Szakemberek szerint a talaj megóvása és a gazdálkodási gyakorlatok gyors átalakítása a jövőben nélkülözhetetlen a termeléshez
A regeneratív mezőgazdaság – erőteljes eszköz a klímaváltozás jelentette kihívásokhoz való alkalmazkodásban elnevezéssel szerveztek szakmai konferenciát Verbászon. A Drago Jovović Sportközpont üléstermében tartott rendezvényen agronómusok, talaj- és vízügyi szakértők, valamint mezőgazdasági termelők szólaltak fel. A konferenciát a verbászi Ökológiai Mozgalom, az Európai Unióhoz való csatlakozás 27. fejezetével foglalkozó Nemzeti Konvent Környezetvédelem és klímaváltozás munkacsoportja, valamint a verbászi önkormányzat szervezte.
Ratko Đurđevac, az Ökológiai Mozgalom elnöke és a konferencia moderátora bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy a regeneratív mezőgazdaság olyan termelési forma, amely helyreállítja a talaj egészségét, védi a vízkészleteket és a biológiai sokféleséget, hatékonyabban használja ki a természetes folyamatokat, csökkenti a külső inputanyagok iránti igényt, valamint növeli az ellenálló képességet az éghajlati és egyéb kihívásokkal szemben.
A felszólalások során szó volt Szerbia 2026–2032 közötti időszakra vonatkozó talajvédelmi programjának tervezetéről, továbbá a regeneratív mezőgazdaságról mint az alkalmazkodás és az éghajlati kihívások kezelésének hatékony eszközéről. A résztvevők megvitatták Vajdaság természeti adottságait és a talajminőség megőrzésének kihívásait is, különös tekintettel Kúla, Verbász és Szenttamás térségére, valamint a mezőgazdasági gazdaságokban már összegyűjtött tapasztalatokra.
Gordana Ninkov, az Újvidéki Növénynemesítő Intézet szakembere rámutatott, hogy a talaj humusztartalma az 50 évvel ezelőttihez képest 41,2 százalékkal csökkent. A folyamatot számos természeti és emberi tényező befolyásolta. Mint mondta, a vízkészletek, a folyók és a tavak jelenlegi állapota szintén komoly problémát jelent. Kifejtette, hogy mindkét folyamat csak részletesen kidolgozott stratégiával lassítható, teljesen megállítani azonban egyiket sem lehet.
Nataša Đereg, a Nemzeti Konvent munkacsoportjának koordinátora szerint fontos, hogy ne csak a talaj egészségének monitorozására helyeződjön a hangsúly – ami az Európai Unió példáját követve szükséges –, hanem már most, amennyire csak lehet, dolgozzanak a megelőzésen, és a lehető legnagyobb mértékben védjék meg a termőtalajt. Ide tartozik például a víz- és szélerózió, valamint a nem megfelelő mezőgazdasági gyakorlatok visszaszorítása.
− A mai panelbeszélgetésen elhangzott javaslatok segítségével megpróbáljuk összekapcsolni ezt a folyamatot az éghajlatváltozással, az alkalmazkodással, valamint mindazokkal az egyéb jelenségekkel, amelyek napjainkban zajlanak, mint például az erdőtüzek, a Delibláti-homokpuszta problémái és más hasonló jelenségek. Összesen 11 ajánlást és javaslatot készítettünk, és reméljük, hogy ezek valóban hozzájárulnak ahhoz, hogy mind a mezőgazdasági termelők, mind a helyi önkormányzatok szerepe egyértelműbb legyen ebben a folyamatban.
Ezek között szerepel például, hogy a már meglévő adatokat fel kell használni a kiemelt területek azonnali meghatározására, és ezeken a területeken haladéktalanul meg kell kezdeni a megelőző talajvédelmi intézkedéseket. Továbbá Vajdaság területére külön intézkedéscsomagot kell létrehozni az aszály, a szélerózió és a talaj nedvességvesztésének kezelésére.
A tűzvészek által érintett talajokat külön kategóriaként kell bevonni a programba, sürgős állapotfelmérés és helyreállítás céljából. Ennek magában kell foglalnia a szervesanyag-veszteség, az eróziós kockázat, valamint a talaj vízbefogadó és vízvisszatartó képességének értékelését, továbbá a növénytakaró elsőbbségi helyreállítását. A Delibláti-homokpuszta sajnálatosan aktuális példája annak, hogy miért van erre szükség. A tűz hetek óta tart, és több ezer hektárt érintett – mutatott rá a koordinátor.
Az összejövetelt követően Farkas Flórián agrármérnök és szaktanácsadó elmondta, hogy a határban évről évre súlyosbodik a helyzet.
− Úgy gondolom, növekszik az érdeklődés, de továbbra is az a probléma, hogy sokat beszélünk a szükséges változásokról, ami magát a növénytermesztést illeti, viszont a konkrét cselekvés minden szinten kevés. Itt nemcsak a termelőkre gondolok. A parasztember hagyományosan óvatos, és lassan alkalmazkodik a helyzethez. Sajnos ilyen körülmények között, amikor nagyon gyorsan változnak a körülmények, ez a lassú alkalmazkodás inkább a vesztünkre fog menni, mintsem hogy hasznot tudjunk húzni belőle.
Sajnos a rendszer minden szintjén lassú a reakció. Az adminisztráció is lassú. Itt nemcsak magukra a döntéshozókra, a politikusokra gondolok, hanem a szakemberekre, a kutatókra és a tudományra is. A rendszer egyszerűen nem szolgáltat elég gyorsan használható információt a gazdák számára – fogalmazott a szakember.
Kiemelte, bár a helyzet romlik, vannak megoldások, csak dolgozni kell azok megtalálásán és megvalósításán.
− A klímaváltozást – és különösen azt, ahogyan ezek a változások a mi Pannon-medencénkben jelentkeznek – sajnos nem tudjuk leállítani. Szerintem már átléptük a Rubicont. Valószínűleg nagyon gyorsan – bár nem tudom pontosan, milyen gyorsan – egy félsivatagos táj fog kialakulni.
Viszont amit látok, az az, hogy legalább a következő öt-tíz évben a technológiában, az agrotechnikában még mindig vannak lehetőségek. Ha nem is tudjuk teljes mértékben enyhíteni ezt a problémát, legalább magát a termelést tudjuk úgy alakítani, hogy az adott év kihívásaira valamilyen választ tudjon adni, és a termelő mégis pozitívan tudja zárni az évet.
Ez sajnos nem azt fogja jelenteni, hogy a legtöbb évben rekordtermést érünk el, vagy valami kiemelkedőt produkálunk. De legalább azt el tudjuk érni, hogy a fejünk a víz felett maradjon. Ez azt jelenti, hogy gyorsan kellene változtatni magán a talajművelésen, illetve – pontosabban – a talajhoz való hozzáállásunkon.
Az ideális az volna, ha elhagynánk a talajmunkákat, és áttérnénk a direktvetésre, a no-till rendszerre, valamint valahogy beiktatnánk a takarónövényeket is. Sajnos a klímaváltozás és az, hogy egyre inkább állandósul ez a minta a nagyon száraz nyári hónapokkal, azt eredményezi, hogy a hagyományos megoldás – miszerint két fő kultúra között bevetünk egy takarónövényt – a legtöbb évben valószínűleg nem fog nagy eredményt produkálni.
Viszont különböző köztes növényekkel, például repcével, borsóval, hajdinával, árpával vagy akár kölessel, illetve ezek különböző kombinációival össze lehetne állítani olyan rendszereket, amelyek egy adott évben valamiféle pluszt tudnak adni a termeléshez. Lehet, hogy csak egy kis terméstöbbletet, de azt a végén gazdaságossá tudja tenni.
Idővel pedig ki lehetne építeni egy olyan rendszert, amelyben nagyon kevés külső input felhasználásával tudunk átlagos termést elérni az adott évben, és ez a gazdaság végén mégis pozitív eredményt produkál. Sajnos itt most már nem nagyon beszélnék kiugró vagy rekordtermésekről. Inkább olyan, gazdaságilag elfogadható termésekről kell beszélnünk, amelyek mellett még fenntartható marad a gazdálkodás.
Például egy hektáronkénti négytonnás kukoricatermés ebben az évben, a saját földemen, ebben a talajmegújító rendszerben már egy szolid pozitív eredményt tud hozni – mutatott rá Farkas Flórián.
Szöveg és fotó: Paraczky László




aug 30, 2026 08:48 de.