Rendezvény

Szenttamas.rs

Lezajlott a Kulturális hagyományok napja rendezvénysorozat

 

A szenttamási Kultúrotthonban szeptember 29-én és 30-án került megrendezésre A kulturális hagyományok napja elnevezésű rendezvénysorozat, melynek idei témája a magyar és szerb szokások bemutatója a babákat illetően. Ide tartozott a babák gondozása, ápolása, öltözéke, etetése stb. az elmúlt évtizedekben illetve évszázadban. A program hétfőn, szeptember 29-én 18 órakor az Amikor babák voltunk elnevezésű kiállítás megnyitásával kezdődött, majd pedig Ljiljana Trifunović, a Vajdasági Múzeum néprajzkutatója Amikor a baba megérkezik címmel tartott előadást. Őt követően A fémtárgyak tisztítása és konzerválása elnevezéssel Olajos Anna a Vajdasági Múzeum konzervátora tartott egy előadással egybekötött műhelymunkát. Tekintettel, hogy a családalapításnál, később a gyermek születésénél és a születésnapok ünneplésénél szinte folyamatos az arany illetve ezüstékszer ajándékozása és használata, a szervezők úgy gondolták, nem ártana, ha az érdeklődők ezúttal egy szakelőadást is hallhatnának az arany és az ezüst ékszerekről, azok felismeréséről és karbantartásáról. A Vajdasági Múzeum dolgozója Olajos Anna előadásában többek között elmondta, hogy az aranyat főleg ékszerként, míg az ezüstöt főleg használati tárgyak formájában forgalmazzák illetve használják. Ezeket azonban időről időre tisztítani, fényesíteni kell, hiszen használódnak. Ha csillogóbbak, akkor sokkal szebbek, mutatósabbak is, így szinte évezredek óta közkedvelt ékszerek. Sokan ajándékoznak régi tárgyakat, főleg a családon belül örökölnek a szülőktől, nagyszülőktől különböző ékszereket, használati tárgyakat, ezeket pedig egy kis technikával, odafigyeléssel fényesebbé varázsolhatjuk: – A múzeumban nem csak  fémtárgyakat, hanem régészeti, néprajzi dolgokat is tisztítunk illetve restaurálunk. Sokszor egy régi bronztárggyal könnyebb dolgunk van, mint a 20. századi „bevont” és aranyozott ékszerekkel és használati tárgyakkal. Ugyanis a technika fejlődésének köszönhetően az új fémötvözetek mellett nagyon sok hamisítással találkozunk. Éppen ezért hívtam fel a közönség figyelmét arra, mire figyeljenek

Hagyományaink 3. kép

oda, amikor arany vagy ezüstékszert szeretnének ajándékozni, mert a legtöbb hamisítás éppen az ékszereknél van. Minden aranytárgyon ott kell hogy legyen a pecsét és a szám, a mely karátban van kifejezve. A karátszám az arany és ezüst tisztaságát mutatja, mely másként fogalmazva az öntvények nemesfém tartalmát jelöli. Ezt a számot ezrelékben adjuk meg, miszerint az abszolút tiszta nemesfém tartalom 1000/1000 tömegarányú, s innen haladunk visszafelé. Például egy 24 karátos aranytárgy 999,9 g tiszta aranyat jelöl, 1000 g aranyban. Az ezüstöt is többfajta tisztaságban állítják elő és használják, de nem karátnak hívják a tisztasági fokát. Az ezüst tisztaságát metrikus arányban adják meg; manapság a 800, 830, 835, 860, 900, 925, 950, 960, 970, 980 és 999-es tisztaságú ezüstöt forgalmaznak leginkább és így, az ezüstbe belenyomott számmal jelölik. A legutolsó pl. azt jelenti, hogy 1000g ötvözet 999g ezüstöt tartalmaz (a többi rendszerint réz). A legelterjedtebb a 925-ös ezüst – mondta többek között hírportálunknak adott nyilatkozatában Olajos Anna restaurátor.


Hagyományaink 1. kép

A kulturális hagyományok napja rendezvénysorozat másnap, szeptember 30-án 18 órától a szenttamási Hagyományápolók Klubjának és a Bard Művelődési Egyesület kórusának a fellépésével folytatódott, akik altatódalokat adtak elő, továbbá alkalmi szavalatok is elhangzottak. Mint azt a helyszínen megtudtuk, a szenttamási Hagyományápolók Klubja már 11 éve működik együtt a Kultúrotthonnal. Rendeztek már hagyományos babfőzést és kalácssütést, bemutatták a valamikori lakodalmas szokásokat és farsangi felvonulást is szerveztek a gyerekek részére, ami a hagyományos fánksütéssel ért véget. Az idei babaprogram keretében pedig több régi gyermekholmit, játékot, ruhát hoztak a kiállításra,a helyszínen jelenlévő gyerekek számára pedig  a valamikor igen népszerű babaeledelt, grizt és pirított lisztet készítettek. A műsor után a jelenlévő gyerekek ezt jóízüen el si fogyasztották. Ki szereti legjobban a babát elnevezéssel a közönség számára bemutatót is tartottak. Horváth Hargita a Hagyományápolók Klubjának tagja hírportálunknak elmagyarázta a régi szokás lényegét: – Katolikus szokás volt, hogy amikor a templomi keresztelőről hazahozták a babát, akinél volt, az  ajtóban letette a küszöbre, és azt mondta: „Pogánykát vittünk, báránykát hoztunk, kapja fel aki a legjobban szereti”. Persze, csak az ügyességen múlik, hogy ki emeli fel előbb a babát, a szülő, nagyszülő vagy éppen a keresztszülők közül valaki. Azt mondták valamikor, hogy az a személy szereti gyereket legjobban. A pravoszláv vallásúaknál viszont volt egy másik szép hagyomány, ahol az érdeklődők a helyszínen megismerhették és megkóstolhatták azt a hagyományos kalácsot, amit akkor készítenek, amikor a kisgyerek megteszi az első lépéseket: – Ezt a kalácsot a nagyanya vagy nagynéni kell hogy megsüsse. Amikor a gyerek átlépi a kalácsot, az asztalra rakott különböző tárgyakból választ egyet. Amelyikhez először nyúl, ahhoz kapcsolódik majd a foglalkozása – magyarázta Hargita. A bemutatott szokás után a hagyományos kalács is kiosztásra került a gyereksereg között, és szinte egy morzsányi sem maradt belőle. A szenttamási Kultúrotthon ezúton köszöni meg a segítséget mindazoknak, akik hozzájárultak az idei Kulturális hagyományok napja elnevezésű rendezvénysorozathoz. Ők pedig: Nesebik György, Dušanka Radić, Balassa Angéla, Kolenák Ibolya, Kaja Jojin, Nada Nenadov, Pápista Irén, Szabados Etelka, Dunđerski Kristina, Letić Mira, Forgács Ibolya, Pulai Dragica, Čunak - Polgárok Egyesülete, Popović Farkas Klára, Fehér Emánuella, Nada Stanimirov, Tatjana Vujanić, Snežana Milovac, Ergelašev Dušica, Nada Čobanov, a Nota i vez Egyesület és mások.

Hagyományaink 2. kép

Mindkét este egy igazán tartalmas és érdekes műsornak lehettek szem és fültanúi azok, akik ellátogattak a Kultúrotthonban zajló rendezvényekre. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy a régi hagyományok felelevenítése nagy népszerűségnek örvend környezetünkben. Csak oda kell figyelnünk, és továbbadni azokat a jövő generációjának.

Paraczky László