Hírek

Visszatérés gyökereinkhez

A szenttamási Kultúrotthon galériájában csütörtökön megnyílt Rajko R. Karišić fotóművész 25 alkotásból álló tárlata. A munkák az egykoron a háztartásban, ezen belül pedig a konyhában használt eszközöket és tárgyakat szemléltetik különleges szögből és megvilágítással. Az árnyék, a tárgy és a fény ötvözetében készült fotók hűen tükrözik a ház tárgyvilágát. A kiállítást Blagoje Baković szavalatait és a Bard Művelődési Egyesület kórusának alkalmi dalait követően Branislava Sekulić, a Kultúrotthon megbízott igazgatója nyitotta meg.

A belgrádi fotóművész először megköszönte a Kultúrotthonnak a lehetőséget, hogy 13 év után újra kiállíthatott Szenttamáson. Mint mondta, 2005-ben a Hilandar kolostorról szóló gyűjteményét láthatták az érdeklődők: ‒ Ezúttal 25 olyan fényképet hoztam, amelyek vásznon készültek. Egy korszerű, digitális technológia alkalmazásával, kissé hosszadalmas és nagyon aprólékos kidolgozással állt össze egy-egy alkotás. A kiállításon látható alkotások zöme a montenegrói Staro Selo néprajzi múzeumban készült, és a Visszatérés a gyökerekhez elnevezést viseli. 1998-ban jártam először ebben a múzeumban, amelyben a hangulat, a kiállított felszerelés és az egyéb régi tárgyak néhány pillanat alatt mintegy 50-60 évre repítik vissza a látogatót az időben. Egyszerűen elbűvöli az embert az ilyesmi, és olyan célt tűztem ki magam elé, hogy valamilyen módon megörökítek minden ilyen régiséget az utókor számára. Ehhez egy jó minőségű fényképezőgépre volt szükségem, a fotózást követően pedig időrendi sorrendbe kellett helyezni a dolgokat. Így jutottam el a ,,gyökerekig”. A dolog lényege pedig abban van, hogy születésünkkor mindannyian feljogosultunk arra, hogy legyen múltunk. Erről semmilyen esetben sem szabad lemondanunk, és egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk, kik vagyunk, honnan származunk és hová tartunk. A most látható kiállítás olyan fényképekből álló történet, amellyel elismerésemet szeretném kifejezni az ősöknek, mindenekelőtt az egyszerű molnároknak, akik nagyon sokszor sajátkezűleg készítették el több mint 200 évvel ezelőtt a munkájukhoz szükséges felszerelést, szerszámokat és eszközöket. Ami személy szerint fontos volt számomra az, hogy az adott pillanatban megállítottam az időt. A másik, nem kevésbé fontos dolog az, hogy az alkotásokon nincsenek élőlények. De ott vannak a közelben, egy-egy tárgy körül akár többen is, és ezt a fotókat nézegetve érezni lehet – magyarázta a művész. Mint mondta, a kiállításon többen is hangosan megjegyezték: ‒ Nem látszik sehol semmilyen élelmiszer, de valahogy érezhető a liszt, a sonka és a kolbász, vagyis a fotókon mindenütt jelen van az eledel. Érezzük a sonka, a sajt, a kolbász illatát, és minden olyasmit, amit már őseink is éreztek ilyen alkalmakkor, amikor ránéztek egy-egy, a konyhában, éléskamrában használatos eszközre, tárgyra.

A jelenleg Belgrádban élő festő elmondta, 45 éve folyó munkássága alatt nagyon sok művészi alkotást, fotót ajándékozott a hilandari kolostornak (294 alkotás), a Gložane kolostornak (64), három alkalommal több mint 100 fényépet kapott a Verbászi Általános Kórház, a Verbászi Egészségház további 40 alkotást: az utóbbiak a várótermeket és a kórházi szobákat díszítik. Számomra azért jelentősek, mert szinte biztos vagyok abban, hogy a páciensek és a betegek megtekintve ezeket a fotókat, ha csak néhány percre is, de elfelejtik a problémákat és a bajokat, ezzel együtt pedig a helyet, ahova jöttek. Ha csak néhány pillanatra elmerengnek az alkotásokon ábrázoltakon, visszatérnek a múltba, és bizonyára mindenkinek sok szép emlék jut az eszébe. Mert akármilyen nehéz is volt régen, valahogy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb volt az emberek élete, nem volt ekkora a mindennapi rohanás – magyarázta Karišić. Az interjút egy idézettel zárta: Gyökereink fognak ítélkezni az felett, hogy mit és milyen módon hagytunk a jövő generációjának.

Rajko R. Karišić fotós a verbász községhez tartozó Kiskéren (Bačko Dobro Polje) született 1952. november 11-én. A gimnáziumot Verbászon fejezte be, majd az Újvidéki Egyetem Gépészeti Karán szerzett diplomát. Fotózással az újvidéki Mašinac Klubban kezdett el foglalkozni 1973-ban. Ezidáig közel 50 önálló és több mint 100 társkiállítása volt, közülük több nemzetközi jellegű. 45 éves pályafutása alatt több mint 150 ismert festő és fotós katalógusát és kiállítását készítette, illetve szervezte meg, munkájáért számos díjat és elismerést kapott.

Paraczky László