Dr. Káich Katalin
(1943–2024)
Zomborban született, itt végezte el az általános iskolát és a gimnáziumot. 1965-ben az Újvidéki BTK Magyar Tanszékén diplomált. 1973-ban Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 1978-ban az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Tanszékén szerezte meg a doktori fokozatot. 1963-tól 1965-ig tanárként dolgozott a Svetozar Miletić Általános Iskolában. 1965 és 1968 között magyar és angol nyelvet tanított a zombori Technikai Iskolában. 1968-tól 1970-ig a Zombori Levéltár levéltárosa. 1972-től a Hungarológiai Intézet asszisztense, 1979-től tudományos munkatársa, 1990-től tudományos tanácsosa. 1992-től egyetemi rendes tanár az újvidéki Magyar Tanszéken. 2006-ban alapító dékánja a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karnak. 2008 és 2010 között az Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógiai Karán, 2010-től az újvidéki Magyar Tanszéken vendégtanár. Az Újvidéki Egyetem szenátusa 2012-ben a professor emeritus címet adományozta munkásságáért.
Szenttamáshoz is több szállal kötődött. Káich Katalin személyében barátra, támogatóra leltünk. Megalapítása óta segítette a Gion Nándor Emlékház munkáját. 2012 februárjában a Gion Nándor Napok keretében a Szenttamási Népkönyvtárban megnyitotta a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet Kálváriáink – A vajdasági kálváriák kiállítását, amelynek szerzője Beszédes Valéria néprajzkutató volt. 2013-ban A novella napja című díjkiosztó műsoron az ő beszédét követően lepleztük le Fuszkó István szenttamási fafaragó Kárókatonák című faszobrát. 2014-ben a Gion Nándor Regény- és Novellapályázat zsűrijének tagja volt (képünk a díjátadó ünnepségen készült). 2015-ben részt vett az emlékház orosházi bemutatóján a Justh Zsigmond Városi Könyvtár és a Petőfi Művelődési Központ közös szervezésében, s megnyitotta a könyvtár előterében a Visszatekintés ‒ Neobarokk épületek Szenttamáson című kiállítást. Beszédében kiemelte, hogy az építészetben a mai napig megtalálhatók azok a jegyek, amelyek a nemzet összetartozását mutatják, a kultúra ugyanis, nemzetiségtől függetlenül, olyan kapocs, amely a földrajzilag összetartozókat összeköt(het)i.
A Hét Nap hetilapban Szenttamásnak van mit felmutatnia címmel (2012.05.16., 20. szám) írt könyvismertetőt a De historia urbis nostrae II.– Srbobran–Szenttamás– St. Thomas című monográfiáról, amely a szenttamási helytörténeti kiadványok sorozatban jelent meg: „Az agyonglobalizált világban igen fontos a teljes értékű önismeret, azaz annak a kérdésnek az egyértelmű megválaszolása, hogy ki is vagyok én tulajdonképpen, minthogy a kettős identitás meg a migrációs folyamatok előidézte transznemzeti identitás immár nemcsak európai, hanem világviszonylatban is tetten érhető társadalmi jelenség, tudományos vizsgálata pedig már folyamatban van. Csak üdvözölni lehet azt a közösséget, mely önerejére támaszkodva önismeretét elmélyítendő igyekszik múltját feltárni, de jelenét is kideríteni és megérteni. A Szenttamási Népkönyvtár De historia urbis nostrae II. címmel újabb helytörténeti tanulmányokat jelentetett meg. Szenttamásnak van mit felmutatnia, s itt most nemcsak Gion Nándorra meg Végel Lászlóra szeretnék utalni, hanem magára a közegre is, amely a művelődés számos megnyilvánulási formájának tudott és tud otthont adni. A köréből kikerült, jelentős életpályát magukénak mondható egyének éppúgy öregbítik a kisváros hírnevét, mint azok a otthon munkálkodók, akik a hagyományőrzés nemes feladatát vállalták/vállalják magukra.” Szülővárosának, Zombornak a hírnevét ő is öregbítette.
Káich Katalin egy tehetséges szenttamási fiatal iskoláztatását is támogatta.
A tudomány és a kultúra iránti elkötelezettségét, karizmatikus személyét szívünkben örökké megőrizzük, s példaként tekintünk rá.
Horváth Futó Hargita
nov 21, 2024 12:19 du.
