Az Elan mezőgazdasági vállalat rövid története (2. rész)

A szenttamási óriásvállalat közel 7000 polgárnak biztosított munkát és ezáltal megélhetést

A szenttamási Elan az 1960-as évektől nagy és összetett vállalat volt, amely mintegy 1500 állandó alkalmazottjával a község fejlődésének gerincét jelentette, és sok lakos számára biztos munkahelyet nyújtott. A mezőgazdasági óriásvállalat 1960-62-ben jött létre a Svinjogojstvo Mezőgazdasági Gazdaság és az Elan Élelmiszeripari Kombinát egyesítésével. Az integráció két évvel később folytatódott, amikor az Elanhoz csatolták a szenttamási, turiai és nádaljai földműves-szövetkezetek gazdaságait, a szenttamási Proleter és a nádaljai Prvoborac mezőgazdasági munkaszövetkezeteket, a Remont javítóműhelyt, valamint a szenttamási Mesar önálló hentesipari vállalatot (vállalkozást). Az Elan 1976-ban nyerte el végleges formáját, amikor szervezetébe beolvadt a Srbobran mezőgazdasági vállalat és a Napredak malom. Ezekkel az integrációkkal végleg egyesült Szenttamás község mezőgazdasága és élelmiszeripara, és ettől kezdve az Elan agroipari munkaszervezet nagy élelmiszer-termelővé alakult át.

Összefoglalónk első részében a mezőgazdasági óriásvállalat létrejöttével, az első tíz évben történt eseményekkel és a termeléssel foglalkoztunk. A folytatásban a később létrejött munkaegységeket és azok munkáját ismertetjük.

ZÖLDSÉGTERMESZTÉS

Az Elan keretében önálló, társult munkaszervezeti egységként működött a zöldségtermesztés is. Ez a munkarész a Gyümölcs- és szőlőoltvány-kertészet nevű kisvállalatból jött létre Szenttamáson, amelyet 1969-ben csatoltak a kombináthoz, valamint a növénytermesztési munkarésznek abból a részéből, amely paprikatermesztéssel foglalkozott.

Az Elan 1966-ban kezdett paprikatermesztéssel foglalkozni, először csak 50 hektáron. Az elért eredmények kiválóak voltak, ezért a beültetett területeket folyamatosan növelték, úgyhogy 1970-ben már 80 hektáron termesztettek paprikát. Ezzel párhuzamosan a termékválaszték is bővült. A paprikát belföldi és külföldi piacokon egyaránt értékesítették.

A vállalat szakmai kollégiuma és munkástanácsa úgy döntött, hogy az így csatolt kertészetből és a paprikatermesztéssel foglalkozó dolgozókból külön, zöldségtermesztésre szakosodott munkaszervezetet alakítanak. Emellett a munkástanács először 1969-ben sikertelenül, majd 1970-ben sikeresen döntött arról, hogy 6 hektáron üvegházakat építenek friss zöldségfélék téli és tavaszi termesztésére (ekkor épültek a ma is álló üvegházak az Újvidéki úton – a szerző megjegyz). A döntést az indokolta, hogy szükség mutattkozott a piac egész éven át friss zöldséggel történő ellátására, ezzel együtt a termelés intenzívebbé tételére. Emellett az üvegházi termelés nagy létszámú (akkor még kézi – a szerző megjegyz.) munkaerőt igényelt, ami részben növelte a község területén a foglalkoztatást is. A mindössze 35 alkalmazottat foglalkoztató kertészeti kollektívából és a növénytermesztési munkarész mintegy tíz, paprikatermelésen dolgozó munkásából 145 állandó alkalmazottal rendelkező munkaegység alakult. Az üvegház-munkaszervezet már 1971-ben, működésének első évében jó termelési eredményeket ért el.

A friss zöldség iránti piaci érdeklődés egyre nagyobb lett, ezért a kombinát szakmai szolgálata az üvegházi területek bővítésének lehetőségén gondolkozott, ugyanúgy, mint a szabadföldi zöldségtermesztés területeinek növelésén. Ugyanakkor fontosak voltak a zöldségtermékek választékának bővítési lehetőségei is. Az egyik döntő tényező, amely befolyásolja az üvegházak további bővítésére vonatkozó döntést, az a fűtés, vagyis az ehhez szükséges energiaforrás megoldása.

Fűtőanyagként először fűtőolajat (mazutot) használtak, amely meglehetősen drágának bizonyult, mivel az önköltségben az üzemanyag részesedése egyharmadot tesz ki. Reális esély mutatkozott a gázfűtésre való áttérésre, és vizsgálták a termálvízzel való fűtés lehetőségeit is. A szabad ég alatti termelés esetében a bővítésére vonatkozó döntés meghozatalakor a gépesíthetőségi folyamat volt a fő szempont. Mindezt figyelembe véve a zöldségtermesztési munkaszervezet kollektívája úgy döntött, hogy javaslatot tesz a munkástanácsnak: az 1975-ig tartó beruházási terv foglalja magában további 9 hektár üvegház létesítését zöldség- és virágtermesztés céljaira, valamint a 200–250 hektár szabad ég alatti zöldségterület megmunkálásához a szükséges gépek beszerzését (Poljoprivrednik, 1972).

Fontos megemlíteni, hogy az üvegház munkaegységben termelt áru hazai és külföldön történő értékesítése minden évben nyereséget hozott az Elannak, az itt dolgozók télen-nyáron stabil bért kaptak, de anyagilag a vállalat más egységeit is több alkalommal segítették.

SERTÉSTENYÉSZTÉS

A hagyományokat, a tapasztalatot és a személyi állományt figyelembe véve nem volt nehéz megállapítani, hogy a sertéstenyésztés az újonnan létrehozott óriásvállalatban önálló, specializált gazdasági egységként gyorsan fejlődhet. Így is történt. A kombinát működésének első évében ez a tevékenység társadalmilag elismert és piaci szempontból is értékelt volt, ami más mezőgazdasági ágazatokról nem volt elmondható. Innen ered a munkában mutatkozó lelkesedés és a termelési ág jelentőségének és perspektíváinak magas értékelése. Nem véletlen, hogy a beruházások sorrendjében azok élveztek elsőbbséget, amelyeknek a kombinátban fordulatot kellett hozniuk. 1965-ben megkezdődött a sertéstelep építése, és 1966-ban fejeződött be (ez a mai Mlaka rész keleti oldalán lévő sertéstelep – a szerző megjegyz.). A farmon az első naptól kezdve 15 szakember dolgozott: három agrármérnök, három állatorvos, két állategészségügyi technikus és hét mezőgazdasági technikus. A sertéseket kezdetben nyolc helyen tartották, de a telep megépítésével és a Mlaka-objektumok adaptálásával ez a szám három helyre csökkent, a régi hizlalda nyári-szezonális használatával együtt. Az újonnan épült és átalakított létesítmények lehetővé tették a termelés fejlesztését, különösen a termelékenység növelése szempontjából. Kezdetben a termelési folyamat egyes technológiai szakaszaira bontott munkamegosztás elve szerint alakult. Ezek: a takarmány-előkészítés és etetés, malac-nevelés, a hízósertés-termelés, valamint a szelekcióval és a tenyészanyag-termeléssel történő szaporítás. Az így elkülönített egyes folyamatfázisok, szakemberek és dolgozók csoportjaival, nagyon világosan meghatározott konkrét feladatokkal, széles lehetőséget kaptak a gyors és eredményes előrehaladásra, ami a gyakorlatban rövid időn belül megmutatkozott.

Nagyon fontos, hogy itt is a „zárt lánc” elv működőtt, ami annyit jelentett, hogy az állati takarmányt a kombinát saját takarmánykeverő üzemében állította elő, amelyet 1953-ban építettek, meglehetősen szerény technikai megoldásokkal, de a saját szükségletek mennyiségi és minőségi kielégítésére teljesen megfelelő módon feletették az állatokkal. Kezdetben egy, később két, esetenként három műszakban dolgoztak, elérve az évi 1200 vagonos kapacitást.

A saját takarmánykeverő „átmeneti raktár” elvén működött, a feldolgozás ráfordításaival növelt áron, így a kevert takarmány önköltségi áron került felhasználásra, ami újabb pozitív megoldásnak számított, hiszen a takarmányt helyben (vagyis a vállalaton belül termelték, keverték és tárolták).

A sertésfarmon nagyon jó egységnek számított a malacnevelés. Standard tartási körülmények között, a malacokat már 32–35 napos korban leválasztották az anyjuktól, ez a termelés óriási előrelépésnek számított, hiszen egy-egy anyakoca átlagosan 15 malacot ellett, amelyek hatvan nap után elérték a 20,5 kilogrammos átlag súlyt.

Ugyancsak kiváló egységként működött a hízósertések nevelése, majd miután a Mlaka-objektumokat bővítették, a hízók száma évről évre növekvő tendenciát mutatott. Így a farmról 1962-ben 9830, 1971-ben pedig már 25 519 hízósertést szállítottak külföldre, míg a teljes, tízéves időszakban összesen 131 514 hízót, több mint 12,7 millió kilogrammos össztömeggel.

TENYÉSZJÓSZÁGOK NEVELÉSE

A tenyészállatok kiválasztásának klasszikus módszereiről az utóbbi években áttértek a legkorszerűbb egyedi teljesítményvizsgálatra (performansz-teszt), elsősorban olyan objektív mérőszámokat használva a teszt végén, mint az ultrahangos mérések, a féltestek minőségének értékelése és egyéb mutatók.

A kooperációs termelés 1967-ben kezdődött a hízósertés-termelésben, 1969-ben pedig a malactermelésben. Ezt a termelési formát az egyéni termelők nagyon jól fogadták. Rövid időn belül a kooperációban 1000 koca, illetve évente 15 000 malac volt, majd gazdasági okokból ez a szám 600 kocára csökkent.

Ami viszont a szarvasmarha állományt illeti, a vállalatnak ez az egysége tíz év alatt leépült. Míg 1962-ben 4826 tehenet és hízójószágot tartottak, kilenc évvel később 398-ra csökkent a számuk. A csökkenés oka a betegségben keresendő, az addig 17 helyen lévő állomány egy helyre szorult. Nagy szükség mutatkozott az átszervezésre, hiszen a tej irán nagy volt a kereslet, az Elanban pedig egy-egy tehén évente 2475−3965 liter tejet adott, ami annyit jelent, hogy 1962 és 1972 között közel 30 millió liter telej értékesíthettek. Közel másfé évtizeden át kísérleteztek a hízójószág és a borjak nevelésével, és mindaz mellett, hogy tíz év alatt 3370 jószágot értékesítettek, a munkaegység folyamatosan veszteséggel zárta az évet. Ennek fő oka feltehetőleg a tenyésztésbe é a fejlesztésekbe beruházott aránytalanul kevés eszközben kereshető.

VÁGÓHÍD

A település északi szélén álló vágóhíd épülete igen rossz állapotban volt, felújítására csak 1974-ben került sor. A meglévő épületeket kibővítették, az adminisztrációs osztályt pedig külön épületbe helyezték át. A feldolgozás eleinte régi berendezésekkel, pár évvel később már új gépekkel történt. A vágóhídi munkaegység évi 5000 tonna levágott és feldolgozott kapacitású volt. A húst és húskészítményeket a Szenttamáson és Újvidéken lévő négy-négy hentesüzletben értékesítették.

Az Elan vállalat folyamatosan a gazdasági eredmények növelésére törekedett, ehhez szükség volt a jó termelési technológiára és a hizlalási eredményekre, megfelelő hús- és takarmányárakra, valamint a piacon lévő versenyképességre.

ÖSSZEGZÉS:

Fejlődésének csúcspontján, a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején az Elan 1500 dolgozót foglalkoztatott, körülbelül 8 000 hektár társadalmi tulajdonban lévő szántóföldet művelt meg, amelyből 33% vetőmag-termesztésre, 7% zöldségtermesztésre szolgált, míg 1840 hektárt öntöztek. Ezzel az Elan az ország mezőgazdasági termelésének élvonalába került, mivel kevés mezőgazdasági szervezet fordított ekkora területeket vetőmag-növényekre és zöldségtermesztésre. A termékeny talaj és előállított nagy hozamú vetőmag, a szaktudással és a szorgalmas munkával párosulva rekordterméseket eredményezett: a búza hozama meghaladta a 6 tonnát hektáronként, és az Elan évente mintegy 40 ezer tonnát szállított ebből saját malmának, a többit a piacon értékesítették. Kukorica vetőmagot 800 hektáron termesztettek, és több mint 3000 tonna szemestermést takarítottak be. A legnagyobb területet azonban kukorica foglalta el: 2000 hektáron vetették, és volt olyan év, amikor 80 000 tonna termett. Cukorrépa 1000 hektáron, napraforgó 500 hektáron, szója pedig 600 hektáron termett. A zöldségek közül a legnagyobb területet a borsó foglalta el – 400 hektárt, amelyet korszerű kombájnokkal takarítottak be, és a feldolgozóüzem közelsége miatt zsenge állapotban dolgozták fel, így kiváló minőségéről volt ismert. A zöldbab több száz hektáron termett, a paprika 100 hektáron, az öntözött területeken pedig sárgarépát, uborkát, káposztát, céklát és más, saját feldolgozásra szánt zöldségeket termesztettek.

A búza, a kukorica, a napraforgó, a borsó és a takarmányrepce vetőmagját saját üzemben szárították és dolgozták fel, az itt előállított kukorica-vetőmagot pedig a világ számos országában ismerték. A malom évente 12 000 tonna búzát őrölt meg, mellette siló is működött. A spirituszgyár évente 400−800 ezer liter alkoholt állított elő, amely kiváló minőségéről volt ismert, és országszerte értékesítették.

Az Elan farmján évente mintegy 30 000 malacot választottak le az 1200 tenyészkocából álló állományból, ezeket meghizlalták, majd a vágóhídra szállították, ahol évente 5 000 db sertést dolgoztak fel. A vágóhídon féldisznót és félkész húskészítményeket állítottak elő. A piacra szánt állattenyésztési termékeket, a húst és a takarmányt az Elan a saját tulajdonban lévő, 19 üzletében értékesítette Szenttamáson, Újvidéken, Óbecsén és Törökbecsén. Kiemelhető továbbá, hogy az Elan saját takarmánygyárában önállóan állította elő az állati takarmányt, mindenféle koncentrátumot és kiegészítő keveréket, valamint vitamin- és ásványianyag-tartalmú antibiotikus adalékokat, amelyből a kooperánsok (szolgáltatásos hizlalást vállalók – a szerző megjegyz.) is kaptak.

A legkorszerűbb üzem a zöldség- és gyümölcsfeldolgozó gyár volt, amely évente 15 000 tonna különféle terméket – befőttet, savanyúságot, kompótot, fagyasztott zöldséget és gyümölcsöt szállított külföldre. Az árut a vevők minden alkalommal valutában fizették. Üveg-, fém- és műanyag csomagolásban mintegy 50 féle termék került a hazai és a külföldi piacokra, míg a 6 hektáros üvegházban és a fél hektáros fóliasátorban több zöldségféle-palántát neveltek a szabad ég alatti termesztéshez. Az üvegházban és a fóliasátorban évente körülbelül 1000 tonna zöldséget és több millió palántát állítottak elő.

Termékeit az Elan a hazai piac mellett külföldön is értékesítette: feljegyzések szerint 1985-ben a belföldi piacra több mint 210 ezer tonna különféle terméket szállított, míg a külföldi piacokra 1000 tonna vetőmag-kukoricát, 10 000 tonna kukoricát és több mint 2000 tonna zöldség- és feldolgozott gyümölcsöt (ajvárt, kompótot, lekvárt…) exportált. Az Elan standjai számos hazai vásáron és gazdasági rendezvényen megjelentek, alkalmanként külföldön is. Az Újvidéki Nemzetközi Mezőgazdasági Vásár, a Zágrábi Vásár, valamint a budvai, szkópjei és más városokban rendezett vásárok látogatói is megismerhették az Elan árukínálatát. A kiváló minőségű feldolgozott termékekért, szántóföldi, állattenyésztési és kertészeti termékekért a vállalat számos elismerést és díjat nyert el.

Sajnos a múlt század kilencvenes éveiben az Elan veszteségesen működött, majd végül 2009-ben csődeljárás keretében megszűnt. Az óriásvállalat a megszűnése súlyos nehézségeket okozott Szenttamáson, hiszen a dolgozók nagy része munka nélkül maradt. Sajnos, az Elanból létrejött kisebb magánvállalkozások nem voltak képesek betölteni azt az űrt, amely a vállalat megszűnésével keletkezett.

Szöveg: Paraczky László

Fotó: Milenko Genčić és Paraczky László archívuma,

Források:

1. Poljoprivrednik, Dnevnik, Novi Sad, 1972.

2. M. Genčić: Poljoprivredni kombinat Elan, Dnevnik, Novi Sad, 1976.

3. Statistički godišnjak, PZS, Novi Sad, 1983.

4. Dr. Radoslav J. Subić: Zabeleške iz varoši Srbobranske, Matica srpska, Novi Sad, 2005.

5. Poljoprivredni Kombinat Elan,1962−1972, Srbobran, april 1972.

6. ekas.rs/prirodna-bogatstva/plodne-njive/

7. Elan Srbobran, brošura povodom 25 godina postojanja preduzeća, Srbobran, 1987.

8. SO Srbobran, Program podrške za sprovođenje poljoprivredne politike i politike ruralnog razvoja za 2021. godinu na teritoriji opštine Srbobran, 2021.

Megjegyzés: A cikk a szenttamas.rs hírportál Javni objekti u Srbobranu – Középületek Szenttamáson elnevezésű községi projektum keretében készült 2025 novemberében. A szöveg és a fotók bármilyen egyéb jellegű felhasználásához a szerző jóváhagyására van szükség.