Terüljasztalkám az iskolában

Tizenkettedik alkalommal tartották meg Szenttamáson a Dédmamáink kalácsa versenyt

Az aprósüteménytől a darabosig, a palacsintáktól a fánkokig sok finomság érkezett a szenttamási Jovan Jovanović Zmaj iskola előcsarnokába, ahol  tizenkettedik alkalommal tartották meg a Dédmamáink kalácsa rendezvényt. A finomságokból készült kiállítás ezúttal is versenyszerű volt, a rendezvény célja pedig megőrizni a régi, hagyományos recepteket, és bemutatni azokat a szélesebb közönségnek és a fiataloknak. Fontos, hogy az olyan finomságok, mint a túrós- és almás pite, a grancli, a kuglóf és a többi kalács elkészítése ne menjen feledésbe − hallottuk a megnyitón.

Az iskola előcsarnokában mézes pogácsa, sós perec, jeges kifli, üres meggyes kalács, lekváros piskóta, túrós pogácsa és még hetven édes és sós finomság került kiállításra. A Citadella Civil Szervezet és a VMSZ Női Fórum közös rendezvényére idén 43 ügyes kezű szenttamási és vidéki háziasszony jelentkezett, a benevezett 77 kalácsot pedig a zsűri hagyományos kinézés és íz szerint osztályozta.

Csuzdi Valéria, a két szervezet elnöke kiemelte, a rendezvény célja, hogy a háziasszonyok előkeressék nagyanyáink, dédmamáink receptjeit.

‒ A régi kalácsok természetes alapanyagokból készültek, ezért ízletesebbek voltak, tovább  elálltak, és sokszor jobban sikerültek mint a mai változatok. A mákot kézi darálón őrölték, ami ma már szinte elképzelhetetlen – mondta.

A résztvevők nem csak kelt kalácsokat, hanem réteseket is készíthettek és a zsűri külön figyelt az alapanyagok minőségére: a házi tej, tojás, cukor, porcukor és természetes töltelék plusz pontot jelentett.

Tóth Ilona, nyugalmazott cukrász, és a zsűri tagja elmondta, hogy nagyon elégedett a felhozatallal.

− Nagyon finom, egyszerű, és házias kalácsok és sütemények érkeztek. Örülök, hogy nem felejtették el a régi recepteket. Idén is sok olyan kalács van, amelyek 60-70 évvel ezelőtt ugyanígy készültek. Ilyenek például a mézeskalács, a zserbó, a különböző lekváros és sós kiflik, a mákos- és almáskalácsok. Szerintem nagyon fontos megtartani és továbbadni ezeket a recepteket és a hagyományt a fiataloknak, hogy ne merüljön feledésbe mindaz, amit nagyanyáink, dédmamáink készítettek – mondta Tóth Ilona.

Az újvidéki Ember Valéria elmondta, a közel nyolcvan beérkezett kalácsfajta mintegy 30 százaléka készült régi, házi alapanyagokból, míg a többi kombinált recept szerint.

− Régen nem használtak margarint, a kalácsot főleg vajjal, vagy zsírral készítették. Tejport nem használtak, a töltelék pedig természetes volt: dió, mák, aszalt szőlő, házilekvár, vanília, fahéj.

Horgász Ágnes tarka pitét sütött, ami családi kedvenc, és régi, megsárgult füzetből származó recept alapján készült.

− A tészta alsó rétege fehér, a felső kakaós. Csak miután kisül, akkor mártom cukros oldatba. Ezt főzöm meg először, várni kell, hogy kihűljön. Veszünk háromnegyed élesztőt, egy sütőport, fél kiló lisztet és egy egész tojást, két tojássárgáját, valamint másfél deci tejet és ennyi olajat. Ezt mind összegyúrjuk. A fehér tészta meg alulra, a  tetejére pedig ugyanaz, de egy nagy kanál kakaót is adunk hozzá. Az egészet elnyújtom, nyolc részre elvágom, és kifliket formázok belőlük. 15-20 percig sütjük, megöntözzük a cukros oldattal és kész. Dobozba téve sokáig eláll – mondta Horgász Ágnes.

Hozzátette, még egy finomságot, krumplis pogácsát is hozott, amivel a sós kalácsok kategóriában első helyezést ért el.

Szabó Jolán mézes pogácsával nevezett be a versenyre.

− Nagylány koromban a szomszédasszonnyal csináltuk, tőle tanultam meg. Amikor kértem a receptet, elmagyarázta, hogy ez a receptet nem lehet leírni, hanem fejből meg kell tanulni. Így megjegyeztem a hozzávalókat: három kanál méz, 7-8 kanál cukor, kevés szódabikarbóna, fahéj, egy tojás, két tojás sárgája, egy kanál zsír, és liszt, amennyit felvesz. Kis gombócokat formáltunk belőle, majd ezeket megsütöttük. Azt mondta, hogy nem egyszerre tesszük rá a habot, hanem mindegyikre külön, majd visszakerül a tepsibe és megszárítjuk. Nagyon finom és praktikus, hiszen fél óra alatt elkészül, és sokáig eláll – mondta Szabó Jolán.

Ami az eredményeket illeti, a sós kalácsok kategóriában az első helyezett Horgász Ágnes lett (krumplis pogácsa), a második Sreek Edit, a harmadik pedig Forgács Ibolya. A kelt kalácsoknál az első helyre Nesebik Erzsébet került (gyúrt kelt), a második Szabados Etelka, a harmadik pedig Kiss Mónika lett. A piték kategóriában az első és a harmadik helyezett Faggyas Mária lett, a második helyre pedig Brasnyó Klára került. A töltött piték kategóriában az első Paska Klára, a második Forgács Ibolya, a harmadik pedig Szabados Etelka. Végül a sütemények kategóriában az első helyezett a szenttamási Vékony Gyöngy finomsága lett, a második és a harmadik helyre pedig a Pétervárad Civil Szervezet került.

A díjkiosztót megelőző kulturális műsorban fellépett Nagy Lorena, Kovács Mia, Bakos Linetta, Lukács Larissza, Vörös Eléna, Salamon Ella, Szabó István, Fodor Dorina, Pulai Hanna, a Bimballó citerazenekar, a Galáris citerakettős, a Vajdasági Népek és Nemzetiségek Csalogány asszonykórusa és Lángocska néptánccsoportja, valamint az Arany János Magyar Művelődési Egyesület Szenttamási Tamburások zenekara.

A rendezvény humanitárius jellegű volt, hiszen a benevezett kalácsokat a közelgő ünnepek alkalmából az iskola diákjainak, valamint a begluki Piroska óvodának ajándékozták.

Végezetül tegyük hozzá, hogy a szervezők mindent beeladtak, hogy  a tartalmas, zökkenőmentes, és kellemes hangulatú rendezvény szebbé tegye a vasárnap délutánt, úgy a versenyzők, mint a vendégek, a látogatók és a fellépők számára is.

Szöveg és fotó: Paraczky László