Kisebb megszakításokkal több, mint százéves húsvéti hagyományt ápolnak Szenttamáson
A szenttamási Krisztus-katonák Bácskában egyedülálló vallási és közösségi jelenséget képviselnek, amely a hit, az összetartozás és a hagyományok ápolására épül. A „katonák“ elnevezés csupán jelképes, és nem valódi katonai szervezetre utal, hanem olyan hívő emberek közösségére, akik elkötelezetten követik Jézus Krisztus tanításait, a hívőkkel együtt imádkoznak a jóért, az igazságért és a hitük megőrzéséért.
A húsvéthoz kapcsolódó szokás bizonyíthatóan az 1910-es években került Szenttamásra. Krisztus-katonák feladata húsvétkor régen, a papok kísérése, illetve a szentsír őrzése volt. A papok kísérésére azért volt szükség, mert olyan sokan betömörültek a templomba, hogy a pap már nem tudott közlekedni az oltár előtt, felmenni a szószékre, és a tolongás miatt az áldoztatás is nehézségekbe ütközött. A katonák feladata az volt, hogy utat törjenek a papnak, a parókiáról a templomba kísérjék, a mise után pedig vissza. Manapság megváltozott a kép, a katonák a szentsírnál a nagypénteki sírba tételtől a szombat esti feltámadásig szolgálnak és bekapcsolódnak a feltámadási körmenetbe is. A pap be- és kikísérése hagyomány megmaradt. Teljes díszben, vigyázban állva követik a szentmisét, felajánláskor leveszik a kucsmájukat és letérdelnek.
A szenttamási Majoros Ferenc egykori Krisztus-katona elmondta, a szentsír őrzését édesapja nagyapjától vette át, később jómaga, három éve pedig Ákos fia folytatja e szép húsvéti hagyományt.
‒ Nagyapám, akit ugyancsak Majoros Ferencnek hívtak, 1914-ben született, és a két világháború között volt Krisztus-katona. A II. világháború utáni kommunista időszakban nehéz volt a hagyományt újraéleszteni, de nagyapám, miután 1952-ben harangozóként a templomhoz került és titokban betanított 12 legényt, akik 1953-ban nagypénteken este már őrt álltak a szentsírnál. Nagyszombaton félórás váltásokban egészen az éjféli miséig vigyázták Jézus sírját, húsvétvasárnap pedig részt vettek az ünnepi szentmisén. Ekkor még nem mentek ki a templomból. 1956-tól a katonákat először kísérték lányok, erről fénykép is készült. 1957-ben húsvétkor nagy ünnepi szentmisét tartottak, amelyen a Szenttamáson tartózkodó 1956-os, magyarországi menekültekkel együtt két idemenekült vendégpap is jelen volt, ez szintén fotóval igazolható. Onnantól kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan voltak Krisztus- katonák Szenttamáson – mesélte Majoros Ferenc.
Szavai szerint miután nagyapja idős korára nem vállalta a katonák betanítását, a hagyományt úgy őrizték meg, hogy a tennivalókat és szabályokat generációról generációra adták tovább.
‒ A hetvenes évek végén a hagyomány ‒ elsősorban szervező-oktató hiányában el-elmaradozott, majd megszűnt. 1988-ban a néhai Bezalló István, Gertner Sándor és Brasnyó Gergely az egyházközségi tanács képviselői felkeresték az édesapámat, és megbeszélték, hogy húsvétkor újra felelevenítik ezt a szép hagyományt. Újraindult tehát az egész, majd 1998-tól én is beálltam Krisztus-katonának. A legények tanítását Gergő bácsi kérésére 1999-ben vettem, át és egészen 2007-ig sikerült minden évben megszervezni a sír őrzését. Utána egy újabb szünet következett, majd tíz évvel ezelőtt a Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klub felkérésére ismét elkezdtük a katonák betanítását – mondta Majoros Ferenc.
A katonák öltözéke 1910 óta nem változott: fekete öltöny, fehér ing, csizma, kucsma és természetesen a kard. Legtöbbször tizenketten vannak. Fontos, hogy komoly, magabiztos egyéniségek, hogy jó fizikai állóképességgel rendelkezzenek, továbbá hogy templomba járó keresztények legyenek.
A Krisztus-katonák között sok fiatal talál közösségre és értelmet, hiszen itt olyan értékeket tanulhatnak meg, mint a tisztelet, a felelősségvállalás és az egymás iránti szeretet. Ez különösen fontos a mai világban, ahol sokszor nehéz eligazodni az erkölcsi kérdésekben.
Összességében a szenttamási Krisztus katonák nemcsak vallási, hanem társadalmi szempontból is fontos szerepet töltenek be, hiszen hozzájárulnak a közösség összetartásához. Jelenlétük azt bizonyítja, hogy a hagyományok és az értékek továbbra is élnek, és képesek irányt mutatni a jövő generációi számára is.
Forrás: Magyar Szó, Paraczky László
Fotó: Paraczky László
ápr 07, 2026 10:36 de.
