Minden alkotás a saját világunk visszatükröződése
A szenttamási Kultúrotthonban megnyílt Radomir Glušac – Glujo festő önálló kiállítása
Radomir Glušac – Glujo festő már több alkalommal is járt a szenttamási Kultúrotthon galériájában, ahol különböző kiállításokon láthatta egy-egy munkáját a szenttamási közönség. Szerdán viszont 16 nagyobb festményből álló önálló tárlatát mutatta be a művészet kedvelőknek.
A kiállítás megnyitóján a jelenlévőket először Sonja Stojnović, a Kultúrotthon igazgatója köszöntötte, a festő eddigi tevékenységét pedig Dragan Simić, a verbászi Atelje 05 amatőr művészeti egyesület elnöke ismertette, amelynek Glušac is tagja. Radomir Glušac Moj svet (Az én világom) elnevezésű tárlatát eddig Óbecsén, Törökbecsén és Kúlán láthatta a közönség, s mint megtudtuk, az alkotó hamarosan verbászi galériában is kiállít.
− A festményeimről látható, hogy az absztrakt művészet híve vagyok, és a kiállítás is az Én világom elnevezést kapta, hiszen minden egyes munka visszatükrözi a világot, amelyben élek és dolgozom. Nem tudom megmagyarázni, hogy honnan származik az ihlet az absztrakt alkotáshoz, valószínűleg a tudatalattiból. Legtöbbször, amikor a vászon elé ülök, nem vagyok tisztában azzal, hogy tulajdonképpen mit szeretnék megörökíteni, de miközben lassanként felviszem a festéket, kialakul egy-egy látomás, ami későbbb végleges formát kap. Többször is előfordult, hogy miután elkészült az alkotás, nem voltam elégedett, ezért a festékre újabb festék került, egészen addig, amíg el nem jutottam az eredeti elképzelésig. Bár minden festményem egy-egy történet, az emberek azt mondják, hogy legtöbbször a felvitt színek kombinációjáról ismernek fel, mert ezek egyediek – fogalmazott Glušac.
Kiemelte, a koronavírus-járvány miatti szigorítások értelmében sajnos tilos volt összejöveteleket, műhelymunkákat stb. szervezni, ugyanakkor a művészeknek lehetőségük nyílt az önálló, a külső világtól teljesen elszigetelt munkára, ahol mindenki a saját énjét, gondolatait, érzéseit vitte/vihette bele az éppen készülőfélben lévő alkotásba. Szerinte ez az időszak arra volt jó, hogy a művész a környezetétől függetlenül önmagát adja vissza abban, amit készít.
Paraczky László
