Amikor 2010−2011-ben akadozni kezdett a magyar nyelvű tájékoztatás Szenttamáson, alternatív megoldásként felmerült bennem egy magyar nyelvű weboldal készítése, ahol az olvasók naprakész információk révén azonnal és később is tájékozódhatnak mindarról, ami a községben történt, és ahol a magyar közösséget közvetlenül is érintő események dominálnak. Sok huzavona, adminisztrációs nehézség (különböző engedélyek, jóváhagyások, regisztráció stb.) után elkezdődött a szenttamas.rs portál belülről történő „töltése”. A weboldal (akkor még szerény tartalmakkal) 2012 december végén, egészen pontosan karácsony előtt egy nappal indult. Több száz cikk és fotó publikálását követően közel két évre volt szükség ahhoz, hogy az olvasó komolyan vegye a munkánkat. Az akkor napi 100-150 fős olvasótábor hamarosan a háromszorosára ugrott, így Németh Dezső, az oldal techinkai szerkesztője, Horváth Futó Hargita lektor, és jómagam teljes erőbevetéssel dolgoztunk a fejlesztéseken. 2014-től muszáj volt regisztrálni a weboldalt, megváltoztatni az Alapszabályzatot, és onnantól helyi hivatalos magyar nyelvű tájékoztatási eszköz lettünk. A fő célunk az volt (és maradt), hogy elsősorban szenttamási eseményekről, történésekről, intézmények munkájáról tudósítsuk az olvasókat, így az első naptól kezdve követjük az önkormányzat munkáját is. Akkor még mindhárman önkéntesen dolgoztunk, vagyis a szövegek és a fotók publikálása munka mellett történt.
Közel 9000 szerzői szöveg és több tízezer fotót követően az irányelv 13 munkaév után a mai napig nem változott. Naprakész információkkal, fotókkal, közleményekkel jelentkezünk. Az utóbbi hat évben Zsúnyi Tibor atyának köszönve rendszeresen beszámolunk az egyházi eseményekről is. Hogyan sikerült szinte a semmiből fenntartani egy ma is működő és olvasott magyar nyelvű weboldalt? Nehezen. Szilárd elszántság, kitartás és akarat kell hozzá. Útközben megedződtünk. Az első naptól fogva igyekeztünk korrekt kapcsolatot kialakítani az életünkhet meghatározó intézményekkel, testületekkel, és beszámolni mindenről, ami az egyszerű polgárokat, mindennapjaikat érinti. Lehetetlen elkerülni a kritikai jellegű írásokat, azonban fontos tudni, hogy afféle száguldó falusi riporterként elsősorban azokat az információkat gyűjtöm és írom meg, amelyek közvetve, vagy közvetlenül érintik a szenttamási magyar közösség életét, mindennapjait. Több alkalommal kaptam hideget és meleget azért, mert nem vesszük át a közösségi oldalakról (egyéni) gondolatokat, véleményeket, mondandót. Tudni kell, hogy a közösségi oldalakon megjelent írások (és fényképek) az mellett, hogy nem hivatalosak, néha fedik ugyan a valós történetet, vagy annak részleteit (külsejét), amelyeket által felszínesen közölnek az olvasók ezt-azt. Az ilyesmiből azután legtöbbször hozzászólás-sorozatok keletkeznek, amelyek olvasottak ugyan, de pár nap múlva az olvasók elfelejtik az eseményeket. Írni mindenkinek szabad és lehet. Bármit és bármiről. Ezzel szemben a hivatalos portálon nagyon oda kell figyelni, hogy mit publikálunk, ugyanis a közlendő cikkben már egy tévesen szerkesztett mondat is kétértelművé teszi az információt. Az elmúlt 13 év alatt az út hullámhegyeken és hullámvölgyeken keresztül vezetett, de a gyakori támadások, kritikák, zsarolások ellenére sikerült megmaradni, fennmaradni, sőt fejleszteni a portált és haladni előre.
Rocky, a filmvászon hőse egy alkalommal azt mondta fiának, hogy bármi történik, a legfontosabb talpon maradni:
„…..Bármilyen tökös srác vagy, térdre kényszerítenek ha hagyod és soha nem engednek felállni. Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet. De nem az számít, mekkorát ütsz, hanem hogy mennyi ütést állsz ki, mikor talpon kell maradni. Bírni kell a pofont, és muszáj menni tovább. Csak így lehet győzni, megmaradni…”
És mindig talpon maradtunk. A tapasztalat azt mutatja, hogy az élet fogalmának ilyen filozófiai megközelítése egyáltalán nem fikció, mert lépten nyomon szembesülünk a nehézségekkel. Tény az, hogy az élet színpadán minden alkalommal egyenesen kell állni és maradni. Lehet, hogy megtapsolnak, lehet, hogy kifütyülnek, de legfontosabb a talpon maradás.
Végül engedjenek meg egy szerény születésnapi statiszikát, amire büszkék vagyunk. December 3-ától 29-éig összesen 177 754 olvasónk nézett be hozzánk. A legtöbben az Elan vállalat történetéről szóló cikket olvasták (19 905 fő), Pulai András tanár úr életéről december 13-án megjelent cikket 15 219-en, a Helyünkre kerültek a karácsonyi fenyők című írásnak pedig 11 966 olvasója volt. A számok önmagukért beszélnek, mindez pedig erőt ad a folytatáshoz. Hogy érdemes csinálni, hogy fontos hitelesen és pontosan tájékoztatni a szenttamási magyar közösséget, amely itthon, és a határokon túl a weboldalon folyamatosan követi a helyi eseményeket. Kicsik vagyunk, szerények maradtunk, és örülünk, amikor benéznek hozzánk.
A stáb nevében minden kedves olvasónak erőt, egészséget és sikerekben gazdag új esztendőt kívánok.
Paraczky László
jan 04, 2026 10:14 de.
