Értékteremtés a szórványban is

Magyar Szó élőújság Szenttamáson

Teljesen megtelt a Szenttamási Népkönyvtár csütörtök este, ahol a Magyar Szó élőújságot tartott. Az eseményen jelen volt Erdődi Edvina, a Magyar Szó-ház igazgatója, Diósi Árpád és Máriás Endre főszerkesztő-helyettesek és szerkesztők, valamint a helybéli jól ismert tudósító, Paraczky László is. A beszélgetést Kállai Göblös Nikoletta moderálta, és egy egységes képet adott a Magyar Szó munkájáról és a napilap szórványban betöltött szerepéről.

Az est elején elhangzott, sok éve annak már, hogy Magyar Szó élőújságot tartottak Szenttamáson, de Erdődi Edvina megígérte, nem várnak ilyen sokat a következő alkalommal, hamarabb eljönnek az itt élő olvasókhoz, hiszen, ahogy ő fogalmazott, a szenttamásiak megérdemlik azt, hogy kiemelten foglalkozzanak velük. Rámutatott, hogy hosszú éveken keresztül nem volt a Magyar Szónak újságírója ezen a térségen, de jó néhány éve annak, hogy Paraczky László oszlopos tagja lett az újságnak. Úgy véli, hogy a napilap azzal is megmutatja az erejét, hogy április 2-án három munkatársa veheti át a Vajdasági magyar Újságírók Egyesületének kitüntetéseit, a szórványdíjat éppen a szenttamási tudósítónk. Erdődi Edvina továbbá arról is beszélt, hogy a 82. évében járó napilap magában hordozza azt az erősséget is kitartást, amely a vajdasági magyar közösségre is jellemző. Bemutatta a decemberben átadott Magyar Szó Sajtó és Nyomdamúzeumot, hiszen országos szinten ez az első ilyen létesítmény, és nagyon sokan kíváncsiak rá már most úgy, hogy hivatalosan még meg sem hirdették a nyilvánosság számára a látogatási időpontokat. Az igazgató zárógondolatként kifejtette, milyen fontos és felelősségteljes szerepe van a Magyar Szónak, hiszen kiáll a kisebbségi lét és a magyar anyanyelvi szintű használata mellett, és örökítse tovább generációkon át.

Diósi Árpád felszólalásának első részében a nyomtatott sajtó fontosságáról beszélt, annak értékmegőrző szerepéről. Kiemelte, hogy az internet egyre erősödő jelenléte miatt sokan elkezdték temetni a nyomtatott újságot, viszont úgy érzi, hogy nem kellene ezt éreznünk, mert az, hogy egy ilyen kis közösségnek, mint a vajdasági magyarságnak, nyomtatott napilapja van, hatalmas érték és presztízs. Az online kiadással kapcsolatban rámutatott, hogy az a médiaházak és portálok között zajló versenyben játszik nagy szerepet, de számos új audio-vizuális tartalommal is bővülhet így a Magyar Szó kínálata, mint pl. a Magyar Szó Taxi vagy a Magyar Szó Extra. A Közélet rovat szerkesztőjeként kiemelte, bár számos más rovaton is dolgozik, mégis ez áll a legközelebb a szívéhez, hiszen ő is a szórványból érkezik. Bezdáni származásúként tudja, mennyire fontos, hogy a kisebbségben élő magyarság olvashasson önmagáról az újság hasábjain, hogy hírt adjanak az ő tevékenységükről is. Ebben játszik nagyon fontos szerepet Paraczky László, aki az ilyen területek hírhozójaként dolgozik nap, mint nap. Az élőújságon elmesélte, hogyan lett ő rádiósból újságíró, azt, hogy még akkor sem tud kikapcsolódni, amikor ott lenne az ideje, és egy nyaralás alkalmával is képes megírni az ott zajló történéseket, eseményeket, látványosságokat. A környéken mindenki ismeri, és jól tudják, kihez kell fordulni, ha a lapok hasábjain szeretnék viszontlátni a saját eseményüket. Az esten az is elhangzott, hogy ő egy olyan munkatárs, akire bármikor számítani lehet, és szerkesztője jól tudja, hogy mindig van a tarsolyában egy-két, vagy éppen másik tíz tartalék anyag.

Az élőújság alkalmával megismerhették a Magyar Szó kiadványait is, a Naptár legutóbbi számát, illetve Máriás Endre: Terasz című tárcakötetét, valamint az általa és Mihályi Katalin által szerkesztett Keverem, kavarom című gyermekszakácskönyvet. Máriás Endre elárulta, a tárca egy nagyon izgalmas újságírói műfaj, viszont egy időben feledésbe merült. Elmagyarázta, az a sajátossága, hogy részben valós elemeket tartalmaz, részben pedig fikciót, és valahol az irodalom és az újságírás határán billeg. Úgy érzi, hogy ezek a szövegek, amelyek pl. a Terasz c. kötetben is megtalálhatóak, akkor teljesednek ki igazán, amikor elolvassák őket, és elindul bennünk egy folyamat, eszükbe jut egy gyermekkori élmény. Rámutatott, jó néhány évnyi „termés” található ebben a könyvben, összesen 150 szöveget foglal magába. Úgy érzi, hogy ez a kiadvány már túllépett az önkifejezésen, és ő maga is, mint szerző, arra szeretett volna törekedni, hogy azzal, amit létrehoz, másoknak adjon valamit. A Keverem, kavarom című szakácskönyvvel kapcsolatban visszaemlékezett arra az izgalmas munkafolyamatra, amely körülvette ezt az egész projektet. Ahogyan fogalmazott, egy igazi örömmunka volt a szerkesztők és minden rajta dolgozó számára, hiánypótló kiadványként gondolnak rá. Elmondta, a gyűjteménybe olyan receptek kerültek, amelyeket a kisgyermekek szülői segítséggel, a nagyobbak azonban már egyedül is elkészíthetnek. Emellett edukatív jelleget is adtak neki azáltal, hogy a hungarikumokra nagy hangsúlyt fektettek. A könyvben szereplő receptek mellé kis történeteket kapcsoltak, emellett egy QR-kóddal a hozzá tartozó videót is megtekinthetik az olvasók.