Az élet őszén
Szeretettel, örömmel találkoztak az idősek október 1-jén a szenttamási Szociális Központban, ahol az idősek napja alkalmából összejövetelt szerveztek számukra az ott dolgozók. Egy nagyon jó alkalom volt ez, hogy azok az idős emberek, akik egyébként az év folyamán igazából sehova sem mennek, kimozduljanak otthonukból, egy kicsit elbeszélgessenek, társalogjanak egymással. Sokan közülük régi ismerősként üdvözölték egymást, igyekeztek elfelejteni mindennapi gondjaikat, egészségügyi problémáikat és felelevenítették emlékeiket. Az egybegyűlteket először a központ igazgatónője, Biserka Veselinović köszöntötte, aki emlékeztetett arra, hogy az intézmény dolgozói a jelenlévők mellett még nagyon sok polgártásukat segítik a különböző programok által: – Bár kevesen vagyunk, az intézmény dolgozói igyekeznek mindenkihez eljutni, segítenek, ahol csak tudnak, elkísérik őket az orvosi rendelőbe, nyugdíjas klubba vagy bevásárolni, segítetnek a takarításban – mondta az igazgatónő. Hozzátette, hogy a központ munkáját a dolgozók és közfoglalkoztatottak mellett önkéntesek is segítik, és ezeket a kapacitásokat a mind több segítségre szoruló számával a jövőben lehetőségeikhez mérten igyekezni fognak párhuzamosan növelni.
Rada Kurjački, az intézmény szociális kérdésekkel foglalkozó dolgozója az idősekhez szólva elemezte az idősek megsegítésére végzett eddigi tevékenységeket, külön kitérve a házi ápolási szolgálat munkájára, az idősek egészségügyi ellátásának zökkenőmentesebb megoldása felé tett erőfeszítésekről, az intézményen belüli programokról az idősek számára, és más témákról.
Arról, hogy melyek a legfontosabb dolgok és problémák az időseknél, a központ keretében működő Idősek Klubjának vezetője és volontőrje, Radišić Mária, nyugalmazott óvónő hírportálunknak elmondta, hogy két fontos dolgot kell kiemelni:
- Ebben a korban az egyik legnagyobb gond az egészségügy, a másik a magány. Amikor az ember fiatal, nem gondolkodik azon, mi lesz, ha egyszer megöregszik, ha majd bottal kell járnia, és nem tud egyedül enni. Nehéz elképzelni, hogy valamikor szüksége lesz mindenkinek a gondviselésre, a társalgásra. Az idősek nagy hányada magányos. Szeretnének elmondani valamit, de nincs kinek, szeretnének segítséget kérni, de nincs kitől. A legnagyobb baj ugyanis, hogy a fiatalok vagy önmagukkal vagy a saját családjukkal vannak elfoglalva, egyszerűen nincs idejük az idős szülőkre, nagyszülőkre. Pedig az idősek tele vannak tanácsokkal, tapasztalatokkal, amit érdemes lenne néha meghallgatni és megfogadni. Addig kell élni a lehetőséggel, amíg az idősek közüttünk vannak, mert az idő gyorsan múlik, és a fiatalok egyszer majd rájönnek, nincs kit kérdezni ‒ magyarázta az óvónő. A kérdésre, hogy ebben a pillanatban mi jelentené a legnagyobb segítséget a tepelülésen élő időseknek, beszélgetőtársunk elmondta, hogy sokat számítana az, ha az idős, magatehetetlen emberek egészségügyi problémájukat egy helyen, rövid idő alatt el tudnák végezni, elkerülve így az egészségházban a hosszas várakozásokat, sorbanállásokat. Ugyanakkor pozitívan értékeli a különböző ingyenes szolgáltatásokat, mint a vérnyomás és vércukorszint mérése, és szerinte ezt ki lehetne szélesíteni pl. a műfogsorok tísztítására vonatkozó tanácsokkal vagy egy-egy pszichológus látogatásával.
- Amit a szociális központ tesz értünk, ez minden dicséretet fölülmúl, hiszen ezt a gondviselést, amit ők csinálnak, semmi sem pótolhatja. Jómagam is sokszor bekapcsolódok a különféle akciókba, tevékenységekbe, ha csak heti néhány órára is, de tudunk segíteni azoknak és akkor, amikor erre a legnagyobb szükség mutatkozik. Ugyanakkor, szerdánként összejövünk itt a központban, és jelentéktelen apróságokból igyekszünk apró ajándékokat csinálni, melyeket azután különböző alkalmakkor odaajándékozunk az időseknek. Igazából, ezekkel a kézimunkákkal, kis tárgyak készítésével igyekszünk hasznosan eltölteni az időnket, hiszen öröm számunkra, ha valakinek bármilyen módon mosolyt tudunk csalni az arcára. Ez már jutalom és bizonyíték arra, hogy idős korban is tudunk alkotni, kiveszik az érzés, hogy semmire sem vagyunk (már) képesek, és meggyőződünk arról, hogy az öregkor nem hanyatlás, hanem kreativitás. Az élet harmadik szakaszában képesek vagyunk olyasmiket alkotni, olyan dolgokkal foglalkozni, amire életünk első két szakaszában nem volt időnk vagy lehetőségünk. Aki nem tud bejönni ezekre a találkozókra, a szolgálatból behozza valaki kocsival, csak jelezni kell. Aki csak jön, jól érzi magát, amit pedig készítünk, azt hazavihetik, elajándékozhatják, ezzel pedig valaki napját vagy ünnepét sokkal szebbé teszik – mondta Mária. A nyugdíjas pedagógus a fiataloknak egyúttal azt üzeni, ha meglátnak idős, nehezen járó embereket az utcán vagy az üzletben, csak egy mosolyt adjanak nekik:
- Nyugdíjas korosztályomnak pedig még sok-sok napsugaras őszt kívánok, hiszen mi valójában az élet őszét éljük ‒ mondta végezetül a nyugdíjas klub vezetője.
Paraczky László
