Átadták a Milan Dunđerski Költészeti Díjat a fiatal alkotóknak
A Milan Dunđerski Költészeti Díjat, amelyet Đorđević Milan gimnáziumi tanár kezdeményezésére alapított a Szenttamási Népkönyvtár, először osztották ki azoknak a szerzőknek, akik a zsűri elbírálása alapján a legsikeresebb pályaműveket hozták létre, verseik elgondolkodtatóak és az egyetemes emberi értékekre mutatnak rá.
A szenttamási Népkönyvtárban február 22-én rendezett díjkiosztón Đorđević Milan, a helyi gimnázium tanára emlékeztette a jelenlévőket, hogy a pályázatra az eddig nem publikált alkotásokat szerb és magyar nyelven lehetett beküldeni 2019. szeptember 1-je és december 1-je között két kategóriában (hazai és külföldi középiskolás diákok és egyetemisták). Kiemelte, az interkulturális költői pályázatra meglepően nagy számban küldtek verseket a fiatal szerzők: − Kezdeményezője voltam Milan Dunđerski 2018-ban megjelent kétnyelvű, Pesnik je poput Prometeja – A költő akár Prométheusz című könyvének, akkor fogalmaztuk meg az irodalmi pályázat a középiskolás és egyetemista szerzőkre vonatkozó részleteit is. A tartományi és önkormányzati kulturális fejlesztési stratégia alapvető és kötelező multietnikus elvével összhangban a helyi önkormányzat támogatta azt az elképzelésemet, hogy a helyi költő halálának 10. évfordulója alkalmából kiadjuk az említett könyvet. A díjat illetően elsődleges célunk az, hogy elősegítsük az interkulturális kommunikációt, és egy szabad szellemmel és barátsággal rendelkező nemzetek feletti irodalmi közösséget hozzunk létre. Úgy gondolom, hogy közös vállalkozásunk legfontosabb értéke az a szándék, amely ellenzi a fiatalok kisvárosi „etnikai rabszolgaként“ történő elszigetelését, valamint a nacionalista-vallási identitásra vonatkozó narratívákat, ami teljes mértékben megfelel Milan Dunđerski világképének. Ő a 90-es évek elején nem volt sem konformista sem opportunista, hanem mint felelős, következetes és elkötelezett értelmiségi, a saját demokratikus és pacifista elképzeléseivel és értékeivel összhangban csatlakozott azokhoz a civil szervezetekhez, amelyek bátran és kritikusan lázadtak az autoritárius rendszer ellen, a kisvárosi nacionalista gyűlölet, a primitivizmus, továbbá a jugoszláv népek és nemzetiségek közötti kapcsolatok válságának háborúval történő megoldása ellen. Tisztában volt azzal, hogy ily módon az autonóm művészi-kreatív tárgy elvét is védi, amely tagadja a dogmatizálást, a személytelenítést és azt, hogy az alázatosak a gonosz csapdájába essenek. Ezért példaként szolgálhat a fiatal, etnikailag sokszínű költészet alkotóinak művészi, intellektuális és általánosan emberi azonosításában, akik az autonóm kreatív individualitás megerősítésére törekszenek, s valóban kritikusan elhatárolódnak a kollektív kulturális identitás társadalmi meghatározásának minden kikényszerített formájától. Ezért a zsűri nemcsak a művészi-költői alkotások formális-esztétikai minőségét, hanem az intellektuális szempontokat is kritikusan értékelte. Pontosabban a szerző véleménye nem lehet ellentmondásban az alapvető humanista társadalmi értékekkel, ugyanakkor nem tagadhatja meg önmagát – mondta Đorđević Milan.
Milan Dunđerski munkásságáról szólva dr. Dragan Stanić egyetemi tanár, a Szerb Matica elnöke kifejtette, hosszú ideig a helyi rádió igazgatójaként dolgozott, és kiválóan együttműködött a külső munkatársakkal, mindenkit meghallgatott, örült az új ötleteknek, amelyek még hallgatottabbá tették a szerb és a magyar műsorokat, ezen belül pedig irodalmi és lírai összeállításokat is sugároztak: − A költői lélek élete végéig kísérte, ami visszatükröződik a halála után kiadott könyvekben és a sírkövén található feliraton is. Szerintem büszkék lehetnek a szenttamásiak, hogy Milan itt élt és verseit örökségként ránk hagyta. Javaslatomra neve és rövid munkássága bekerült a megjelenés előtti szerb irodalmi enciklopédiába – mondta Dragan Stanić.
Az idei Milan Dunđerski Költészeti Díj bírálóbizottsága, dr. Ana Stjelja (elnök), dr. Utasi Csilla és dr. Horváth Futó Hargita február 5-én meghozott döntését dr. Utasi Csilla foglalta össze, aki elmodta, idén a középiskolás versírók voltak többségben, a versenyre összesen harminc középiskolai tanuló nevezett be jeligés költeményeivel. Az egyetemista mezőnyben négy hallgató pályázott: − A középiskolások költeményeikben legtöbbször korélményeket fogalmaznak meg: a szerelem érzését, a szakítást, a visszautasítást, a felnőtté válás kérdéseit, a helykeresést, a világot megváltoztatni akaró szándék és a megkövesedett konvenciók összeütközését. A költemények élményalapját sokszor a jeligék is jelzik: lélek, ég és föld, bátor, fehér madár, fény. Az élmény ebben az életkorban még sokszor konvencionális eszközökkel szülal meg, s érdekes módon, ennek kontrasztjaként, eredeti ötletek, frappáns részletek olyan szövegekben tűntek elő, amelyekbe olykor egy-egy nyelvi hiba is becsúszott. A bírálóbizottság a Napsugár jeligéjű. Kétezer-tizenkilenc és a szabadság városa című költeményt emelte ki. A prózaversben a generációs élmény különös időszembesítés segítségével artikulálódik.
Az egyetemista kategória, a pályaművek csekély száma ellenére, kiegyensúlyozottabb volt. Érezhető, hogy az idősebb korosztályban csökken a magukat versben kifejezők száma, azok azonban, akik megmaradtak a versírás gyakorlata mellett, már nem elsődlegesen érzéseiket szólaltatják meg, hanem összetettebb problémák felé fordulnak, és a formakérdések is előtérbe kerülnek náluk. A zsűri a Szaffy T. jeligével pályázó hallgató költeményét díjazta. Két beküldött verse közül a többes szám egyesben fogalmazó, nemzedéki tapasztalatot kifejező Mert mi csak... címűt választottuk ki, ám allegorikus alakot felléptető, balladás, mesei hangvételű másik verse is hasonló értéket képvisel – fogalmazott a zsűri egyik tagja. Mint mondta, a jeligék feloldása után fény derült a szerzők kilétére.
A középiskolás kategóriában Vojnić Bojana, a szabadkai Svetozar Marković gimnázium tanulója, az egyetemista kategóriában pedig Albert Éva, az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék másodéves hallgatója nyert díjat. A díjazott szerzők oklevelet, Milan Dunđerskiról szóló szerb‒magyar kétnyelvű könyvet és 100 euró ellenértékének megfelelő pénzjutalmat kaptak. A magyar nyelvű díjazott verseket a Philos folyóirat jelenteti meg. A folyóirat a Magyar Tanszék és a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium kiadásában jelenik meg Újvidéken.
Vojnić Bojana, a szabadkai Svetozar Marković gimnázium tanulója a díj átvételét követően elmondta, különböző pályázatokon többször is próbálkozott, eddig egy novelláját díjazták, versírásban viszont ez az első díja: − A Kétezer-tizenkilenc és a szabadság városa című versem Szabadkáról szól, arról, hogy milyen ott az élet. Helyet kaptak az illatok, a hangok az érzések és persze a szabadság fogalma.
A péterrévei Albert Éva az újvidéki BTK Magyar Tanszékének másodéves hallgatója régóta ír verseket, ám, mint mondta, ez az első alkalom amikor azokat „meg is mutatta” valakinek: − Két versemet küldtem be a pályázatra, a zsűri a Mert mi csak…címűt díjazta. A vers a fiatalságról szól, arról, hogy egy fiatalnak mennyi mindenen keresztül kell mennie mire végre felnő, és végre ott lehet, ahol akar.
A díjkiosztón Milan Dunđerski két-két versét Miodrag Petrović, az újvidéki Szerb Nemzeti Színház színésze, magyar fordításban pedig Virág György, Zentai Magyar Kamaraszínház színésze adta elő. A díjazott verseket maguk a szerzők olvasták fel.
P. L.
Felhívás
Időjárás
