A virágvasárnapi szertartással kezdetét vette a keresztény év legfontosabb időszaka, a nagyhét. Ez a nap sajátos kettősséget hordoz: egyszerre ünnepli a győzedelmes király érkezését és készít fel bennünket a megváltó szenvedésére.
Ünnepi bevonulás és a Passió
A szentmise kezdetén közösen megszenteltük a barkaágakat, majd az ünneplő közösség énekelve vonult be a templomba. Ezzel a gesztussal idéztük fel Jézus dicsőséges jeruzsálemi bevonulását, amikor a nép pálmaágakkal és hozsannával köszöntötte őt. A liturgia hangulata azonban hamar elmélyült: az evangélium helyett idén is a Passiót, Jézus szenvedéstörténetét hallgattuk meg, amely kendőzetlenül tárta elénk az utolsó vacsora, az elárultatás és a kereszthullás drámai eseményeit.
Lélekemelő lezárás
Az áldozást követően a templom csendjében Kovács Blanka tanárnő előadásában csendült fel az Aranymiatyánk. Ez a mély értelmű népének méltó módon foglalta össze a húsvéti misztérium lényegét, segítve a híveket, hogy ne csak értelemmel, hanem lélekkel is ráhangolódjanak az előttünk álló napokra.
Útravaló a nagyhétre
Keresztény hitünk központi eseménye a húsvét, a feltámadás örömhíre. Ahhoz azonban, hogy valóban átélhessük az ünnep fényét, végig kell járnunk a szenvedés útját is. Buzdítunk mindenkit, hogy a következő napokban vegyen részt a nagyheti szertartásokon, hogy közösen élhessük át a megváltás titkát.
(A fotók a vasárnap esti szentmisén készültek)
P. L.
márc 30, 2026 19:57 du.
