Több mint másfél évszázada őrzi a helyi magyarság vallási és kulturális örökségét a megújított Kálvária
A szenttamási Kálvária 1868-ban épült, és mára a helyi magyarság összetartásának egyik fontos jelképévé vált. 2001 óta minden év augusztus 19-én, Szent István napjának előestéjén itt tartják az államalapító ünnepéhez kapcsolódó szabadtéri szentmisét. A megújított stációk és a szenvedő Krisztus-kápolna a helyi vallási és kulturális örökség fontos részét képezik. Az idei tábori misét is megtartották, amelyet Zsúnyi Tibor helyi plébános celebrált.
‒ 25 évvel ezelőtt, augusztus 19-én msgr. Pénzes János akkori megyéspüspök áldotta meg a Kálváriát. Nagyon érdekes, hogy a Kálváriához kapcsolódik a Szenvedő Krisztus-kápolna, amely azt hiszem, egyedülálló az egész egyházmegyében. A Kálvária Szenttamás azon részén található, amelyet inkább magyarok laknak. Valamikor felmerült az a gondolat is, hogy talán egy kis kápolnát kellene építeni ezen a részen, hiszen ide húzódtak inkább a magyar anyanyelvű, katolikus emberek – magyarázta Zsúnyi Tibor.
Elmondása szerint a második világháborút követően a területet évtizedeken át elhanyagolták. A Kálvária felújítását a kilencvenes évek második felében a Paska család kezdeményezte, és 2001-re fejezték be. A helyiek ma büszkék arra, hogy Szenttamás magyarságának egy szép és méltó Kálváriája van, amely hitük kifejezője és az összefogás emlékműve is egyben.
‒ Nagyon sok helyen az egyházmegyékben az a szokás, hogy a temetőkben helyezik el a Kálváriát, mert valahogy összenőtt a kettő, vagy inkább természetessé vált, hogy így a Kálvária látogatottabb. Nem sok helyen van olyan, hogy a kápolna és a stációk különálló egységet alkotnak, elkülönülve a temetőtől. Más vajdasági Kálváriáktól eltérően a szenttamásit évente három alkalommal is használjuk. Nagypénteken keresztúti ájtatosságot, augusztus 19-én, Szent István ünnepének előestéjén szentmisét, szeptember 14-én, a helyi Szent Kereszt felmagasztalása-templom búcsúján pedig ismét keresztúti ájtatosságot tartunk itt – mondta a szenttamási plébános.
Három év munkája és összefogása
Az évtizedekig elhanyagolt terület megtisztítását és a Kálvária felújítását a Paska család kezdeményezte. Az utca lakóival közösen megkeresték az illetékeseket, a Graditelj munkaszervezetet és a hitközség vezetőit, hogy segítsenek megmenteni a Kálváriát. A kezdeményezések azonban sokáig süket fülekre találtak. Akkor még kevesen hittek abban, hogy az egykor elhanyagolt területből egyszer az összefogás jelképe válhat.
Végül szinte a semmiből, néhány vállalat támogatásával és rengeteg önkéntes munkával, három év alatt sikerült felújítani ezt a rendkívül értékes létesítményt.
‒ A nagytakarítás valójában már 1996-ban elkezdődött, és 1997-ben folytatódott, mert ez az egész terület egy nagy szeméttelep volt. Az egyház képviselőivel és az utca lakóival közösen kitakarítottuk a területet, és csak ekkor váltak láthatóvá a Kálvária romjai. A stációk újjáépítése 1998-ban kezdődött. Az első stáció ledőlt, de a többi is nagyon rossz állapotban volt, ezeket is rendbe hoztuk. A nagyon rossz állapotban lévő bejáratot 1999-ben teljesen lebontották, majd az önkéntesek újrafalazták, ezt követően pedig az egész területet körülkerítettük. Egy évvel később nekiláttunk a kápolna rendbetételének is. Anyagiak híján akkor még csak kitakarítottuk, és elhordtuk a törmeléket. Ugyanezen év őszén Tari István író közbenjárására támogatást kaptunk a stációképek elkészítésére. Ezeket, valamint az oltárképet Morvái László, a Magyar Művészeti Akadémia tagja készítette különleges eljárással, háromszáz éves garanciával. A művész úrnak csak az volt a kérése, hogy a képeket azonnal be kell építeni. Ekkor indult meg igazán Szarvas Péter atya és a helyi közösség részéről az adománygyűjtés. Lassan beindult a munka: megkezdődött a kápolna falazása, a vakolás és a betonozás – sorolta Paska Klára.
Hozzátette: mindenki a maga lehetőségeihez mérten, a saját területén segített, ahogyan és amivel csak tudott.
‒ A kőfaragók kereszteket adományoztak, valamint márványlapot az oltárra. 2001. június 23-ára vártuk a művész urat, ekkor hozták meg a tűzzománcból készült stációképeket, amelyeket betonba kellett beépíteni. Augusztus 19-ére minden a helyére került, és akkor került sor a Kálvária felszentelésére – mondta Klára.
A közösség öröksége
A szenttamási Kálvária azóta is áll, és nap mint nap nemcsak a helyiek, hanem külföldről érkező látogatók is felkeresik. A ma is élő és használatban lévő Kálvária annak a közösségi összefogásnak állít emléket, amely az 1990-es évek második felében lehetővé tette a megmentését és újjáépítését.
Büszkeséggel tölti el mindazokat, akik annak idején elindították a kezdeményezést, hogy a szenttamási Kálvária ma nemcsak a hit, hanem a helyi magyarság összetartásának és tenni akarásának is egyik legszebb jelképe.
Szöveg és fotó: Paraczky László
aug 27, 2026 07:23 de.
