Tartalmas túra- és lelkiprogramok Szenttamáson
Több, mint 400 gyerek vett részt a kétszer négy napos táborban
Az idén július 18-ától 22-éig, majd július 25-étől 29-éig Szenttamás adott otthont a sorrendben 20. Jézus Barát Gyalogtúra sátortábornak. A szervezőkkel együtt az egész Vajdaság területéről érkezett, közel 450 résztvevő két héten át a hőség és az ezzel járó megpróbáltatások ellenére is elégedetten hagyta el a templomkertben és a mögötte lévő telken felállított sátortábort, amelynek utolsó előtti napján a bibliai jelenetek előadása és a Tábor-himnusz közös éneklését követően a jelenlévők, a szülők, nagyszülők és érdeklődők hatalmas tapssal köszönték meg mindenkinek a vendéglátást.
− Nagyon sok szülő nem is tudja, hogy a gyermeke valójában milyen képességekkel rendelkezik, hiszen csak azt látják, hogy a gyerek odahaza a szoba hűvösében manapság a mobiltelefon és számítógép, ezzel együtt pedig a virtuális valóság világában él, és nem is tudja, hogy odakint van egy másik, egy igazi, társalgással, barátsággal, és őszinte kommunikáción alapuló világ, ahol élőben ismerkedhetnek, beszélgethetnek, vagy akár szórakozhatnak mindannyian. Sok szülő nem tudja azt sem, hogy a gyerekek a napi szentmisét követően nem rohantak ki azonnal a templomból, hanem bent maradtak. Mert érezték azt, hogy egy megmagyarázhatatlan erő velük van, és jó bent lenni, együtt maradni, összetartozni, együtt imádkozni, ebédelni, gyalogolni, kifáradni – mondta egyebek között Balcsák Szilárd szabadkai plébános, a tábor fő szervezője.
Szavai szerint 2003-ban szervezték meg az első Jézus Barát Gyalogtúrát, akkor 15-20 fiatal kapcsolódott be a különböző programokba, a fő cél pedig az elmúlt két évtizedben az volt, hogy néhány önfeledt nyári napot szervezzenek azon vajdasági diákoknak, akiknek talán nincs más kikapcsolódási lehetőségük:
− A felsős diákok több gyalogtúrán vettek részt, illetve kreatív, sportos, zenés és egyéb aktivitások mellett természetesen szentmisén és különböző lelki programokon. A tábor kb. 10 évvel ezelőtt hatalmasra duzzadt, hiszen minden évben igyekszünk színes ötletekkel, törődéssel, és ingyenes krisztusi szeretettel várni a gyerekeket. A lelki és fizikai egyensúly mellett nagyon jó és hosszantartó barátságok is szövődnek, ez idén is így volt, és ez az, aminek mi szervezők és a tábor résztvevői egyformán örülünk – tette hozzá Szilárd atya.
Nagy meglepetés volt, hogy mindkét tábort meglátogatta Slavko Večerin, a Szabadkai Egyházmegye püspöke. Miután röviden elbeszélgetett a szervezőkkel és tájékozódott a programokról, a gyerekek élelmezéséről stb., a templomban közös találkozóra került sor. A püspök atya elmondta, azért jött a táborba, hogy a helyszínen győződjön meg a feltételekről és tájékozódjon arról, hogy hogyan telik egy-egy nap a táborban.
− Örülök, hogy a plébánosokkal az egész egyházmegye területéről és a Bánátból érkezett, összesen mintegy 400 gyerekkel sikerült megszervezni az idei Jézus Barát Gyalogtúrát. A helyi plébános értesített arról, hogy a táborba sikerül bevonni az itteni közösséget, a hívek, civil szervezetek és támogatók adakozásából az összes szükséges élelmiszert és egyéb kelléket, felszerelést biztosították. A plébános úr elmesélt egy megható történetet is, ami arról szól, hogy egy botokkal járó idős néni nem tudta behozni a plébániára az elkészített süteményt, így amikor a gyerekek elindultak a túrára és a háza elé értek, mindenkit megkínált. Örülök annak, hogy a táborlakók foglalkoznak a hittel, tegnap például 12 plébános gyóntatott, és a gyerekek 2/3-a meggyónt. Számunkra és a szervezők számára ez nagy sikernek számít. Püspökként nagyon elégedett vagyok, hogy mindezt tudom támogatni a továbbiakban is, és szeretnék bátorítani mindenkit, hogy kapcsolódjon be a munkába, hiszen nem csak mobillal és valamilyen játékkal lehet foglalkozni, hanem a hittel is – fogalmazott a szabadkai megyéspüspök.
A két többnapos rendezvény egyik fő feladata a csaknem 200 − 230 főt számláló táborozó étkeztetése volt. A péterrévei Horváth Zsuzsanna immár tíz éve a Jézus Barát Gyalogtúra táborban konyhafőnökként veszi ki a részét az egésznapos és könnyűnek cseppet sem nevezhető munkából.
− Az elején egyedül kezdtem, utána, ahogy a tábor egyre duzzadt, szükséges volt több segítő kézre, ezért a barátaim is csatlakoztak. Mindannyian nagyon szívesen jönnek. A tábor reggelivel kezdődött, ami adományokból áll. A mai menü például 180 tojásból készült rántotta volt, az ebéd spagetti lesz, 25 kiló darált húsból. Hat üstöt használunk, nagyon jó a tábori csapatunk, mert a helybeliek is besegítenek. Egyik nap van húsleves meg gulyás, salátákkal, a másik nap van bab meg szintén gulyás, salátákkal. Minden nap van meleg tea, reggel is este is, továbbá spagetti, amit nagyon szeretnek a gyerekek, a kedvenc pedig a paradicsomleves. Jelenleg is 80 liter tea készül. Kb. 200 tojást szoktunk főzni, vagy 180−200 tojásból készült a rántotta, volt bundás kenyér is. Megkönnyíti a munkát, hogy nem kézzel tüzelünk, hanem kotlákkal és gázrózsákkal dolgozunk. A templommal szembeni iskola biológia termében van a „spájz“, előtte pedig a tábori konyha. Mi, szakácsnők és felszolgálók vagyunk a gyerekek kedvencei, velünk mindenki barátságos, kedves, nagyon szeretnek idejönni és mi is szeretjük őket.
Előfordul, hogy esetleg kevés az adag és a gyerekek kérnek ráadást?
− Nagyon ritka az ilyesmi. Általában mindig az van, hogy mi nagy-nagy szeretettel táplálni akarjuk őket, és anyjuk helyett anyjuk szeretnénk lenni. Szóval nincs probléma az adaggal.
Horváth Zsuzsanna elmondta azt is, hogy a tábor szakácsnői idén Moholról, Péterrévéről, Bácsföldvárról és Martonosról érkeztek, de a helyi asszonyok és férfiak is sokat segítettek.
Az utolsó nap több táborlakót is megkérdeztük a Szenttamáson tapasztalt élményekről, nehézségekről. Panasz senkitől sem érkezett, szerintük a szervezés kiváló volt, az étkezés úgyszintén. A legtöbben a sok gyaloglást követő fáradtságot is gyorsan elfelejtették. A szenttamási Kovács Dorka szeptembertől nyolcadikos lesz, és elmondta, a helyiek közül legalább tíz helyi felsős táborozik, a hőség ellenére is nagyon jó a hangulat és kiváló barátságok szövődtek:
− Voltam már gyaloglós táborban, de itt most vagyok először. A hangulat nagyon jó, sok diákkal megismerkedtünk, barátokat találtunk. Az esti programok is jók, és gyorsan elalszunk az eseményekkel teli nap után.
Zsoldos Titanilla Felsőhegyről érkezett, idéntől hetedikes lesz, a táborban mindennel elégedett:
− Minden nagyon tetszik, jók a programok, egyedül a sétálás egy kicsit fárasztó, de jól megszervezték, főként dűlőutakon járkáltunk. A mobiltelefon sem hiányzik, mert otthon sem szoktam sűrűn telefonálni. Esténként, a fogmosást követően általában mindenki a saját sátrában beszélget. Két barátnővel itt ismerkedtem meg, így a mi sátrunkban hárman vagyunk. A táborról az unokatestvéremtől hallottam tavaly, nagyon elégedett volt, és úgy döntöttem, hogy idéntől és is megpróbálom – mondta Titanilla.
Összegezve a két hét legnagyobb és legszebb eseményét, Zsúnyi Tibor szenttamási plébános többek között elmondta:
− Egyházközségünk számára kihívás és egyben megtisztelés, hogy bennünket választottak. Kihívás, mert ilyen tábort a plébánián még nem rendeztek. Megtiszteltetés, hiszen a két hét alatt több százan megfordulnak a plébánián és bízok benne, hogy jó hírünket viszik. Jó volt megtapasztalni az összefogást. Néhány héttel ezelőtt egyházközségünk családjai levelet kaptak a plébániáról, amelyben személyesen kértünk mindenkit, hogy lehetőségeihez mérten vegye ki részét a táborból. Isten segítségével jó szívvel elmondhatom, hogy sikerült. Számtalan szép mozzanat maradt meg bennem az elmúlt napokról. Köszönet, és hála Istennek és a szenttamásiaknak – mondta a szenttamási esperes plébános.
Szöveg és fotó: Paraczky László
Szerkesztette és közzétette: Németh Dezső
