Lezajlott a 25. Hagyományos Aratás Szenttamáson
Sutus Áron: Bízni kell abban, hogy a fiatalok visszaadják ennek a munkának a becsületét
A szenttamási Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubja szervezésében július 9-én 25. alkalommal került megrendezésre a Hagyományos Aratás. A régi aratási szokások felelevenítésére és az ezt kísérő rendezvényekre a település északi bejáratánál, Füstös Illés tanyáján került sor. A rendezvény célja ezúttal is a régi aratási szokások megőrzése és a fiatalabb generációkra való átörökítése volt, emellett pedig a barátkozás és a szórakozás.
Robotka Angéla, a klub elnöke elmondta, az első hagyományos aratást 25 évvel ezelőtt éppen ezen a tanyán tartották, így szervezőként örülnek annak, hogy a házigazda újra engedélyt adott a rendezvény megszervezésére, ez mellett pedig az aratásra váró parcellát is biztosította a csapatok számára.
−Több helyszínen szerveztünk már aratóünnepséget. Odafigyeltünk arra, hogy a búzatábla közel legyen, így a csapatoknak nem kell túl messzire gyalogolni. Több alkalommal voltunk a helyi lóversenypályán – már amennyiben itt volt búzával bevetett terület, az is nagyon jó helyszín, de másik tanyákon, sőt a takarmánykeverőnél is arattak a csapatok – mondta Angéla.
Egyúttal elégedettségének adott hangot, hogy az idén 25 csapat mérte össze ügyességét és tudását. A klub kézimunkázói ezúttal is zsíroskenyérrel és kézimunka kiállítással várták a látogatókat és a vendégeket, ez mellett az ő feladatuk volt a birka- és sertéspörtkölt elkészítése, a színészcsoport tagjai játszóházat szerveztek, a kis néptáncosok pedig a kultúrműsorban vettek részt.
Radivoj Debeljački, Szenttamás polgármestere elmondta, a községben büszkék a sok kulturális programra, amelyek egyre népesebbek:
− Sok nép él együtt ezen a területen, osztozik a történelmen és a jelenen, osztozni fog a jövőn is. Éppen ezért fontosak az ehhez hasonló rendezvények, ahol őrizzük, ami egykor volt. Azon fogunk dolgozni, hogy a jövőben gyermekeink megtanulják, hogyan viselkedtek itt az emberek, hogyan dolgoztak, és ténylegesen hogyan keresték meg a napi betevőjüket az őseink.
Srek Edit, három éve vezeti klub kézimunka csoportját. Az alkalmi kiállításról szólva elmondta, a hímzéseken kívül más technikával készült kézimunkákat hoztak az aratóünnepségre:
− A népviseletbe öltöztetett babák mellett horgolt állatkák, nemezből készült dísztárgyak, továbbá selyem- és harisnyavirágok is kiállításra kerültek. Minden hétfőn jövünk össze a klubban és kézimunkázunk.
Bazsó Gábor, a zentagnarasi Mag hagyományápoló csoport kaszása elmondta, egy csapattal szinte minden évben eljönnek a szenttamási aratásra:
− Tudjuk és szeretjük csinálni. A kaszát mindig odahaza kalapálom ki, itt csak kaszakővel megfenem. Ami az utánpótlást illeti, sajnos azt kell elmondanom, hogy a fiatalok nem nagyon érdeklődnek a hagyományos aratás iránt, így ha mi idősek abbahagyjuk, szerintem nem lesz aki tovább viszi ezt a szép hagyományt.
A jubiláló rendezvény egyik különlegessége, hogy először szerveztek fiákeres felvonulást a településen. Varga Szabináék fiákerét két póniló húzta:
− Romi és Roxi 2 és 6 évesek, és befogtuk őket a fiákerba. A lovak iránti szeretet az apámtól van, többször is szoktunk kocsikázni.
Kis Noémi Zentáról érkezett, és csapatával közel 10 éve vesznek részt az aratóversenyeken:
− Az első versenyünk Felsőhegyen volt. Annakidején szüleink vittek el bennünket egy-egy ilyen rendezvényre, ahol megtanultuk az ehhez fűződő szokásokat, tíz év után pedig már a gyerekeink is itt vannak, továbbadjuk nekik a tudnivalókat – mondta Noémi.
A kérdésre, hogy mi a nők feladata a hagyományos aratáskor elmondta, hogy általában a reggelit készítik.
− Aratás előtt mindenki elfogyasztja a reggelit, ami az ilyenkor szokásos szalonna, kolbász, főtt tojás, stb. Ezt követően kezdődik az aratás. Jómagam marokverő vagyok, ami annyit jelent, hogy a kaszás után megyek és szedem össze a levágott búzát, jön utánam egy fiatalember aki összeköti, a kislányom is segít. A mai világban nagyon kényelmes életet élünk, így ezen a kis parcellán fél óra alatt végzünk a bemutatóval. Annakidején viszont őseink hajnalban keltek, és mentek aratni, ami az egyik legnehezebb, egyúttal legfontosabb munka volt a nyári időszakban – magyarázta a zentai csapat tagja.
Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke szerint felemelő érzés látni, hogy az aratási hagyományok tovább élnek:
− A kaszálás külön mesterség, külön tudomány, pontosan meg van határozva, hogyan kell megélezni, hogyan kell tartan a kaszát hogy jól kaszáljon, és bízni kell abban, hogy a fiatalok visszaadják ennek a szakmának a becsületét, még ha sok minden már gépiesítve is van, de ezek az alapszakmák, mozdulatok, ezek valahol a kollektív tudatalattiban is ott vannak. Szerintem ki fog nevelkedni egy újabb kaszás generáció, hiszen a fiatalok értik és pontosan tudni fogják, hogy mit jelent, milyen fázisai és milyen verejték fokozatai vannak annak, hogy hogyan kerülhet a kenyér az asztalra – fogalmazott.
Az Aratóversenyt a már említett kiállítás mellett kulturális műsor, kenyérszentelés és a gyermekek számára szervezett népi és ügyességi játékok kísérték.
Utóbbiak Paska Imre, a helyi atlétikai kulb edzőjének felügyelete alatt zajlottak:
− A felnőttek és a gyerekek számára is megszerveztük a csizmadobálást, ez mellett a gyerekek számára zsákbaugrálás és tragacs-tolást is volt, a legérdekesebb versenyszámnak pedig a kakas és a nyúl kergetése bizonyult – mondta Paska Imre.
Az ünnepségen a polgármester és a VMMI elnöke mellett jelen volt még Ternovácz István, a Magyar Nemzeti Tanácsa képviselője, a szenttamási önkormányzatot pedig dr. Ilija Gazepov, Kocsis Krisztián, Oroszi Vékony Beáta és Brasnyó Nándor képviselte.
Paraczky László
Fotó: Berecz Gál Brigitta
