyümölcsfeldolgozó üzemet, 1984-ben pedig megalakult az Elan Bank, valamint felújították a sportcsarnokot. A kétrészes ismertető folyamán az egységekkel, a termeléssel, a kapacitásokkal és a munkafolyamattal külön-külön bővebben is foglalkozunk.
Az új kombinát, amely mezőgazdasági, ipari-élelmiszeripari és néhány más kisebb kapacitás egyesítésével jött létre, abban az időben az egyik első nagy jugoszláv integrációs rendszernek számított ebben a gazdasági ágazatban. Már a közös üzletvitel első évében sikerül felszámolni a mintegy 5 millió dináros összesített veszteséget, ami fontos lépést jelentett a további terjeszkedés felé, és igazolta az integráció létjogosultságát. Ettől kezdve ennek a társadalmi gazdaságnak a jelentősége folyamatosan növekszik. Induláskor az egységes vállalat a szenttamási községben csaknem 400 hektárnyi tudott magáénak, ám a kombinát által megművelhető földterület idővel nőtt.
Néhány adat az akkori időkből: 1962-ben Szenttamás községben 6531 hektár földterületet műveltek, ami az összes földterület 73,9 százalékának felelt meg. Öt évvel később 5558 hektárt, 1971-ben pedig 6250 hektárt műveltek, ami az össz községi mezőgazdasági terület 96,1 százaléka volt. Hogy mit jelent mindez? Azt, hogy a terméktelen talajokat (legelők, nádasok, erdők) tíz év alatt termékennyé tették, így minden munkaegységben egyre több dolgozót alkalmazhattak, mindenkiek volt munkája, és ezáltal megélhetést biztosított magának és családjának.
Fontos megemlíteni, hogy a Duna–Tisza–Duna vízgazdálkodási rendszer (a későbbi Vajdasági Vizei Közvállalat – a szerző megjegyz.) keretében létrehozandó új, öntözőrendszerrel működő vállalat megalakítása céljából a tartományi hatóságok döntése alapján 1962-ben az Elan kombináttól mintegy 1 000 hektár megművelhető területet vontak el, amelyen az újvidéki Mezőgazdasági Egyetem keretében megalakították a Pionir Mezőgazdasági Birtokot Szenttamáson (Vajdasági Autonóm Tartomány Végrehajtó Tanácsa, Határozat, 1962. 07. 01.). Az Elan a következő tíz év során egyéni gazdáktól történő földfelvásárlással visszaszerezte ezt az 1 000 hektárt, és ismét elérte az 1962. évi (terület)nagyságot.
Érdekességként megemlíthető, hogy 1962-ben (vagyis induláskor) az Elan 34 nehéz, 97 közepes és 51 kisebb traktorral (összesen 182 db) rendelkezett, ezen felül 74 cukorrépa- és búzakombájn, 250 db pótkocsi, 11 teherautó és 45 vetőgép állt készenlétben. 1971-ben pedig már 85 nehéz traktor, 141 gabona- és 65 cukorrépaszedő, azaz összesen 206 kombájn állt bevetésre készen.
Az 1970-es éve végén és a 80-as évek elején a szántóföldi paprikatermesztés mellett a téli paradicsom- és uborkatermesztésre 6 hektár üvegház épült, így az egykori termelés az Üvegház Munkaegységben (Rasadnik) fokozatosan háttérbe szorult, és zöldségfeldolgozó üzem épült. Közben a két sertésfarmon folyamatosan nőtt az állomány, ezzel együtt a hizlalt sertések kiszállítása, növekedett a kevert takarmányok előállítása; felújították az alkoholgyárat, míg a malom- és sütőipart szakosodott (vidéki) vállalatoknak adták bérbe. Egyedül a szarvasmarha-ágazatba nem történnek beruházások. Ennek oka a marhahús kedvezőtlen ára volt, ami idővel a szarvasmarhák számának csökkenéséhez vezetett.
Az Elanban 1962 és 1971 között 79 641 tonna búza, 67 920 tonna kukorica, 292 116 tonna cukorrépa, 22 827 tonna napraforgó és 9,2 tonna paprika termett, a gyárakban pedig 5296 tonna liszt és 9189 tonna kenyér készült. Tíz év alatt 121 684 db sertést neveltek fel és értékesítettek, az alkoholgyárban pedig 4902 liter alkohol (spiritusz) készült, amit ugyancsak eladtak. Mindez annyit jelent, hogy az összbevétel az egy dinár felhasznált eszközre jutó értékben jelentősen nőtt, miközben csökkent az egységnyi bevételre jutó eszközfelhasználás. Az egy dolgozóra jutó termelékenység – ha az alapot az összbevétel vagy a nettó termék jelenti – tízszeresére nőtt, míg az eszközalap ötvenszeresére emelkedett (Elan, évi beszámoló, KP alapszervezete, 1971. dec.16). Így lett az Elan gazdaságos óriásvállalat.
A kombinát elsősorban szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozott. Az előzőekből jól kivehető, hogy az újonnan létrehozott óriásvállalat már az első évben sokkal jobb eredményeket ért el, mint amilyenekre a legnagyobb optimisták is számítottak. A vegyes, szétaprózott gazdálkodásról átálltak kevesebb számú növényfaj termesztésére, amelyekhez a legjobb feltételek álltak rendelkezésre, s a termelés a piac igényeihez igazodott. Magyarán ez annyit jelent, hogy a természet adta, nagy termőképességű talajpotenciál (Szenttamáson vannak Európa legjobb termőföldjei – a szerző megjegyz.) minél magasabb fokú kihasználása csak az egységes gazdálkodás révén valósult meg a kombinát keretében. Pedig akkor még „csupán” 1000 hektárt öntöztek, a locsolt fölterületek nagysága később jelentősen emelkedett.
A tudományos intézményekkel folytatott folyamatos és egyre szélesebb körű együttműködés – elsősorban az Újvidéki Mezőgazdasági Kutatóintézettel és a Mezőgazdasági Karral, valamint más hazai tudományos intézményekkel oda vezetett, hogy minden üzleti vállalkozás tudományos alapokra épült. Ehhez szorosan kapcsolódott a kombinát káderpolitikája is. A fő cél a magasabb szakképesítéssel rendelkező alkalmazottak számának növelése volt, ami a későbbiekben a fejlődés alapvető feltétele maradt.
Jelentős előrelépés történt az 1967-ben végrehajtott tagosítás után. Ezzel az intézkedéssel érezhetően csökkent a birtokok nagyfokú felaprózottsága. Az Elan földjei négy nagyobb tömbben, egymástól elválasztva csoportosuló földterületen voltak, nagy táblákkal, mindez lehetővé tette a gyorsabb és jobb minőségű talajművelést, a korszerűbb és nagyobb teljesítményű gépek alkalmazását, a repülőgépek használatát a munkában, valamint a nagy értékű vetőmag-növények vetésére szolgáló, belsőleg elkülönített területek és a szükséges biológiai izoláció biztosítását. Mindez természetesen jelentősen hozzájárul a hozamok növekedéséhez is. Végül megteremtődtek a feltételek a nagy felhalmozó képességű és iparszerű szántóföldi gazdálkodáshoz, amire az 1968-ból eredő mutatók is utalnak: egy Elan traktor 87 hektárt művel meg, míg a többi jugoszláv kombinát átlaga 33 hektár volt. Egy kombájn a többi kombinátban évente átlagosan 121 tonna búzát aratott le, míg a szenttamási Elan-ban 320 tonnát. (Ez nehezen hihető, de igaz. Az adatok 50 évvel ezelőttiek – a szerző megjegyz.)
Idővel a növénytermesztés szervezeti felépítése is jelentősen megváltozott. Az eredetileg vegyes, főleg állattenyésztő-növénytermesztő gazdaságokból, többnyire közös szakmai szolgálatokkal, fokozatosan kevesebb, kifejezetten növénytermesztő állomás jött létre. Előbb öt, majd négy, aztán két munkaszervezeti egységben folyt a munka, végül elfogadták azt a koncepciót, hogy a növénytermesztést egy központból irányítsák. Minden egyes kultúrára külön szakmai csoportot hoztak létre (!) a munkatapasztalat és hajlamok szerint, míg az összes többi kapacitás és eszköz közös maradt.
A vállalat földjein 1962 és 1971 között átlagosan (a vetésforgótól függően) búzát kb. 40%, kukoricát 20%, cukorrépát 14%, napraforgót pedig kb. 15%-ban termeltek. Ezen kívül kisebb területeken árpát, kendert és takarmánynövényeket termesztettek. Említésre méltó adat, hogy a szenttamási éves búzavetőmag-termelés az összjugoszláv szükséglet két és fél százalékát fedezte, míg a cukorrépa vetőmag-termelése az igények egyötödét elégítette ki. (KP, szenttamási KB, Elan, jelentés, 1971. dec.16)
A VETŐMAG KORSZERŰ FELDOLGOZÁSA
A vállalat életében különleges helyen állt a vetőmagtermelés. A terület eddigi fejlődése feltételesen több szakaszra osztható. Kezdetben a Svinjogojstvo-ban, a leendő integráns egységek egyikében, 520 tonna búza- és 1000 tonna árpavetőmagot állítottak elő. Ezt követően a vetőmag-növények termesztése néhány évre visszaesett. A rendszeres vetőmagtermelés 1964-ben kezdődik ismét, amikor a kombinátot bejegyezték vetőmag-termelésre és -feldolgozásra. Három év alatt 10 600 tonna búzát dolgoztak fel, amit értékesítettek is. A periódus jellemzője a viszonylag jó tárolókapacitás, több, egymástól távol eső helyen. Ez mozgó, kisebb teljesítményű feldolgozókapacitásokat igényelt. Ugyanakkor – valamivel enyhébb ütemben – növekedett a kukorica vetőmag-termelése is, előbb kétvonalas, majd fokozatosan egyvonalas hibridek formájában, amelyeket később több ezer hektáron termeltek.
Ezt követően csökkent a növénytermesztési szervezeti egységek száma, nőtt a vetőmaggal bevetett terület, végrehajtották a tagosítást, a kombinát egyes munkarészeiben munkaerő-felesleg jelentkezett. Érezhetően nőtt a vetőmag iránti kereslet, amihez a termelt és feldolgozott vetőmag jó minősége, valamint a gyors és pontos kiszállítás is hozzájárult. A vállalat vezetősége jelezte, hogy igény mutatkozik a munkaerő iránt, ugyanakkor nőtt az igény a termelés minden munkaszervezeti egységben történő finalizálására, hogy a termelési folyamat technológiai értelemben minél teljesebbé váljon. Ennek megfelelően lépésről lépésre megkezdik a saját raktárak építését és a korszerű vetőmag-feldolgozó berendezések beszerelését. (Ezt azért fontos kiemelni, mert jól kivehető, hogy az Elan zárt körű és teljes mértékű előállítást, termelést és feldolgozást végzett, emiatt minden belső és külső (be)dolgozónak, köznyelven kooperánsnak kifizetődő volt dolgozni, termelni – a szerző megjegyz.)
Az emített projektek megvalósításának programja 1967/68-ban teljesül a 5500 tonna gabona befogadására alkalmas, gépesített padozatú raktár megépítésével, egy külön 1.000 tonnás zsákos áruraktárral, amely további 1000 tonna ömlesztett terméket is képes befogadni. Az újonnan létrehozott vetőmag-üzemet importált vetőmag-előkészítő berendezésekkel – egy teljes ötvonali (ötfokozatú) feldolgozó sorral – és ugyanolyan kapacitású gabonaszárítóval szerelik fel. A zsákos vetőmag teljes értékű tárolására további, mintegy 3000 tonna csomagolt terméket befogadó raktár épül.
Ezzel lezárul a vetőmagtermelés fejlődésének harmadik szakasza, mintegy 6000 tonna vetőmag minőségi tárolásának és előkészítésének lehetőségével, ugyanakkor létrejött a termékminőség vizsgálatára, valamint az egyes gépek és legfontosabb munkaműveletek ellenőrzésére szolgáló laboratórium.
Végül a vetőmagkapacitások kiépítésének negyedik szakasza biztosította a növénytermesztés technológiai folyamatának végleges lezárását. Ezt az újonnan megépített, további 11 000 tonnás korszerű tárolórendszer tette lehetővé, a svéd Linde cég két, egymástól elválasztott vetőmag-előkészítő (semespremač) egységével, amelyek óránként egyenként 5 tonna kapacitásúak voltak. Itt speciális gravimetrikus asztalokat is beépítettek – olyan berendezéseket, amelyeket Jugoszláviába először hoztak be, azzal a céllal, hogy a már feldolgozott vetőmagból kiválogassák az összes nem csírázó szemet és a még esetleg jelen lévő hulladékot. A korszerű vetőmag-kukorica-szárító megépítésével megoldódott e fontos termék 1500–2000 tonna vetőmagjának előkészítése.
Fontos kiemelni, hogy a vetőmag-növények vetésszerkezeti aránya ebben az időszakban 65 és 75% között mozgott, ami az Elant a nagy vetőmag-termelők sorába emelte. Ehhez hozzá kell tenni az évi 12 000 tonna búzavetőmag-termelést, amely az összjugoszláv igények kb. 2,5%-át fedezték valamint a mintegy 1700 tonna kukorica-vetőmagot, amellyel az egyvonalas hibridek révén országban az össz bevetett terület kb. 5%-át látták el.
(folytatjuk)
Szöveg: Paraczky László
Fotó: Paraczky László gyűjteményéből
Megjegyzés: A cikk a szenttamas.rs hírportál Javni objekti u Srbobranu – Középületek Szenttamáson elnevezésű községi projektum keretében készült 2025 novemberében. A szöveg és a fotók bármilyen egyéb jellegű felhasználásához a szerző jóváhagyására van szükség.
dec 29, 2025 08:03 de.
