Művelődés

Nádori Lídia volt a Kontaktzóna vendége

Az újvidéki Magyar Tanszék Kontaktzóna rendezvénysorozatának keretében A látható fordító címmel 2018. november 7-én nyílt irodalomórát tartottak, melynek vendége Nádori Lídia neves budapesti műfordító volt. A Bölcsészettudományi Kar I. emeleti kék termében rendezett beszélgetést dr. Toldi Éva tanszékvezető egyetemi tanár vezette.

A Kontaktzóna jelentőségéről Toldi Éva elmondta, itt az egyetemi hallgatók olyan szerzőkkel ismerkedhetnek meg, akiket egyébként nem láthatnának, ugyanis főként magyarországi alkotókat, egyetemi tanárokat hívnak meg: ‒ A Kontaktzóna rendezvényei valójában rendhagyó irodalomórák. Mindig valamilyen érdekes témáról szólnak, melyek kötődnek a tananyaghoz, de újdonságot is jelentenek. Ezek az előadások kiegészítik az órákat. Az idei tanévben vendégünk volt dr. Urkom Aleksander, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Szláv Filológiai Tanszékének adjunktusa, a mai Kontaktzóna vendége pedig Nádori Lídia ismert műfordító. Tegnap a Magyar Tanszéken nemzetközi konferenciát tartottunk, amelynek témája a két- és többnyelvűség volt. Hat ország negyvenegy előadója mutatta be kutatási eredményeit, Nádori Lídia is előadó volt. Úgy gondoltuk, kihasználhatjuk a lehetőséget, hogy megismerjük a munkásságát. A Magyar Tanszéken nemcsak tanárképzés folyik, hanem szak- és műfordítást is tanítunk, és a hallgatóknak lehetőségük volt egy érdekes fordítói műhelybe betekintetni.

Nádori Lídia elmondta, fordítással gyermekkora óta foglalkozik, akkor még nem tudta, hogy egyszer ez lesz a hivatása: ‒ Mindig tévés, rádiós szerkesztő, újságíró szerettem volna lenni, de rájöttem, hogy az, amit én szerelemből csinálok, azért más emberek pénzt is kapnak, és hogy ez egy hivatás, amit meg kell tanulni. Elsősorban kortárs német nyelvű prózát fordítok szívesen, illetve gyermek- és ifjúsági irodalmat. Magyarországon nagyon sok német nyelvről fordított gyermekkönyvet vásárolnak, aminek nagyon örülök. A műfordítók egyesületében sokat teszünk azért, hogy látható legyen a műfordító. Vagyis ha azt tapasztaljuk, a kiadó úgy hirdeti a könyvet, hogy nincs ott a fordító neve, akkor megkérjük, tüntesse fel. Harcolunk továbbá azért, hogy minél kedvezőbb szerződéseket tudjunk kötni. Ezenkívül sok olyan rendezvényünk van, amelyen az olvasók találkozhatnak nemcsak a szerzővel, hanem a fordítóval is, és a műfordításról is tudunk velük beszélgetni, ami meglepően sok embert érdekel, s ennek nagyon örülünk. Hogy ki az igazán jó műfordító? Véleményem szerint az, akinek a számára a lefordítandó szöveg nem a címénél kezdődik és a könyv utolsó mondatánál fejeződik be, hanem ennél sokkal tágabb környezetben látja a szerző munkásságát, mert könyvnek a közege az egész irodalom. Ha ezt átlátja, akkor már nagy baj nem lehet.

A rendhagyó irodalomórán szó volt a fordítási folyamatról, az egyes művekben szereplő fordíthatatlan részekről, a tükörfordításról, és arról is, hogy milyen nehézségekkel szembesül a műfordító a munkája során. Mivel Nádori Lídia főként Terézia Mora és Ingo Schulze könyveinek fordítója, az ő munkásságukkal is megismerkedett a közönség.

A rendezvény végén a témakör iránt érdeklődő jelenlévők kérdéseket tettek fel a műfordítással kapcsolatban.

Mint elhangzott, a Kontaktzónában a Magyar Tanszék november folyamán vendégül látja Darvasi Lászlót és Cserna-Szabó Andrást, december elején pedig Térey Jánost, Háy Jánost és a 30 Y együttest.

P. L.